Természetes vagy lenyúlás? Nem ciki az iskolai társadalmi munka

„Én az összes osztálybeli szülő mesterségét ismerem. Tudom, hogy melyikük tudja megjavítani az iskolai számítógépeket, sőt azt is tudom, hogy a 10. b-ből Szilasi apuka bármikor megszögeli az eltört székek lábát, a felső tagozatból pedig Balogh apuka kiválóan ért a tornaterem tetőfedéséhez. Sőt palát is tud szerezni hozzá, kéz alatt." Ezt egy iskolás gyermek édesapja, [namelink name="Fazakas Gergely"] mondta a szombati, budapesti pedagógustüntetésen. Vicces stílusban megfogalmazott, de az intézmények helyzetét rendkívül érzékletesen leíró beszéde az egész magyarországi sajtót bejárta.

Szólni kell időben, és a fenntartó segít a karbantartásban, hallottuk a csongrádi gimnáziumban.

Fotó: Králik Emese

A szülők mindig segítették az iskolákat. Jellemző azonban, hogy míg az elmúlt évtizedekben inkább az egyébként is meglévő feltételeket akarták a szülők még kényelmesebbé tenni, manapság sok esetben valóban létszükséglet a külső segítség. Amelyet természetesen mindenhol örömmel fogadnak. Van, ahol kérik, máshol nem. A szentesi gimnázium például levélben fordult a szülőkhöz azzal, hogy aki szívesen járulna hozzá a létesítmény szépítéséhez, jelentkezzen.

Tapasztalataink szerint a külső segítségnek nagyon tudnak örülni a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ alá tartozó iskolákban. Ennek részben az az oka, hogy a tanári karnak nincs türelme kivárni a sokszor hónapokig húzódó engedélyeztetési eljárást, vagy az, hogy hiába várják ki, nem jut rá pénz. Nemrég fültanúi voltunk egy szentesi általános iskolában egy tanár kifakadásának. Hónapok óta nem tudja kulcsra zárni a termet, inkább vesz a saját pénzén egy új zárat – dühöngött.

– Ilyen mindig is volt, csak akkoriban társadalmi munkának hívták – jelentette ki [namelink name="Tóth Tamás"] igazgató. – A felajánlott és netán elfogadott, de szigorúan az önkéntességen alapuló segítség mindig hasznos volt a szülők iskolához való kötődése, a partnerségi viszony alakulása szempontjából is. Amióta a világ világ, soha nem volt olyan, hogy mindenre lett volna elég pénz. Pályám kezdetén, de szerintem diákkoromban is így volt – emlékezett vissza. Még nem tudják, ki mit ajánl fel, a válaszok a napokban érkeznek vissza, közölte.

A csongrádi gimnáziumot irányító [namelink name="Kiss Attila"]  arról számolt be, ők nem szoktak szülői segítséget kérni. – Szerencsések vagyunk, két ezermester karbantartó kollégám és a gondnokunk minden ilyen jellegű munkát szépen, megbízhatóan elvégez. Természetesen kell ehhez alapanyag is, amelyet igényeinket előre tervezve, és a fenntartóval folyamatosan egyeztetve megkapunk – tudtuk meg.