Délmagyar logó

2017. 10. 18. szerda - Lukács 10°C | 24°C Még több cikk.

Zaránd, a Kárász utca nyenyerése

Schuller Zaránd, a magyar származású angliai tekerőlantos új színekkel gazdagítja Szeged sétálóutcáját. A diplomás, négy nyelven beszélő utcai muzsikussal a kettős életéről, szeretett hangszeréről és a városhoz fűződő viszonyáról beszélgettünk.
Az ingázó zenész a Kárász utcán is sokat játszik. Fotó: Frank Yvette
– Fekete teát kérek egy kevés hideg tejjel! – adja le a rendelést Zaránd, a székely-szász-angol-skót utcazenész. – Nekünk, angoloknak a tea olyan, mint itt a kávé. Nem megy semmi nélküle. Ráfér a frissítő: tegnap ünnepelte harmincharmadik születésnapját. Attól eltekintve, hogy tejjel issza a teát, egészen „magyarul" viselkedik és kiválóan beszéli a nyelvünket.

Nem szabad, sündisznó, vigyázz!

Zaránd édesanyja Észak-Angliában született, édesapja pedig 1956 után vándorolt ki Erdélyből Kanadába. Egy világ körüli utazás alkalmával találkoztak. – Angliában nőttem föl, gyerekkoromban csak néhány szót tudtam magyarul: „nem szabad, sündisznó, vigyázz" – mesél a nyelvünkkel való találkozásáról. Később egy londoni egyetem magyar szakán pótolta hiányosságait, majd megismerkedett a barátnőjével, Timivel, aki Szegeden tanul – innen a kötődése a városhoz. Azóta sokszor jön Magyarországra.

– Szerencsém van, mert az angliai munkahelyem több hónapra is elenged – beszél otthoni munkájáról Zaránd. – Egy ideiglenes munkaközvetítő-irodának dolgozom, mint kamionsofőr. Ha szólok nekik, hogy holnap elmegyek és nem tudom, mikor jövök vissza, azt mondják, jól van Zaránd, hívjál, amikor újra itt leszel. Magyarországon nincs ilyen. Ezért lettem utcazenész... Zaránd több hangszeren is játszott, míg Szegeden rátalált első tekerőlantjára. Autodidakta módon tanult meg muzsikálni rajta és azóta megváltozott az élete. – Ahogy egyre többet vagyok itt, „mögtetszött" ez a város és az emberek, talán én is nekik. Része lettem a Kárász utcának – próbálkozik mosolyogva a szegedi „őzéssel".

Gyere, itt az ágy, aludj itt!

Az utcazenész nem szívesen beszél arról, mennyit keres a tekerőlanttal, de azt elárulja, hogy horvátországi nyaralásuk során csak ebből éltek. Egy zenélésből három napi szállást és egy éttermi vacsorát is ki tudtak fizetni. Magyarországon nem ilyen jó a kereset. – Találkoztam tekerősökkel, akik azt mondták, nincs ember Magyarországon, aki csak a nyenyeréből él – meséli Zaránd.

Schuller Zaránd: Az elképzelt ország, Republika Zaranska turistaprospektusát rosszmagyarul fogom megírni. Fotó: Frank Yvette
A Kárász utca tekerősének külön elmélete van arról, hogy miben különbözik az angolok és a magyarok mentalitása. Szerinte mi olyanok vagyunk, mint az őszibarack, az angolok pedig az ananászhoz hasonlítanak. – A magyar ember: „Szia! Gyere, itt az ágy, aludj itt! Egyél! Mit kérsz? Mit hozhatok?" Aztán beszélgetsz kicsit vele, és nem enged közel magához. Kemény magja van, mint az őszibaracknak – avat be az elméletébe Zaránd. – Az angolok viszont tüskések, mint az ananász. De amikor az ananászt betörted, akkor nagyon finom, és meg lehet enni az egészet. Először visszafogottak, de aztán megnyílnak.

Republika Zaranska

Zaránd otthona, Reading 70 kilométerre van Londontól. Akkora, mint Szeged, s ugyanúgy két folyó, a Temze és a Kennet találkozásánál fekszik, mint a csongrádi megyeszékhely. Van ott egy zenekara, a Mangalica (Orkestar Narodna Republika Zaranska), de mivel keveset van otthon, nálunk is alakított egy Mangalicát. – Egy nagybőgős barátommal, Hatvani Zsolttal szoktam fellépni. Hét végén a paprikafesztiválon találkoztunk egy fiúval, aki darbukán, egy török ütőshangszeren játszik.

Elkezdtünk hárman zenélni a Kárász utcán, aztán a szervezők felhívtak minket a fesztivál színpadára – mesél legutóbbi élményéről. A zenekar nevében szereplő „Republika Zaranska" Zaránd elképzelt országa. A Magyarország, Románia, valamint Szerbia és Montenegró közötti hármas határnál terül el. Rendelkezik turistaprospektussal – Zaránd tervezte egy grafikai programmal –, amit koncerteken osztogat. – Magyar változata még nincs, de „rosszmagyarul" fogom megírni, ahogy itt írják az angol prospektusokat, étlapokat – mondja kajánul. – Miért nem szólnak nekem, hogy lektoráljam? Tényleg! Micsoda lehetőségem van, hogy munkát találjak, most, hogy megjelenek a Délmagyarországban! Tessék emberek! Itt vagyok én! Adjatok nekem munkát! Beszélek négy nyelven, értek az emberekhez, tele vagyok jó ötletekkel! Csak éppen szabad szeretek lenni...

Fazekas Gábor

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Százmillióval többe kerül az esős évszak

Az esős nyár közel százmillió forintos pluszköltséget jelentett a Szegedi Környezetgazdálkodási… Tovább olvasom