Szobrot a Lúdvári Vénusznak! - Trogmayer Ottó nyolcezer éve

Dr. Trogmayer Ottó régész: Ezek az emberek több százezer év alatt úgy tanulták meg a környezetet, ahogyan mi elképzelni sem tudjuk. Fotó: Karnok Csaba

- Soha nem kereste Attila sírját?- Nekem hivatalból és egyfolytában kellett keresnem Attila sírját, merthogy Attila ügyében a szegedi volt az ügyeletes múzeum. Szép számmal kaptunk leveleket tuti helyszínekről, ahol ásnunk kellene, az 1950-es években, emlékszem, egy bomlott elméjű asszony felbuzdította a szegedi kendergyárat, hogy meg tudja mutatni, a szegedi hídfőnél hol van Attila sírja, csak a múzeum adjon búvárfelszerelést hozzá. Szegény Attilát egész Európa keresi, valószínűleg a kincsek miatt, amelyeket mellette eláshattak. A helyzet azonban az, hogy eddig Magyarországon összesen 4-5 igazi hun sírt találtak, amelyben tényleg hun ember nyugszik. Jordanes, aki 100 évvel Attila halála után élt, 551-ben, a gótok történetét megörökítő, Getica című könyvében leírja, hogyan temettek el egy királyt. Aranyból, ezüstből, majd vasból készült szemfedővel fedték be, majd mellé tették saját és ellenségei kincseit, fegyvereit, legvégül pedig megölték a sírásókat. Az azonban mese, amit Attila temetéséről Ipolyi Arnold terjesztett el a 19. században, miszerint a hunok az eltérített Tisza medrében helyezték el a király koporsóját, majd lenyilazták Attila rabszolgáit és a sírra ráengedték a vizet. A valóság feltehetőleg az, hogy a Jordanes-féle királytemetés kelt életre a magyar mesevilágban, s Attila lett a király neve.

 
A honfoglalás előtti korszakok a Dél-Alföldön

Egy jellegzetes kunhalom: a szentesi Kántor-halom. Fotó: Kispál Zoltán, Wikipedia
- Jól sejtem, hogy a halmok alá temetkezés maradványa lehet sok azokból a kunhalmokból, amelyek Alföld-szerte láthatók még ma is?

- Sajnos a mezőgazdasági művelés következtében már jóval kisebb számban láthatók, mint korábban. 1996 óta védettséget élveznek, azelőtt azonban évtizedekig nem sikerült elérnünk, hogy a Csongrád megyei kunhalmok területét legalább a termelés alól kivonják. Az akkori politikai vezetés nem volt fogékony a témára. Van egy nevezetes esetem abból a korszakból, amikor az ópusztaszeri emlékparkot készítettük elő. Annak idején a terület a VB titkár vagy a tanácselnök kukoricailletmény-földje volt, ezért engedély kellett hozzá Budapestről. A hivatalnok, aki a kérelmünkre válaszolt, azt írta, ez olyan jó minőségű terület, hogy inkább tegyük az emlékparkot máshová. Komolyan, ma is megvan az irattárban. Nos, a halmok védelméhez is le kellett volna győzni a bürokráciát, hiszen az agronómiai érdek is az volt, hogy lapos legyen a terület, és eltüntessék a felhalmozott jó termőföldet. Mi pedig, a természetvédelemmel együtt azt akartuk, hogy legyen bokros, fás hely, ahol madarak telepedhetnek meg. Körül lehet szántani, de azilum, védelem lenne az állatoknak és a földpiramisoknak egyaránt. Csongrád megyében Szentes és Fábiánsebestyén környékén található a legtöbb halom. Mindszentről Szentes felé az út mellett van egy akkora halom, hogy egykor vitorlázó repülőket indítottak a tetejéről. De Szegedhez közel, Sándorfalva mellett, ahogy a csongrádi úton megyünk, a falu szélénél balra még látszik a helye egy nagy halomnak. Vagy a baksi út mellett van 3-4 hatalmas halom. Sok kunhalom azonban mára szinte eltűnt. Szatymaz határában például elhordtak egyet: a kiskertekbe elvitték a humuszt róla.

