Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Závada új regénye hetek óta a sikerlisták élén

Idegen testünk címmel a könyvhétre jelent meg Závada Pál legújabb, negyedik regénye. Erős és sűrű szövésű könyv, vélném, az író legfontosabb munkája. Interjú.
Egyetlen éjszaka 1940 szeptemberében a budapesti Nagycsarnok mellett, a bravúros szerkesztés azonban fel- s alásodorja az időben az olvasót.

– Kezdjük a szép és sokatmondó címmel! Testről beszélsz, amely a miénk, mégis idegen. Jól értem, hogy egyszerre utalsz emberi testekre, érzéki vonzódásokra, és a nemzet testére, vagyis a 20. század tragikus társadalmi mozdulataira?
– Igen, a cím a Trianonban amputált és elidegenített országrészekre is utal – illetve magára a csonka-országtestre –, de még inkább a magyar nemzetnek arra a kitagadott és javarészt el is pusztított testrészére, amit a zsidóság jelentett. Miközben egészen különböző kérdésekről van szó: merőben mást jelent az, ha magyarjaink a határon túlra jutnak, mint ha megsemmisítő táborba.

– Nemzeti sorskérdésekről van itt szó, amelyek politikus regénnyé avatják az Idegen testünk-et – s egyben máig ható, de hogy úgy mondjam, „koszos kezekkel" is dédelgetett traumákat jelentenek. Csodálkoznál, ha előbb-utóbb „neked mennének"?
(Azóta neki is mentek. A szombati Magyar Nemzet kolumnistája, az egykori irodalmi szerkesztő Körmendy Zsuzsa hevesen bírálja Závadát, hogy Móriczot kiszolgáltatja, történetietlenül kezeli, és hogy a magyar sorskérdésekben elfogult, dehonesztáló – a szerk.)
– Úgy érted, hogy ha kivívnám azok rosszallását, akiknek az észjárását ma is a származási-faji gondolat és az idegengyűlölet határozza meg? Csodálkoznék. Ez azt jelentené, hogy az illetők olvasnak irodalmat – jó pár év óta írok ilyen kérdésekről, mégse tudtam fölkelteni az érdeklődésüket. De hagyjuk a szélsőségeseket, és tételezzük föl, hogy egy regényt nemcsak esztétikailag lehet bírálni, hanem – minthogy épp a nemzet sorskérdéseire tapint rá – az érvelése is kritikában részesülhet, világnézeti alapon. De hát nem részesül. A konkurens nézetek nyilvánosságában merőben más irodalom, más címlista szerepel, és egészen más volt a könyvhét is, mintha nem is egy planétán élnénk. És megértem, ha ez az érzés kölcsönös – de a jelenség akkor is lehangoló.

Závada Pál. Fotó: Segesvári Csaba
Závada Pál. Fotó: Segesvári Csaba

– A magyar középosztály politikai lázálmai és társadalmi utópiái artikulálódnak és elevenednek meg a történetben, és sok esély a jóra nem látszik. Mondhatjuk persze, hogy 45-ben az orosz hegemóniával eldőlt minden. De mindez igazolja-e a középosztály tehetetlenségét?
– Nyilván a kérdésben a válasz, hogy nem igazolja – de őszintén szólva fogalmam sincs, hogy milyen esetben mi történhetett volna másképp. Viszont az igaznak látszik – számos forrásmunkát olvastam ugyanis –, hogy adott esetben sok múlhatott az egyén választásán. A középosztályhoz vagy az elithez tartozók viselkedésén bizonyára több is, mint másokén. De hadd forduljak ki a kérdésedből egy gondolat erejéig – mert nemcsak politikai lázálmok fűtik ezeket a figurákat, hanem érzékiek is. Vagyis miközben például Csehszlovákia hitleri szétdarabolásán vitatkoznak a férfiak, az érvek valójában a főhősnő kegyeiért csapnak össze.

