Délmagyar logó

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 26°C Még több cikk.

Zoli bácsi, az univerzum tágul!

Szeged - Két tudós (Pataki Ferenc és Cedric Paillot) kísérletezik érzelmekkel, kapcsolatokkal a kisszínházban a Hal a zacskóban című előadásban. Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer az ember, aki nem csak önmagát, de a másikat sem érti.
Lábzsákot fel, gyülekező az előtérben, széksorok a színpadon, színészek vegyvédelmi ruhában, – ennyi pont elég, hogy a legtöbb néző megijedjen: engem aztán ne vonjanak be semmibe, a sorversenyeket is utáltam az iskolában. Nem kell félni, nem kell szerepelni, a különös felvezetés a darab „műfaját" hangsúlyozza: ütközési kísérlet emberi lényekre. A Hal a zacskóban – a kisszínház és a Mobil Front Műhely közös produkciója – érzésekről, viszonyokról, életekről szól. A darabot Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház színésze és Deme László írta.
 
A cselekmény több szálon fut. Borsos Beáta hitelesen hozza a hallássérült lányt, aki iskolai táncelőadásra készül. Az apja (Galkó Bence) nem bonyolítja túl a vele való kapcsolatát, elintézi azzal, hogy hülye, mint az anyja volt. Inkább a fia (Szívós László) érdekli, akiből még bármi lehet, de lehetőleg az legyen ami ő: biztonsági őr. A történetek egymásba érnek, a fiú alakja összekapcsolódik a következő történet-vonallal, a fanatikus kék ország hívőkkel. Az aktuális utalásokon („sünkommandó") nevet a közönség – nekem kicsit túl sokat is, nem értettem például, hogy mi a vicces abban, ahogy Vörös Krisztina jeltolmács az unió fogyatékos-ügyi stratégiáját ismerteti, jelelve. Fordítás nincs, aki nem érti, nem érti. A hallássérültek sem mindig értenek minket. Kérdés van? – fordul a közönséghez a jelelés után Cedric Paillot, az emberkísérlet egyik vezetője. A másik és a harmadik professzor Pataki Ferenc. A pocok-jelenetnél, amely a monogámiát illetve a hűtlenséget szemlélteti, teljesen érthető a publikum vidámsága.

Számomra a mondanivaló– a másik embert úgysem érthetjük, de azért próbáljuk meg – kicsit didaktikus. A lényeget azonban Ozon (Poroszlay Kristóf) eredeti módon foglalja össze: az elkövetett hibákat nem lesz lehetőség kijavítani, meg kell próbálni elkerülni őket. Mondandóját Zoli bácsihoz intézi, a témát igazán tág kontextusba helyezi ezzel: az univerzum tágul és szűkül, de nekünk mindenre csak egy esélyünk van.
Az életben a tökéletes pillanatokban miért nem úszik be a zene? –a kocsmaasztaloknál gyakran elhangzó vágy a mozirajongó pár – Erdélyi Tímea és Egger Géza – esetében teljesül, de az elhagyott Srác (Horváth Illés) nyilván nem hallotta a saját zenéjét, ő egyedül marad. Fekete Gizi vagy nagyon nyitott, vagy csak nekem tűnik úgy, hogy megtalálják őt a kísérletező darabok. Ezúttal olyan anyát játszik, aki irigyli lányától (Márkus Melinda) a fialtságát.

A darab zenéjét Matkó Tamás írta, a dalokat a színészek éneklik, önmagukat kísérik. Kedvencem Erélyi Tímea és Borsos Beáta duettje a moszkvai időjárásról. Az előadás sikerét nehéz megítélni, a közönség befogadó és lelkes volt, azonban sok színész, táncos, ismerős és családtag volt köztük. Ma és szombaton a kisszínházban 20 órakor bárki eldöntheti: a pozitív fogadtatás a darabnak vagy az alkotóknak szólt.

Olvasóink írták

  • 2. smalltown 2009. május 23. 05:44
    „meg vannak olyan emberek,akik a masik emberseget is idezojelbe rakjak, mert esetleg maskepp gondolkodnak.”
  • 1. Mathiasking 2009. május 22. 20:57
    „Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer az ember, aki nem csak önmagát, de a másikat sem érti.

    Ilyen "ember" Flexsnake!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A szegediek 75,7%-a szerint jó irányba fejlődik a város

Szeged - A felmérés vizsgálta a polgármester munkájának megítélését, a pártok népszerűségét és azt,… Tovább olvasom