- Milyen képződmények is ezek a kunhalmok?

- Ember emelte földhalmok, amelyek az őskorban, jóval a honfoglalás előtt készültek. A legelső halmok még az újkőkorban, egymásra rakódott települések maradványai (lakóhalmok). Túlnyomó részük azonban a rézkor végén, Krisztus előtt 3000 körül keletkezett, amikor egy keleti lovas nomád nép tört be a Kárpát-medencébe. Kezdetben a Kurgán-elmélet e halmokhoz kötötte a nagy európai indogermán vándorlást, ezt azonban ma már másképp látjuk. Ilyen halmok az Alföldön kívül is nagy számban találhatók Ukrajnában és Dél-Oroszországban, a szkíták és szarmaták egykori területein. A halomsír alatt sírgödör van, gerendákkal kibélelve, abban fekszik a halott, esetenként sok prémbe begöngyölve. Általában nincs nagy gazdagság a sírban. Amilyen nagy halmot csináltak, olyan szegény a halotti melléklet. Itt maga a földpiramis, a hatalmas földmunka az elképesztő. Találtak már ép sírokat is, de a sírok legtöbbje ki van fosztva, ami nem is csoda, hiszen az eltelt 5000 év alatt másnak is eszébe jutott megnézni, vajon mekkora kincs rejtőzhet egy ilyen sírban, amelyhez több ezer köbméter földet halmoztak fel. Olyan eset is van, hogy ráomlott a halom a sírrablókra, s őket is oda temette.

Athéni váza (Kr. előtt 530), rajta Akhilleusz és Aiasz kockajátékot játszik a trójai háború idején. Vatikáni múzeum. (Fotó: Wikipedia)- Milyen élet lehetett a Trója-korabeli Kárpát-medencében?

- Törzsi világ volt, földvárakkal, a földváron belül elkülönített fellegvárral, ahol az előkelők laktak. Voltak gazdasági központok is, ezek közül a Velem-Szentvid helyszín az, amelyik alaposan kutatott. Erdély területén már akkor jelentős aranybányák voltak. Az előkelők még halmok alá temetkeztek, gerendákból építették meg a halottak házát. Százhalombattán, a szabadtéri régészeti múzeumban, be lehet menni egy ilyen sírba, a megszenesedett fagerendák közé. Egyszóval, elmondható, hogy a Kárpát-medencében is „trójai" világ volt. Az Iliász huszonharmadik éneke a Patroklosz halotti máglyáját követő játékokat írja le, Odüsszeusz és Aiasz díjbirkózását, amelynek során utóbbi Pallasz Athéné miatt elbotlik és orra-szája tele lesz tulokszarral, amire a többiek jót nevetnek rajta. Olyan társasági életkép ez, amely itt is lejátszódhatott volna: Sopronban vagy a fonyódi Várhegy földvárában.

- Melyik ősrégészeti időszakot tartja ma a legígéretesebbnek mint régész?