– Furcsa lett volna, ha az új Závada könyvből hiányozna a szerelmi szenvedély. És az is különleges volt, hogy a hőseidet, akik között zsidó, sváb, virtigli antiszemita magyar katonatiszt, frusztrált kisnyilas éppúgy akad, nem feketén-fehéren ábrázoltad, hanem árnyaltad a sorsukat. Nem hinném, hogy ne tudnád, szembe mégy az erősödő politikai trenddel.
– Most, hogy mondod, igen, tudom, hogy korunk a direkt olvasatoknak és a primitíven egyoldalú világmagyarázatoknak kedvez. De én nem azért bonyolítottam a figuráimat összetett alakokká, hogy szándékosan korszerűtlen legyek, hanem irodalmi okokból. Mintha regényhősökként – tovább megyek: szerelmesekként is – érdekesebben viselkednének akkor, ha nem egyetlen színnel vannak jelölve és ábrázolva.

– Láthatóan „hozott anyagból" is dolgoztál. Van például egy móriczi antiszemita szöveg, egy zsidó kereskedő házaspár levelezése, illetve sok, sok felhasznált naplórészlet. Szabad ezt? Esterházyt folyamatosan harapdálják ilyesmiért.

– A harapdálók kicsinyesek, és tévednek sajnos. Elfelejtik, hogy a mindenkori kultúra és művészet akkor, illetve attól eleven és szabad, ha önnön előzményeit is fölidézve épülhet folyton újjá. Esterházy azzal bőszített föl egy maroknyi álnéven levelező olvasót, hogy olykor fölismerhetően nagy darabokban hagyta az idézett szövegrészeket. Szemben azzal a gyakorlattal, miszerint a beazonosíthatatlanságig illik fölaprítani, illetve deformálni fölhasznált forrásainkat. Én is fölismerhetően hagytam, habár sokszor át is igazítottam mindazt, amit idéztem – noha nem konspirációs, hanem esztétikai okokból. Móricz kétségbeejtő naplóbejegyzését pedig az első szótól az utolsóig átírtam – mondhatnám, hogy így megőrizve szüntessem azt meg.

Olvasóink írták

  • 3. huhh 2008. július 26. 23:24
    „Kedves és igen tisztelt író urak!
    Lehet, hogy csak túl késő van (és az a helyzet, hogy bár már olvasásra vár, még nem jutottam hozzá a könyvhöz), de kérdeznék valamit: az utolsó, Móricz naplóbejegyzésére vonatkozó mondat mit jelent?
    Hogy átírta = átmásolta, szó szerint?
    Vagy átírta = átfordította, vagyis épp az ellenkezőjét írta, mint ami az eredetiben van?
    Azt hiszem, az elsőre tippelnék, de bizonytalan vagyok. Kérem, segítsenek szövegérteni!
    Előre is hálásan köszönöm!”
  • 2. dondongó 2008. július 26. 14:04
    „Az úgynevezett véleményformáló értelmiség (művészek, tudósok, satöb) sajnos nyakig benne vannak a politikában, lecsatlakozva vagy IDE, vagy ODA. Elévülhetetlen szerepet vállalnak a nemzet mentálhigiénés megosztásában, vagy ÍGY, vagy ÚGY. Esetleg AMÚGY. A kétségkívűl tehetséges Závada is ebben az állapotban vagyon, bár gondolattalan korunkban már az is pozitívum, hogy valaki milyen szellemi poggyásszal csatlakozik le VALAHOVÁ. Ebben az országban a huszadik században minden elitváltás során mérhetetlen mennyiségű vér tapadt a győztes elit mancsához. 1990-óta csak pénz.”
  • 1. kertesz 2008. július 26. 13:34
    „Most olvasom ezt a regényt. Nagyon tömény, de izgalmas.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Szentivánéji álmot próbálja az Operettszínház sztárcsapata

Szeged - A főpróbahéten a zord időjárás a szabadtéri produkciók legnagyobb ellensége: a Szentivánéji… Tovább olvasom