38 éve mosolyog a vevőkre a trafikos Jolika

– Azért is szeretik a trafikot, mert le sem kell szállni a bicikliről, csak idegurulnak, és amit vásárolnak, beleteszik a kerékpár kosarába – mesélte a szentesi [namelink name="Molnár Lászlóné"], akit a környéken mindenki csak Jolika néniként ismer. Harmincnyolc évvel ezelőtt vette át a kis trafikot, ami akkor még az utca túloldalán állt.

– A Deák Ferenc iskolához ott vezették át a gázvezetéket, így le kellett bontatnunk egyik napról a másikra. Akkor nagyon elkeseredtem, de szerencsére a szemben lévő oldalon fel tudtuk építeni újra az előkertünkben. Ez az épület még jobb is, mert az előző csak három négyzetméter volt, a mostani viszont egy kicsit nagyobb – mesélte. Jolika szívesen meghallgatja a vásárlók bánatát és örömét. – Igaz, segíteni nem tudok, de sokszor az is hatásos, ha az ember kibeszéli magából – tette hozzá.

Ha vevő érkezik, Jolika kinyitja a kis trafik ablakát, és hallgatja a kívánságokat. Fotó: Kuklis István

Jolika 55 évesen ment nyugdíjba, akkor fia vette át a trafikot, de így is hetente többször az asszony mosolygós arcával találkoznak a vásárlók.

Kezdetben csak rágógumit, csokoládét, cukrot és kávét árultak, majd hűtőt is tettek a kis trafikba. Később dohányáruval bővült a kínálat.

– A dohányboltpályázatot nem nyertük meg, így igencsak elkeseredtem. Akkor még nem tudtam, hogy nincs rá okom, hiszen a vásárlók velünk maradtak. Mellettem nyitott egy zöldségest az egyik fiam, de a vevők nem mentek be. Mindenki a trafik elé kitolt zöldséges kiskocsit hiányolta, így a zöldségesből lottózó lett, a kiskocsi pedig visszakerült a járdára. Az iskolából is idejárnak a gyerekek, vesznek egy kis aprósüteményt, utána kezdődhet a tanulás. Még felnőttkorukban is megismerem őket – mesélte lapunknak a Felsőpárt városrész Jolika nénije, aki azt tanácsolja a fiataloknak, hogy ha úgy dolgoznak, mint ő, vagyis olyan munkát választanak, amit szeretnek, boldogulni fognak.