- Ma az avarság régészeti leletei a legjobban kutatottak, több lelet van belőle, mint a honfoglalás idejéből. Hadd mondjak egy érdekes példát, amit könyvemben is említek. A Komárom-hajógyári szigeten találtak egy gyönyörű késő avar temetőt. Mint tudjuk, az avarok maradékai a frankoktól elszenvedett 796-os vereség után a Csallóközben telepedtek le. A lelet gyönyörű volt; arany oroszlánfejekkel kivert övek, szablyák, lándzsák és hasonló gyönyörűségek voltak benne. 3-4 lándzsa töredékén a nagyon kemény fájú szederfa nyomait fedezték fel. Ez pedig azért fontos, mert a selyemhernyó más levelet nem eszik, vagyis selyem csak ott lehet, ahol ez a fa is van. A honfoglalás-kori Kárpát-medencében egyáltalán nem volt még szederfa. A leletet megvizsgáló archeobotanikus úgy találta, hogy ezeket a fegyvernek való nyeleket a mai Türkmenisztánból hozták, mert akkoriban legközelebb csak ott volt vadon szederfa (epörfa, ahogyan Szegeden mondják). Nos, én emlékeztem, hogy valami itt nem jól van: a selyemhernyó petéjét már korábban átcsempészték Kínából Perzsiába, s onnan pedig Bizáncba, ahol a szintén csempészett magvakból már előre ültetve voltak szederfák. Ha az avarok lándzsanyelet akartak hozni, akkor valószínűleg nem mentek Türkmenisztánba, amikor a Bizánci Birodalom itt volt a szomszédban.

- Úgy érzem, kedvét leli a részletekben...

- A régész szakmában sokszor olyan apró részletek várnak megoldásra, amelyekhez már jelentős mennyiségű anyagot szedtek össze. Cs. Sebestyén Károly például a szegedi múzeumban oldotta meg a honfoglalás-kori és avar reflexíjak szerkezeti problémáját, meg is írta „Rejtélyes csontok népvándorlás-kori sírokban" címmel. Addigra ugyanis Móra Ferenc már annyi íjcsontot talált, hogy Cs. Sebestyén rájött: az íjakat összetörve tették a sírba, mert úgy hitték, hogy amit összetörve tesznek oda, az a másvilágon épségben kerül elő; mivel a másvilág az innenső világ tükörképe. Az már külön kuriózum, hogy az első olyan megtalált íjat, amely nem törve került elő a sírból, nekünk volt szerencsénk megtalálni Farkas Gyula antropológussal Békés városának Povádzug nevű helyén. Éppen tiszavirágzás idején találtunk egy 1 méter 10 centis, felajzott honfoglaló íjat. Amikor a temetés során rárakták a földet, az megtartotta, és a szétkorhadt fa már nem tudott visszarugózni. Ennek alapján rekonstruálták az avarok és a magyarok íját.

... a totemállat körül táncoltak, és közben brummogták, hogy "meg-öllek-te-med-ve" Fotó: Karnok Csaba
- A leletekből, amelyeket az újkőkorszakból találtak, milyen minőségű kommunikációra lehet következtetni?

- Ezeknek az embereknek már vannak táncaik, barlangi rajzaik. Magas szintű vallásuk van, amely másvilágot feltételez; eltemetik az embereket, és virágot tesznek a halott sírjára. Az, hogy az ember eltemeti a hozzátartozóit, és nem megeszi, mint néhol az ellenségeket, azt feltételezi, hogy gondol valamit a létről. Ez már a Homo sapiens világa. Megalapozottan feltételezhetjük, hogy a mi érzelmi és értelmi világunk teljesen azonos a késő kőkorszak emberével. Különböző célszerszámokat készít, vallása, dalai vannak. Annak idején, 1952-ben még azt tanultam, hogy a munkadal volt a költészet elődje. Ez nem így van: a munka akkor a vadászat volt, és vadászat közben csendben kellett lenni. Áldozat, szertartás közben azonban valószínű, hogy ritmikus dallamokat mondtak; ez a korai költészet. Van olyan lelőhely, ahol a barlangi iszapban talált lábnyomok elárulják, hogy ezek az emberek táncoltak is. Egy agyagtömböt képzeljünk el, ami valószínűleg medvebőrrel van beborítva,  a tetején medvekoponya, az agyagban pedig lándzsaszúrások vannak. A földön a cseppkő  sorban járó emberek sarkainak nyomát őrizte meg . Egysoros saroktáncot jártak, a totemállat körül táncoltak, és közben valószínűleg brummogták, hogy “meg-öllek-te-med-ve". Nem akarom profanizálni, de olyan ez, mint a mai ütemes, ritmikus fitness tornák. Ez is szertartás a maga módján, és a ritmikusságnak, a közösen végzett táncnak nagy hatása van.

