Délmagyar logó

2017. 01. 22. vasárnap - Vince, Artúr -9°C | 0°C Még több cikk.

Zenére siklanak a jégen

A korcsolyaidényben péntekenként nyolctól két órán keresztül a tánczene és a kori szerelmeseié a szegedi jégpálya – már harmadik éve. A táncosoknak ugyan nem sok lehetőségük van megmutatni tudományukat, de a hét fáradalmait sportban levezetők számára ideális helyszín a jégdiszkó.
Ismerkedni nehéz a jégdiszkóban: hangos a zene, szédít a száguldás. Fotó: Schmidt Andrea
Aki nem tud korcsolyázni, ne menjen jégdiszkóba, mert nagyon fog unatkozni. Aki viszont rendelkezik a jégen siklás tudományával, bizton jól érzi magát péntekenként a jégpályán. A jégdiszkónak köze nincs a táncos szórakozáshoz, mindössze hangulatos félhomályban, hangos tánczenére róhatjuk a köröket a jégpályán.

A jégdiszkóban nem alapvető, hogy az ember gyereke be legyen csípve – holott melengető forralt bort azért kapni –, a dohányzás szenvedélyének is csak tucatnyi nagykorú hódol az intézmény bejáratánál. A látogatók zöme általános és középiskolás, pedig a felnőtteknek is csak 50 forinttal kerül többe a jegyük a 400-as belépőnél. A kilenc fényforrás homályában zavartalanul váltanak csókot az összeszokott párok, de a jégdiszkó – mint a legtöbb zenés szórakozóhely – a hangzavar miatt párkeresők számára nem a legalkalmasabb terep. Azzal viszont jól el lehet szórakozni, hogy a palánktól vizslatjuk a korizók körét, aztán amint ismerőst látunk feltűnni a tömegben, bekapcsolódunk az áradatba. Vannak, akik a jég közepén kis csoportokban pihenik ki a száguldás fáradalmait. Így nem kell félniük azoktól a tizenévesektől, akik meglepő biztonsággal, négyszeres sebességgel adnak bizonyságot arról, hogy a korizás sportnak sem utolsó dolog.

Hódi Tamás létesítményvezető szerint a jégdiszkó egyre népszerűbb: – A fiatalok számára ez egy ráhangoló parti, tízkor, amikor véget ér, innen mennek a különféle szórakozóhelyekre. Száraz Ferenc és Tamás Ákos a rendezvény állandó lemezlovasai. – Amikor nincs őszi szünet, mint most, kétszer ekkora a tömeg – méregeti a korizókat Feri –, most úgy látszik, inkább egyéb családi programokban vesznek részt a fiatalok. – A keverőpult találkozási pont is egyben, a hangszórók harsogása szerint Danit és Kingát is ide várják azok, akik a tömegben elveszítették őket. Időnként vezényszóra megfordul a kör – ennyien még talán soha nem mozdultak együtt a DJ szavára. Aki renitensként mégis úgy gondolja, nem alkalmazkodik a többiekhez, az hamar a jégen csücsülve gondolkozhat el azon, mi is aktuálisan a helyes irány.

A pálya mellett csak kevesen pihennek. Van, aki a jég hűvöse ellenére, a korizás hevétől fűtve vékony fölsőre vetkőzik, pulóverét hanyagul dobja a lelátókra, ami egyben ruhatárként is szolgál. Kiss Renáta is egy szál topban piheg a pálya szélén, láthatóan alig várja, hogy levegőhöz jutva újból bekapcsolódhasson a körbe. – Nyíregyházáról jöttem a szünetre az unokatesómékhoz, ő mondta, hogy ezt ki kell próbálnom – mondta levegőért kapkodva a tizenéves lány. – Nekem az tetszik a jégdiszkóban, hogy sport is, meg szórakozás is egyben – vetette még oda, hogy aztán barátnője után rugaszkodjon a keringő tömegbe.

F. G.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elitképzés a szegedi szakkollégiumban

Tíz éve alakult meg több egyetemi kar diákjainak elitképzését felvállaló Szegedi Társadalomtudományi… Tovább olvasom