Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

50 éve áll a megye legmagasabb építménye

Szentes - Tavaly kicsit összement, de így is kilométerekről látni a szentesi tévétornyot, amit 50 éve kezdtek építeni. A nagyközönség elől elzárt, 235 méter magas torony megyénk legmagasabb építménye.
A csúcsáig nem visz fel a lift, oda már mászni kell. Mi az utolsó kilátóteraszig, 126 méter magasba merészkedtünk, felvonóval közel 4 percig tartott az út.

Csalóka látványt nyújt a szentesi tévétorony. Aki a közelében jár, legtöbbször nem hiszi el, hogy csupán 65 méterrel alacsonyabb, mint a világhírű párizsi Eiffel-torony. Volt magasabb is, de tavaly ősszel a csúcsantennát digitálisra – mellesleg egy kicsit rövidebbre – cserélték, így az eredeti 241 méteres magassága 235 méterre csökkent. A lentről szinte érzékelhetetlen töpörödés ellenére sincs vetélytársa: továbbra is ez a gigantikus, piros-fehér „tű" a megye legmagasabb építménye.

A puszta közébe állított adóállomás építése 1959 tavaszán kezdődött meg Reiner Endre tervei alapján. A háromméteres acélelemekből összeszerelt torony őszre elkészült, novemberben a város lakói társadalmi munka keretében húzták helyükre a karvastagságú tartókábeleket. Összesen 12-t, amiket 6 kikötő tömbön rögzítettek. Hivatalosan 1960. február 20-án kezdte meg a sugárzást a szentesi adótorony.

Kilátás 42 emelet magasból: száraz időszakban lehet igazán messzire látni a szentesi tévétoronyból. Fotó: Tésik Attila
Kilátás 42 emelet magasból: száraz időszakban lehet igazán messzire látni a szentesi tévétoronyból. Fotó: Tésik Attila

Hogy az építmény biztonságosabb legyen, 1974-ben rácsos övszerkezettel erősítették meg, addig ugyanis pusztán egy tenyérnyi talppontra támaszkodott a roppant méretű monstrum.

Talán sejthettek valamit a szakemberek, mert 1975. december 5-én tűz ütött ki a toronyban: rossz szigetelésű kábelek kaptak lángra. Néhány dolgozó fenn is ragadt a magasban, de hiába küldtek értük helikoptert, a nagy szél miatt nem tudták őket úgy kimenteni. Meg kellett várniuk, hogy az oltás után lehűljön a vasszerkezet, és aztán maguk jöttek le a pokoli toronyból. Utólag egyértelművé vált, hogy ha nem erősítik meg a szerkezetet, úgy csuklott volna össze, mint egy colstok.

Erre a napra emlékeztet az a tűzben deformálódott toronydarab, amit az adóállomás lábánál állítottak ki. Sokan nem láthatták, több hazai tévétoronnyal ellentétben ugyanis a szentesit nem látogathatja a nagyközönség. Ennek legfőbb oka, hogy nem erre tervezték. Mindez rögvest kiderül, amint az ember megpróbálja bepréselni magát a liftbe. A torony átmérője nincs 3 méter, a belső tér felét foglalja el a rácsos ajtajú felvonó. Még szerencse, hogy kalauzom, Berezvai László karbantartó és jómagam sem a sörpocakos férfiak táborát erősítjük, mert így a jegyzetfüzetemet nem kell a fejem fölé emelni, elfér a hasamnál. A legfelső kilátóteraszra indulunk, 126 méter magasba. Az út felfelé 3 perc 51 másodpercig tart. Közben megtudom, hogy legfeljebb 190 méteres magasságig utazhatnék ilyen kényelmes körülmények között, utána másznom kellene 45 métert, hogy elérjem a csúcsot. Arra azért nem vállalkozom, megelégszem a 42 emeletnyi madártáv-
lattal.

Tavaly 6 méterrel kisebb lett a torony, mert digitálisra cserélték a csúcsantennát. Fotó: Tésik Attila
Tavaly 6 méterrel kisebb lett a torony, mert digitálisra
cserélték a csúcsantennát. Fotó: Tésik Attila

Bár odalent viszonylag szélcsend volt, odafönn már kapaszkodni kell, úgy ostromolnak a légáramlatok. Szédítő a mélység, de szédítő az is, ahogy felnézve látszik, mennyire kileng a fölém tornyosuló csúcs. Hunyorgok, hátha ki tudom venni a horizonton, mi szökik az égbe, de csak tippelni merek, hogy egy vásárhelyi templom körvonalát látom. Berezvai László felvilágosít: száraz, már-már aszályos időszakban lehet igazán messzire látni, különben a pára elrejti a távolt. Neki egyszer szerencséje volt: néhány éve Szeged tornyait pillantotta meg idefentről. A Tisza vonala tényleg zöldfolyosónak tűnik, az alattunk igyekvő autók pedig matchboxoknak látszanak. Madarat is ritkán lát fentről az ember, pláne toronylakót: a vörös vércsék itt, fönn fészkelnek. Hogy megtehetik, annak éppen ötven éve.

Hívott és hívatlan vendégek

Szakembereknek és kalandoroknak is kihívást jelent a szentesi tévétorony. Néhány éve azért kellett barlangász alpinistákat hívni az adóállomáshoz, mert a torony tartókábelein függő bójákat meg kellett igazítani. A hivatásosok csak fentről közelíthették meg a munkaterületet, ezért előbb felmentek a toronyba, majd onnan ereszkedtek le a kábeleken. Mivel sürgős megbízás volt, a lélegzetelállító mutatványt az éj leple alatt végezték. A torony dolgozóinak azt mondták, nem féltek, a barlangokban ehhez már hozzászoktak. Azok a bázisugrók sem féltek, akik a külső létrán mászták meg a tornyot néhány éve. A diszpécser hiába észlelte a nyaktörő attrakciót, az ugrók messzire landoltak ejtőernyőjükkel, s mire elkapták volna őket, elszeleltek. Azóta – a hasonló esetek elkerülése végett – biztonsági intézkedéseket léptetett életbe az Antenna Hungária Zrt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hitler adott, Juhász Gyula kapott emlékfát

Szentes - Szentesen Hitler által adományozott emlékfa áll a Petőfi általános iskola előtt. Makón egy… Tovább olvasom