A Lúdvári Vénusz szobrocskáját jelenleg a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban látható. Fotó: Gonda István, Wikipedia.

- Ha a mai ember találkoznék egy koraival, megértenék egymást?

- Igen. Jelbeszéddel mindenképpen. De a fonetikai nyelveket is elsajátították egymástól az emberek, csak idő kérdése lehetett.

- Melyik volt a legrégebbi ősrégészeti művészi alkotás, amit megtalált?

- A legrégebbi szobor, amelyet Szeged környékén megtaláltunk, az úgynevezett Lúdvári Vénusz, az egyik első istenszobor Magyarországon. Agyagból készült, gyönyörű stilizált nőalak, 16 centiméter magas, formájára a termékenységi szimbólumoknak megfelelően nagy fenekű, vagyis zsírfarú nő. Gyálarét-Lúdváron találtuk, és jelenleg a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban tekinthető meg. Én magam szeretném, ha egyszer felállítanának a nagyított mását Szegeden. Már történtek kísérletek, hogy tízszeres nagyságban megfaragják, most már azonban, hogy öreg vagyok, és távol is vagyok Szegedtől, nem tudok ott nyüzsögni; elhatároztam, ha nyerek a lottón, az lesz az első, hogy elkészíttetem. Egymillió forint lenne jelenlegi áron. Még egy hexametert is írtam a szoborhoz, így szól: „Isteneik képét formázták így az agyagba / itteni ős eleink úgy nyolcezer éve talán". Ez lenne a szobor felirata. Ha nem Szegeden, Gyálarét határában lehetne felállítani, hiszen ott több újkőkori települést is találtunk. A hely, ahol a Vénusz előkerült, az Ős-Tisza túloldalára esik.

- Hogyan került elő a szobor?

- Az 1960-as évek elején a határőrséghez utat építettek, s belevágtak egy 7700-7800 éves újkőkori telepbe. Hasonló szobrokból viszonylag sok töredék előbukkant, ezt a szobrocskát azonban a fejétől a talpáig megtaláltuk, csak egyik lábán kellett rekonstruálni. A szobor mellett gyönyörű edények is előkerültek. Egy nagy hulladékgödörben feküdt a szobrocska kettétörten. A tény, hogy két darabban volt, érdekes megállapításhoz vezet az emberi gondolkodás történetéről. E kőkori szobrokat két darab koloncból építették össze: gyúrtak két embert hosszában elvágva, majd a két kolonckába szúrt gyufaszálnyi ágacskákkal összeállították, egyberagasztották őket, és így alakították ki a szobor végső formáját. Ezután kiégették, és valószínűleg a házi oltárra került termékenységi jelképnek. Két félből összerakni egy embert, már-már ugyanaz a gondolat, mint a bibliai teremtésé, amely szerint Isten Ádám bordájából teremtette Évát.

- Milyen volt ez a lúdvári kőkori ház?

- A lúdvári helyszínen találtuk meg az első házmodellt, amely egész Európában a legrégebbi házmodell. A négyszögletes házikó tetőtöredéke van meg, még a kis állatfej is látszik rajta, ami az ártástól, rontástól védte a benne lakókat. Eddig azt hitték, az újkőkorban putriszerű, földbe ásott házban laktak az emberek; de nem, rendes fölmenő házuk volt, nyeregtetővel.

- Mit gondol, a lúdvári Vénusz korabeli művészetnek számított vagy inkább vallási célból készítették?

