Bár Dorozsma szinte már összeépült Szegeddel, a két település lakossága még a közelmúltban is megőrizte különállóságát. Ez a régi szegedi szólásokban, anekdotákban is megmutatkozik, amelyekben a városiak kicsit ugrasztják a szorgalmas, körmönfontan okos „dorozsmai emböröket".
Ezért mondták róluk, hogy a dorozsmaiak megköszörülték a macska körmét, hogy jobban fogja az egeret. Megpofozták a kismalacot, hogy fölérje a vályút. Felhajtották a legyeket a padlásra, utána elvették a tarogját (létrát), hogy ne tudjanak lejönni. Megfésülték a mákos tésztát, mert azt hitték, piszkos. Mikor a dorozsmai toronyban fű hajtott ki, a falu bikáját kötélen fölhúzták, hogy lelegelje a füvet. Végül: dróthálóval kötötték be a templomtornyukat, hogy a szögediek ne hallják meg az ő falujuk harangszavát...
15°C
Hozzászólok! 
