Virrasztás az Ottlik-regény fényénél

A jó könyv elolvastatja magát, mondta egykor Ottlik Géza. És le is íratja magát, tehetik most már hozzá a szegedi pedagógusképző kar alkalmazott nyelvész hallgatói, akik 64-en kézírással másolták le Ottlik Iskola a határon című regényét. A jókora kéziratköteg, mint egy sok értelmű, de közös kijelentés nyomatékosította az idei Alkalmazott Nyelvészeti Munkásnapokat, amelyen a hallgatók egymást váltva olvassák fel a regényt.

- A felolvasásnak nincs más aktualitása, mint az, hogy a regény létezik, és egy kis közösség szeretné befolyásolástól mentesen kifejezni magát - mondta dr. [namelink name="Tóth Szergej"] alkalmazott nyelvész, dékánhelyettes, az esemény házigazdája, akit diákjai éjjel 3 órára osztottak be olvasni.

A regény igazi magyar kulcsregény: egy jelképpé váló határszéli katonai iskolában játszódik, s e kietlen világban az alávetett növendékek elszigetelődését és emberi megmaradásának reményeit tárja fel.

A felolvasást neves egyetemi tanárok is fontosnak tartották. Az első fejezetet dr. [namelink name="Szajbély Mihály"] irodalomtörténész professzor mondta el, az alkalomra írt tanulmánya kíséretében. Szajbély Mihály felidézte, hogy Esterházy Péter 1982-ben azzal köszöntötte a hetvenéves Ottlik Gézát, hogy egy nagy lapra lemásolta ezt a regényt.

Az SZTE pedagógusképző kar alkalmazott nyelvészeti hallgatói kézírással lemásolták Ottlik Géza Iskola a határon című regényét. Fotó: Frank Yvett.

A diákok érezhető izgatottsága közepette megkezdett felolvasást pedig Szajbély Mihály hasonlónak tartotta ahhoz, amikor Mészöly Miklós otthoni társaságban olvasta fel a korabeli rendszer által tiltott, közölhetetlen műveit. Őt dr. [namelink name="Mader Béla"], az egyetemi könyvtár főigazgatója és dr. [namelink name="Nagy L. János"] nyelvész követte a könyvnél, majd a könyvtári napsütésben a hallgatók megkezdték péntek délelőttig tartó, önkifejezéstől színes váltójukat.

Egy 1985-ös interjú Ottlik Gézával.