- A kettő mindenhol összefügg; de ezek a szobrok kifejezetten vallási okokból készültek. Az őskőkori barlangi művészet sem művészeti célból alakult ki, hanem az analógiás mágia céljait szolgálta: ahogyan a falfestményen leszúrják a zsákmányt, úgy a vadász a valóságban fogja elejteni a bivalyt, amiből egy hónapig eszik a törzs. Hogy mennyire nem a művészet a cél, mutatja, hogy a barlangi rajzok sokszor nem is a barlang első részében találhatók, hanem messze benn a mély sötétben, ahol semmi nem látszik. A Nieux-i barlangban a bejárattól 500 méterre találhatók. A rajzok környezetéből, ahogy már említettem, sokszor a rítusra jellemző tevékenységeket, táncokat lehet rekonstruálni a készítők lábnyomaiból. Némi fantáziával és szakértelemmel fény derül a hiedelemvilágra. Ennyiből talán azt hisszük, értjük a húszezer évvel ezelőtti embert. Pedig, dehogyis értjük; az ember alig 50 évig van tapasztalatai birtokában, hogy alakítsa és fejlessze az általános tudást. Ezek az emberek több százezer év alatt úgy tanulták meg a környezetet, ahogyan mi elképzelni sem tudjuk. Ezt a tudást jeleníti meg a barlangrajz és a vele járó rítus. Ugyanakkor persze, a rajzoló személy művész is, sámán, táltos, és arra pedig születni kell. Kass János jobb kézzel írt, bal kézzel rajzolt, született művész volt. Csoda ez, a vele született tehetségű ember ránéz a falra, és a forma azonnal a kezében van. Mindegy, hogy okkerrel vagy korommal, de felfesti a bölényt a barlang falára.

- Analógiás mágiát említette. Tévedek, hogy vannak szimbólumok, amelyek elvesztették régi jelentésüket, de fennmaradtak nekünk?

- Igen, vannak fennmaradt elemek, akár olyanok is, amelyek ma már mosolyogtatóan hatnak. Az ellopott hajszálak, amelyeket a boszorkány eléget, a különféle szerelmi oldások és kötések. Mindenféle mágia nagy valószínűséggel évtízezredekre megy vissza az emberiség történetébe. Ezek fennmaradhattak más szokások formájában, gondoljunk csak a halotti torra, amely ma is létezik. Az Iliászban Patroklosz temetése tökéletes leírása a korabeli tor-áldomásnak. Elhamvad a halott, sírnak és isznak az emlékére, azért adnak neki a máglyán áldozatot, hogy legyen a másvilági útra fegyvere és eledele, majd a játékok következnek. És vannak olyan mágiák is, amelyeket a mítoszaink őriztek meg. Hogy mást ne mondjak, Klárafalva Hajdova nevű helyén a Kőműves Kelemenné balladájából ismert építési emberáldozatra is lehetett adatot találni. Egy ház kemencéjének a platnija alá készítéskor egy halott csecsemőt tapasztottak be. Az ásatáson a kiégett agyagban, legnagyobb megdöbbenésünkre egy gyerekcsontvázat találtunk. Ez körülbelül Krisztus előtt 1500-ban volt, a bronzkorban.

- Egyetért-e azzal, hogy a korabeli emberek gondolkodási szerkezete nem különbözött a mienktől, legfeljebb csak kevesebb információval rendelkeztek?

- Igen. Kevesebbet ismertek egyrészt, és sokkal többet ismertek másrészt. A természetről lényegesen többet tudhattak, mint mi, de ez nem újdonság, hiszen egy pigmeus vadász is tökéletesen képes követni a vad nyomait, míg mi hamar felsülnénk. Nekik ebből kellett megélniük, mert éhen halt a törzs, ha nem volt zsákmány.

- Hol vannak azok a helyszínek az Alföldön, amelyek a legádázabb harcokról árulkodnak?

- Az Alföldön nincs nyoma harcoknak, csak az erődített földváraknak. Csatákat, csatamezőket nem lehet találni. A muhi vagy a mohácsi csatamezőn sem találni semmit. A győztes mindig azzal kezdte, hogy meztelenre vetkőztette és kifosztotta halottakat, amelyeket azután megettek a farkasok és a hollók. Nincs régi csatahely, nem látszanak nyomok. Egészen a fegyverek felfedezéséig egy-egy nyílhegy, ha maradt.

