Vajda Mihály: Titkon csodáljuk a zseniális hazugokat?

[namelink name="Vajda Mihály"] (Széchenyi-díjas magyar filozófus, az MTA rendes tagja) mondandóját egy középkori arab filozófus idézetével kezdte: "Van, aki magának hazudik. Van aki másoknak. Vannak olyanok, akik mindkettőnek hazudnak. Ám nincs negyedik kategória." A hiányzó halmazba tartoznának azok, akik senkinek sem hazudnak. Az előadó ezzel utalt arra a közkeletűvé vált nézetre, miszerint "mindenki hazudik". Ezzel egyben rámutatott, mennyire releváns ez a kérdés a mai napig.

De hogyan áll a filozófia ehhez a problémához? Vajda Mihály úgy véli, a gondolkozók azt a kinyilatkoztatást, mely szerint "Nem szabad hazudni" elhanyagolják, és inkább azon vitáznak, hogy mit is nevezünk igazságnak. Pedig az emberekben él egyfajta elvárás az igazsággal szemben, és látszólag mindenki egyetért abban, hogy hazugságokra nem lehet építkezni. Vajon miért akarjuk hát az igazságot?

A filozófus ellenpéldának a görögöket hozta, akik csodálták Odüsszeuszt, amiért a megénekelt történeteiben ravaszsággal, hazugsággal, alkalmazkodással mindig túljárt ellenfelei eszén. Felvetődik hát a kérdés Vajda Mihály szerint: nem lehetséges, hogy titkon mi is csodáljuk a zseniális hazugokat, a nagy szemfényvesztőket, akik milliókat kápráztatnak el, és csak pitiáner hazugokat vetjük meg, mert ők lebuknak?

Be kell azonban látnunk, hogy a hazugságot csak kimondani könnyű, ám idővel teherré válik. Az előadó rámutatott, hogy a fenntartásához tehetség kell, folyton észben tartani azt, és alkalomadtán újakat kitalálni. Persze a hazugságnak is megvan a maga haszna, legalábbis Nietzsche-i megközelítésben. A 19. századi gondolkodót idézve a hazugság nem más, mint a meggyökeresedett konvenciókkal való visszaélés. Lényegében sok olyan dolog van a világon, amelyet csupán közmegegyezés miatt fogadunk el igaznak, pedig azok valójában nem kőbe vésett tények. A hazugság ezeket kérdőjelezi meg. Ám ne feledjük: nem minden hazugság hasznos - mondta Vajda Mihály.

Előadása végén Vajda Mihály a jól ismert népi mondást idézte: „Hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát" Már ha üldözik őket, tette hozzá, nagy derültséget okozva. Ha viszont utolérik őket, akkor mi a helyzet? Megsimogatják a fejüket, és elengedik, vélte a filozófus.

A konferencia programja