Magyarországé lehet a világ legnagyobb antropológiai csontvázgyűjteménye

– Kiállították a tanszéki folyosókon a legértékesebb csontdarabokat. Ám a gyűjtemény 25 éve kinőtte az Ady téri egyetemi tanszéki raktárak méretét, a csontok zömét ide-oda kellett költöztetni. Az akkori megyei múzeumigazgató, [namelink name="Trogmayer Ottó"] és az embertani tanszékvezető [namelink name="Farkas Gyula"] barátságának köszönhetően került el Szegedről az egyetemi gyűjtemény közel negyede Makóra. 2007-re, [namelink name="Marcsik Antónia"] vezetése alatt érte el a gyűjtemény a mai, 30 ezres leletszámot. Akkorra Makón egy használaton kívüli malom klimatizálhatatlan padlásterében, a volt Kossuth laktanya három raktárában, és a bölcsész kari épület több nedves pincéjében zsúfolódott az értékes csontgyűjtemény – érzékeltette a 6–7 ezer éves csontokat is tartalmazó kutatási anyag hányattatásait [namelink name="Pálfi György"]. A Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékét vezető egyetemi docens elmondta: idén június végén több mint hétezer csontvázmaradványt kellett visszaköltöztetniük Szegedre.

Pincéből, malomból egy helyre

Különlegesen régi, újkőkori, illetve bronzkori maradványokat, továbbá a legnagyobb avar kori temetők embertani anyagát – például a tiszafüredi, a szegvári csontvázakat – is elhozták a makói raktárból.

– Kilenc teherautót töltöttünk meg a dobozokba zárt csontokkal – érzékeltette a munka méreteit a tanszékvezető. – Igazi kalandnak számított, ahogy a sok ezer, csontokkal rakott dobozt, régi faládát lejuttattuk a malom tetőteréből. A feladatot nem tudtuk volna megoldani, ha nem kapunk segítséget a makói József Attila Gimnáziumtól. Az egyik biológiatanár, [namelink name="Telbisz Éva"] – aki néhány éve éppen a tanszékünk csontvázmaradványain folytatott kiváló kutatásai eredményeiből készítette diplomamunkáját – hadra fogta diákjait. A 70-80 fiatal, több váltásban, csatárláncban adogatta le a malompadlásról a régi csontokat rejtő ládákat.

A fuvarozásban segített a makói önkormányzat, és az egyetem bölcsész, illetve természettudományi kara. A TTIK fizette az újszegedi egyetemi kollégiumok közötti egykori menza átalakítását a leleteket befogadó csontraktárrá.

– A szegedi le- és bepakoló kampány köszönhető kiváló doktoranduszom, [namelink name="Pósa Annamária"] és a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium biológia tanára, [namelink name="Bán Sándor"] lelkes közreműködésének, illetve a radnótis diákoknak, akik a makóihoz hasonló közösségi szolgálat formájában segítettek – összegzi 2007 óta folytatott küzdelem aktuális eredményeit Pálfi György, aki nagyon örül, hogy végre egy helyre és az újszegedi biológiai egyetemi épületek közelébe került az anyag, és a raktárrendezést követően az oktatói és kutatói munkát szolgálhatja Magyarország egyik legnagyobb csontgyűjteménye.

Lelet és maradvány

Közérdekű muzeális gyűjtemény szeretne lenni rövidtávon, ezért következő lépésnek a rendkívüli szakmai értékű leletegyüttesük jogi helyzetének rendezését tartja a tanszékvezető. Erre a szükséges múzeumi „segéderők" biztosításához is szükség van, hiszen az utóbbi huszonöt évben a tanszék dolgozóinak létszáma felére csökkent, miközben a hallgatók száma megtízszereződött, a gyűjtemény mérete megháromszorozódott. Ugyanakkor a tanszék, mint felsőoktatási intézményi egység nem számíthat támogatásra múzeumi feladatok ellátására. A gyűjtemény fenntartása, fejlesztése, a nemzetközi színvonalú kutatási körülmények biztosítása csak a hazai múzeumi rendszerbe becsatornázva képzelhető el. Ugyan a szegedi gyűjtemény néhány éve a magyarországi „stratégiai kutatási infrastruktúrák" hálózatának tagja, ez a kitüntető cím azonban nem elegendő a fennmaradáshoz.