 - Akkor hát nem következtethetünk arra, hogy békés népek éltek itt?

- Egyáltalán nem voltak békés népek, különösen a középkorban, a Krisztus utáni első 5 században. Először talán trákok vagy azokkal rokon népek éltek itt, majd germánok jöttek több száz évig, és ők kivált nem voltak békések, ide számolva a hun kort is, hiszen Attila seregének nagy része germánokból állt. Utánuk jöttek az avarok, akiket szintén nem kellett félteni, ez a nép megostromolta és kis híján elfoglalta Bizáncot, majd Győr környékén megverték Nagy-Károly frank császár hadseregét. És hát a magyarok kalandozásaihoz is legfeljebb a normann vikingek vittek végbe hasonlót.

- Amikor a régészetet választotta, nem gondolt arra, hogy a honfoglalás kori régészet legyen a szakterülete?

- Eredetileg a népvándorlás korával szerettem volna foglalkozni, de mivel László Gyula előadásaiban minden olyan nagyon természetesnek és megoldottnak látszott, inkább ősrégész lettem. Az őskőkori ősrégésznek nehezebb lett volna, mert Magyarországon nincs sok barlang, és a régiségek 4-5 méter mélyen fekszenek. Ekkor irányultam a szakdolgozatommal az újkőkor felé, mert 1956 júliusában „szolgálati érdekből ideiglenesen Szegedre helyeztek mint gyakornokot, és Szeged mellett, Tápé-Lebőn a Móra Ferenc által megírt Piros néninél még zajlott a feltárás. Annak az anyagával foglalkozhattam. Még segédmuzeológus sem voltam akkor, ezt a kinevezést egy évre rá kaptam meg.

- László Gyula régészeti előadásaiban még a kettős honfoglalás elméletét tanította. Hihetően hangzott ez az elmélet?

- László Gyula haláláig meg volt győződve a kettős honfoglalás elméletéről. Bennszülött székely volt, székely öntudattal próbálta a székelység eredetét a magyar őstörténetben elhelyezni. Ő úgy gondolta, hogy a székelyek a magyarral rokon uráli nyelvet beszéltek. Nem sok romantika kellett hozzá, és el lehetett hinni. Én ugyan hangoztatom a mai hivatalos álláspontot, de nem vagyok benne egészen biztos. Az avarok törzsszövetsége hasonlított a magyarra, hozzájuk is csatlakozott három kabar törzs, s még volgai bolgár törzs is volt köztük. Nem olyan egyszerű ezeket különválasztani, s biztosan megmondani, hogy köztük lehettek-e a székelyek. Ha egy harisnyás székelyt, egy menyegzői ruhás matyót és egy csizmás, kék mellényes rábaközit eltemetnek, és valami csoda folytán ruhástól találják meg őket ezer év múlva, akkor azt mondják, ez három nép volt. Holott mind a három „hótt" magyar (és ez esetben tényleg „hótt" is). A csontok önmagukban nem beszélnek. Tárgyi kultúrákat, temetkezési típusokat, viseleteket tudunk elkülöníteni, adott esetben embertani típusokat tudunk körülbelül megállapítani, de nem ismerjük a nyelveket. Ha találunk egy római katonát, nem tudhatjuk, hogy ír, germán, görög vagy latin lehetett-e. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a honfoglalásról szóló elfogadott álláspont ne lenne forrásokkal és kutatásokkal alátámasztott. Eszerint, ugye, Árpád magyarjai voltak az első honfoglaló magyarok, akik előbb a Tiszáig, majd 900 után Pozsonyig elfoglalták a Kárpát-medencét.

