Délmagyar logó

2016. 07. 29. péntek - Márta, Flóra 20°C | 29°C

Zengő vigasz a dómban

Szeged - Március 20-án mutatják be a dómban a fiatal tehetség, Iván Sára első zenekari művét, a Temetést. Az este 6-kor kezdődő virágvasárnapi misét megkoronázó darabot Koczka Ferenc vezényletével az egyetemi szimfonikus zenekar játssza.
Kevés ilyen tehetség van

– Kevés olyan tehetség van, mint Iván Sára – jelentette ki Koczka Ferenc. – Szeretem támogatni azokat, akiken látszik, hogy kicsit előrébb járnak, nagyobbakat lépnek, mint a kortársaik. Sára is ilyen, ő az első ennyire fiatal zeneszerzőnk. A szakmát még tanuló zenészekből álló egyetemi szimfonikusokkal nehezebb, ugyanakkor gyönyörű a munka. Minden kérést úgy fogadnak, akár egész életre szólna.
Az SZTE Zeneművészeti Kar hallgatója, Iván Sára már 18 évesen átélhette a bemutató előtti izgalmakat köszönhetően első operettjének, az Ez történt Bécsben-nek. Azóta eltelt három év, most pedig teljesen új élményt ad a Temetés felcsendülése.

– Ez az első önálló hangszerelésem – meséli Sára.

– Már a munkafolyamat is izgalmas, az viszont csodálatos, mikor először meghallom teljes zenekaron azt, amit elképzeltem. Boldog vagyok, hogy a fogadalmi templom és Kondé Lajos plébános segített a koncert létrejöttében, mert kezdettől fogva vallási keretek között szerettem volna előadni a darabot.

A Temetés több szállal kapcsolódik az egyházi közeghez: hozzáköti a megzenésített szertartás emelkedett hangulata és a műbe komponált református zsoltár visszatérő dallama.

– Teljesen más ez a darab, mint egy operett – magyarázza az ifjú zeneszerző. – Annak van egy követendő sémája, alapvetően vidám – itt ezt nem lehet elmondani. A Temetést zenekari fantáziának tudnám nevezni, adott témára alkotott kötetlen műnek. Átélt tragédia hatására írtam, az egyik rokon családot szerettem volna vele támogatni.
 
Iván Sára, a Temetés szerzője Koczka Ferenc karmesterrel a muzsikusok között. Fotó: Schmidt Andrea
Iván Sára, a Temetés szerzője Koczka Ferenc karmesterrel a muzsikusok között. Fotó: Schmidt Andrea

Koczka Ferenc a gyerekcipős lépéseit is hallhatta a szerzeménynek, melyet most vezényel.

– Egyszer zongoraórán kértem Sárától, hogy játsszon majd saját darabot hangversenyen – emlékszik vissza.

– Kettőt-hármat mutatott, ebből az egyik a Temetés volt, akkor még a negyede készült el, és csak zongorára írta. Mondtam, hogy rendben lesz, bevesszük vizsga-, esetleg hangversenydarabnak is, de ő elrakta és sosem hozta. Aztán váratlanul előállt, hogy kész a hangszerelés.

– Annyira izgalmas volt a fogalmazódó gondolat, hogy megpróbálom zenekarra áthelyezni a művet – idézi fel Sára. – Rendelkezésemre áll rengeteg szólam, eldönthetem, hogy kinek adjam a dallamot. Az írásnál sokkal nagyobb küzdelem a szervezés. Szerencsére Tóth Péter, a Zeneművészeti Kar dékánja segített, próbalehetőséget és termet biztosított nekünk.

A Temetés már a próbák során magával ragadja a hallgatózót, a misén is ilyen hatást remél a szerző.

– Nyilván ez szomorú téma, mindenkiben idéz fel gondolatokat elhunyt szeretteikről. Abban bízom, hogy vigasztalást tudok nyújtani a zenémmel.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újszegedi képzőművészek tavaszi tárlata - Galéria

Újszegedi képzőművészek tavaszi tárlata - Galéria
Mivel bevételre kötelezett művelődési ház vagyunk, ezért sajnos a kínai vásárokat is itt kell tartanunk a kiállítás helyszínén, a nagyteremben. Tovább olvasom