A jogszabályok szerint régészeti lelet a cserép és a csontdarab is, ám a kettő közti különbség elnagyolt. Megoldatlan az 1711 utáni történelmi időkből – például az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, vagy a világháborúk tájékáról – származó csontleletek „jogi státusa". A jogszabály két határvonalat szab: az 1711 előtti időszak leleteit tekinti régészeti anyagnak, illetve a 25 évnél nem régebbi csontokat nevezi igazságügyi maradványnak. A kettő közötti időszak embertani maradványainak minősítéséről nem rendelkezik pontosan a régészeti ügyeket szabályozó törvény – hozott példát az anomáliákra a járványtörténeti kutatásokkal foglalkozó Pálfi György.

Közös struktúra kialakítására törekszik az SZTE Embertani Tanszék vezetője a szegedi Móra Ferenc Múzeummal és a Magyar Természettudományi Múzeummal. Pálfi György szerint ugyanis virtuálisan megvalósítható lehet egy gigantikus „magyar humán-oszteológiai központ". A három hazai intézmény összefogásával létrehozható, a nemzetközi programok számára megnyithatóvá és finanszírozhatóvá válhat a világ legnagyobb, több mint 70 ezer leletből álló antropológiai csontvázgyűjteménye.

* * *

Járványok és egyéb betegségek történetéről árulkodnak a csontok

A tüdőbaj, vagyis a TBC nyomait már neolit-kori leleteken is kimutatták a Szegedi Egyetem Embertani Tanszékén dolgozó magyar, illetve skóciai doktorandusz hallgatók. Nemzetközileg elismert kutatóbázis az universitason belüli Szegedi Humán Oszteológiai Központ.

– Nincs ellenérzés bennem, amikor emberi csontmaradványhoz nyúlok – mondja Molnár Erika. Az SZTE Embertani Tanszékének adjunktusa és gyűjteményvezetője orvosnak készült. Most biológusként „diagnosztizál" – többek között – betegségnyomokat a csontleleteken.

– Fiatal fiú volt – jelenti ki első ránézésre a tanszékvezető, Pálfi György szobájában álló csontvázról [namelink name="Molnár Erika"]. – „Jó megtartású", vagyis minden csontdarabja megvan, ezek felszíne is jó állapotú – folytatja a magyarázatot, majd kijelenti: a koponya árul el a legtöbbet az emberről, de a kar és a lábszárcsontot is „szépnek" találja a kutatónő.

A gepida időszakból származó torzított koponyákat, illetve a hitvilággal és gyógyítási módszerekkel összefüggő különféle koponyalékelések nyomait a hallgatók is érdeklődéssel figyelik, különösen ha azokról a téma legjobb ifjú szakértője, [namelink name="Bereczki Zsolt"] tanársegéd előadásaiban hallanak. A biológia szakosok, de a medikusok számára is meglepő, hogy a csontot deformáló ízületi betegségek, vagy a törések nyomain kívül például a rosszindulatú daganatos betegségek áttétei, a szifilisz pusztítása, vagy akár a lepra és a tüdőbaj kórokozói is kimutathatók a csontokban – mutatta Molnár Erika a jellegzetes elváltozásokat az újszegedi csontraktárba kerülő leleteken.

A régi csontanyagokból kivonható örökítő anyag töredékek, vagyis DNS-maradványok vizsgálatával foglalkozik Pósa Annamária. A doktorandusz – Pálfi Györggyel egyetemben – fertőző megbetegedések, köztük a tuberkulózis evolúcióját kutatja.

– A technika páratlan fejlődésének köszönhetően mára eljutottunk odáig, hogy például a tüdőbajt okozó különböző baktériumok DNS-maradványai kivonhatók a csontokból és tanulmányozhatók – magyarázza a szegedi doktorandusz, aki a híres jégbe fagyott múmia, Ötzi kutatására létrehozott a bolzanoi intézetben is elvégezhette vizsgálatait. Ennek köszönhetően 6–7 ezer éves emberi fogból sikerült kimutatnia a pusztító „baci" DNS-maradványait.