NÉVJEGY

Trogmayer Ottó régész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum nyugalmazott igazgatója, a SZTE Régészeti Tanszék nyugalmazott tanszékvezető professzora. Fő kutatási területe Délkelet-Európa korai újkőkorszaka, valamint a Kárpát-medence közép- és későbronzkora. Jelentős kutatási eredményei vannak a korai középkori Szer, a mai Ópusztaszer feltárásában. Az ő vezetésével hozták létre az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot. 1994-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztjét, 1996-ban Széchenyi-díjat kapott. Hat régészeti ismeretterjesztő könyv szerzője. Trogmayer Ottó 79 éves, jelenleg Budapesten él.

Trogmayer Ottó ismeretterjesztő könyvei:
Múltbalátó, Ásatási történetek, Köddé vált tegnapok, A ló féktávolsága, Eszi, nem eszi..., Régészeti furcsaságok, csacskaságok, marhaságok.

- Ön ősrégész létére 20 évet töltött el a már akkor a honfoglalás jelképes helyszínének számító, de régészetileg feltáratlan ópusztaszeri helyszínen. Mit tudott Ópusztaszerről, mielőtt a feltárási feladatot megkapta?

- Tudtam, hogy létezik Szer, hiszen Anonymus említi, de nem jártam ott egészen 1970-ig. Azelőtt Sövényházának hívták a települést, és miért is mentem volna oda? A Pallavicini gróf mindszent-sövényházi uradalmához tartozott, egykor hatalmas kiterjedésű gazdaság volt, és akkoriban még csak az Árpád-szobor volt a hely látványossága. 1970 áprilisában azonban Erdei Ferenc kulturális miniszter összehívott egy országos emlékbizottságot, és abba engem, mint múzeumigazgatót is meghívott. Itt hangzott el az, hogy „Trogmayer elvtárs, ássa ki a honfoglalást!" A feladat az volt, hogy be kellett bizonyítani, maradt tárgyi emléke annak, hogy ott a honfoglalás lezárásaként fontos esemény történt. Erdei meg is írta a Város és vidéke című könyvében: „Ne szégyelljük győzelmeinket, és ne ünnepeljük vereségeinket".

- Összefoglalná, mi valósult meg ebből, ami a vállalkozás régészeti részét illeti?

- Biztosan elmondható, hogy egy nagyon korai templom állt ott, ami lehet akár Géza- korabeli, de valószínűbb, hogy István-kori, vagyis 100 évvel a honfoglalás után épült. Ezen kívül megtaláltuk egy nagyon korai, IX. századi temető nyomait, benne csak 3-4 sírral, mivel a többit a helyi homokbányászás során elhordták. Egy lovassír is előkerült itt, az emberi csontváz fejénél arany varkocskarikával; ebből is látszott, hogy akiket ott eltemettek, pogányok voltak. Ők ott is laktak valahol, vagyis a közelben valóban ott állhatott Szer település már 900-ban. Továbbá sikerült bebizonyítani, hogy Szer nagyon korai egyházi központ lehetett: egy nagyon ritka típusú püspöki vagy apáti pásztorbotot is találtunk az ásatások során, talán egy térítő püspök jelvénye volt. Az ásatást Vályi Katalin régész vette át, aki jelenleg is dolgozik rajta.

- Mi utal arra, hogy Ópusztaszeren valóban a honfoglalás lezárását jelentő összejövetelt tartottak?

