Délmagyar logó

2017. 08. 19. szombat - Huba 20°C | 35°C Még több cikk.

Zombori László, a finom árnyalatok festője

Szeged - A finom árnyalatok igényes festőjeként jellemezte a 75 éves Zombori Lászlót jubileumi tárlatának megnyitóján az EDF Galériában Feledy Balázs művészeti író, aki arra is felhívta a figyelmet: friss munkái új képi minőséget teremtenek. A Móravárosban született és ma is ott alkotó festőművész ritkán vállalkozik önálló kiállításra, ezért is érdemes megnézni karácsonyig nyitva tartó tárlatát.
– Keményen dolgoztam a kiállításra, így zömmel az utóbbi egy évben született munkáimat láthatja a közönség. 75 évesen szerettem volna megmutatni: életkorom ellenére talpon vagyok; elsősorban önmagamnak akartam bizonyítani. Másfél évtizede visszavonultam a képzőművészeti közéletből, mert nem tetszettek az egyre durvább megnyilvánulások. Amikor Móravárosban rátaláltunk a hajdani szülőházamhoz közel egy nagy kerttel rendelkező házra, eldöntöttem: itt olyan természet közeli szigetet teremtek, ahol alkothatok. Menekülés is van ebben: a szépet, a megnyugtatót kerestem. Ha ezt a képeim is kifejezik, annak örülök. Amikor lemegyek a műtermembe, mindig bekapcsolom a Bartók rádiót, és zenét hallgatok. A muzsika fontos az alkotómunkához: alaphangulatot, kitűnő hátteret ad. Örülök, amikor azt mondják, ez a zeneiség is átjön a képeimen. Örülök annak is, hogy a Reök-palota mellett – amelynek van egyfajta határozott kiállítási koncepciója – létezik Szegeden az EDF Galéria is, amely nyitottabb, és populárisabb kiállításokat is befogad – fogalmaz Zombori László, akinek artisztikusan finom, belső harmóniát tükröző tájképei, csendéletei szinte relaxáló hatásúak. Kifinomult ízléssel újrateremtett világként felbukkannak bennük a gyermekkori tájélmények, a Sancer-tó, a Tisza-part is.

Zombori László festőművész az EDF Galériában. Fotó: Schmidt Andrea
Zombori László festőművész az EDF Galériában.
Fotó: Schmidt Andrea

– Gyerekkoromban elöregedett házak, helyenként düledező kerítések jellemezték Móravárost, ami akkoriban külvárosként egy szerény falu képét mutatta. Mára rengeteg, tehetős tulajdonosról árulkodó, szép, új ház épült; alapvetően megváltozott a városkép. Jót tett a vadaspark kiépítése, rendbe tették a környezetet, a megmaradt Sancer-tó is gondozottabbá vált.

Csigaház

– Volt olyan is, hogy a kiállítási drukk miatt már előző nap, azaz éjjel fél 12-kor felkeltem dolgozni. Általában fél 3 körül szoktam ébredni, kipihentnek érzem magam, kimegyek a műtermembe, és délig dolgozom. Az élmények az élet során eltárolódtak az agyban, csak elő kell hívni őket. Időnként ki kell menni a természetbe is, mert mindig újabb dolgokra lehet felfigyelni. Nyáron például a kertünk teli van csigákkal, a gyönyörű házuk mindig elbűvöl és elgondolkodtat: hogy tudják megépíteni ezt a praktikus házat, amibe baj esetén gyorsan vissza tudnak húzódni. Ha elpusztulnak, az üres csigaházuk sokáig megmarad, nem múlik el az életük nyomtalanul – mondja Zombori László, akinek korábban televíziós rendezőként dolgozó lánya ma már Új-Zélandon él, új szakmát tanult, városrendezőként dolgozik Aucklandben. 

Megalakult a sok jóakaratú taggal működő Móravárosi Egyesület, amelynek én is pártoló tagja vagyok, és kulturális téren igyekszem tanácsot adni. László Annával közös tárlatunk is volt már a közösségi házban – meséli a festőművész, akinek idén, a magyar kultúra napján adta át Botka László polgármester a Szeged Kultúrájáért-díjat.

– A szegedi képzőművészeti élet csoportokra szakadt, ami nem feltétlenül baj, hiszen a rivalizálás előrehajtó erő is lehet, ugyanakkor olyan civakodások is vannak, amiből szeretnék kimaradni. Rejtett vágyam régóta: kellene egyszer egy olyan tárlatot rendezni, ahol az összes szegedi képzőművész együtt meg tudna mutatkozni. Mindenki beadhatná a munkáját, aki tagja a Művészeti Alapnak, és a szervezők olyanokat is meghívhatnának, akik még nem jutottak el odáig – javasolja Zombori László. Meglepve figyelte a REÖK-ben kiállított installáció kapcsán kialakult botrányt; úgy véli, amióta az újkori művészet létezik, a botrány mindig motor volt. – A polgárpukkasztó tettek figyelemfelhívó jellegűek. Ezeket a munkákat én nem mindig tartom a művészet kategóriájába sorolhatónak, de így könnyebb nevet szerezni, hiszen az emberek még ma is felkapják a fejüket ilyen produkciók láttán. Bár ma már többnyire csak legyintenek rá. Zsűrizni eljött egyszer Szegedre Varga Imre szobrász, aki azt mondta nekünk, az akkor még létező Hágiban: „Tudjátok, az a baj, hogy nálatok nincs botrány. Ezért elül a Szegedi Nyári Tárlat is. Kellene egy jó kis botrány!" Megdöbbentünk; mi addig azt hittük, elég jó képeket vagy szobrokat csinálni. A botrány Szegeden nem volt divat. A mostani ügy kapcsán nem örülök annak, hogy magával ránt talán olyanokat is, akik ezt nem érdemelnék meg.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Díjazták az év vállalkozóit

A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) pénteken tizennegyedik alkalommal rendezte meg a vállalkozók napját a Művészetek Palotájában. Tovább olvasom