- A feltárt templom alaprajza pontosan megegyezik a Sankt Gallen-i monostorban talált korabeli alaprajzzal. Ezt biztosan lehet tudni, mivel a magyarok Sankt Gallen-i kalandjából is ismert templomban fennmaradt egy eredeti tervrajz, benne minden apró részlettel. Ez az a templom, amit a kalandozó magyarok 926-ban elfoglaltak, s ahol meghagyták a félkegyelmű Haribaldus barát életét. A tervet és az építőmestereket a bencések hozhatták ide, Németországból, Sankt Gallen és Rechenau környékéről. Magyarországon ezen kívül a pannonhalmi régi apátsági templom alaprajza ilyen még, amelyet Szer után találtak meg a pannonhalmi apátsági felújításkor. A pannonhalmi apátságról viszont tudjuk, hogy Géza 997-ben alapította. Nos, vajon miért építettek volna István alatt az alföldi mocsarak szélére egy ilyen templomot? Csak úgy? Valami olyan kiemelt jelentősége lehetett a helynek, amit a korabeli hagyomány még világosan értett. Valószínű, hogy ez a hagyomány az Anonymus által leírt esemény volt, miszerint a honfoglalók itt „magnum aldamas fecerunt" vagyis nagy áldomást tettek, megünnepelték, hogy megtelepedtünk. Legalábbis ezt feltételezzük. Aligha írt volna erről Anonymus légből kapottan, mert azt a kortársak nem fogadták volna el. Anonymus, hiába, hogy nem hallgatott a jámbor igricek dalaira – de leírta azokat.

- Van-e olyan lelet, amire Ön szerint a jövőben számítani lehet? A Dél-Alföldön mit keresne még?

- Ha példát kell mondanom, azt hiszem, a Dunaszekcsőtől Szegedig, a Marosig vezető római kereskedelmi út nyomait meg lehetne találni. A Duna innenső partján megvan a kikötő, ahonnan a rómaiak elindultak a Maros irányába a Dáciából érkező sóért. Valamilyen út kellett, hogy vigyen a Partiscumba, ahol átkeltek a Tiszán. Ez egy nagyjából 100 kilométeres út. Egy karaván egy nap alatt 30 kilométert tudott menni, ezt tudjuk a mohácsi csatára felvonuló magyar sereg útvonaláról. És nézzük csak meg, milyen messze vannak egymástól a dél-alföldi mezővárosok: Makó Szegedtől 30 kilométer, Hódmezővásárhely szintén, Szer monostor 27, és Szertől Csongrád is ennyi. A mezőváros hálózat ott alakult ki, ahol megéjszakázott a karaván. Ha helyesen okoskodunk, útközben 2 állomásnak kell lenni Dunaszekcső és Szeged között.

- Hadd kérdezzem meg végül: mi maradt ki eddigi régészi pályájából?

- Az időt nem lehet megvásárolni, sem félretenni, hogy majd elővesszük. Én végső soron ősrégész vagyok, az ópusztaszeri 20 év mégis lefoglalta tudományos karrierem egy részét. Szerettem volna még sok ásatást elvégezni, kis-ázsiai ásatásokat megnézni, híres helyeket. A nemzetközi kongresszusokon találkoztam érdekes témákkal, de anélkül, hogy az ember megszagolná a földet, nem lehet régészetet művelni. A cserepet kézbe kell venni, hogy érezzük, hogyan csinálták. A régész évek múlva is emlékszik, hogy a nyíregyházi raktár harmadik sorában milyen bögrék vannak. A tudomány mostanra erősen specializálódott, s külön könyvtárra vagy ösztöndíjra van szükség, hogy egy területet kutathassanak. Sajnos, vagy hála Istennek, én mint vidéki régész minden voltam egyszerre. Ugyanúgy kellett szarmata, Árpád-kori, bronzkori temetőt kiásnom, mint a specialistáknak. Sikerült a csorvai temetőt megtalálnom, sikerült a legelső avar települést meghatároznom, sikerült az első honfoglalás kori ép íjat megtalálnom, sikerült a Sankt Gallen-i mintájú szeri templomot kiásni, sikerült a szeri püspöki botot megtalálni – már ez is elég egy régésznek. Úgy érzem, szakmailag gazdag életem van. Ma is írok, ritkábban kisebb tanulmányokat és nagyon büszke vagyok immáron hat kötetet kitevő tudományos ismeretterjesztő munkásságomra.