Délmagyar logó

2018. 01. 21. vasárnap - Ágnes -3°C | 4°C Még több cikk.

A 30 milliós ásatás lehetett volna a múzeum veszte

Szentes - Ha nem érkezett volna segítség és példás összefogás a Koszta József Múzeum régészeinek aktuális feladatához, akkor a nagytőkei leletmenetés könnyen magával ránthatta volna az egyébként is bizonytalan jövőjű intézményt.
- Nem indulatosság, sokkal inkább szomorúság, fájdalom van ilyenkor a szakemberben – mondta Béres Mária múzeumigazgató a Nagytőkén zajló leletmentés kapcsán. Mint megtudtuk tőle: augusztus 8-án érkezett a bejelentés, hogy az érintett földterület tulajdonosa 2009 után immár másodszorra rongálta meg a régészeti szempontból felbecsülhetetlen, nyilvántartott lelőhelyet, ahol kb. 7 és fél ezer évvel ezelőtti kultúra nyomaira bukkantak.

A szakmai keserűségen túl komoly anyagi vonzata is van a munkálatoknak: a szentesi múzeum éves költségvetése nem éri el az 50 millió forintot, az elpusztított, több mint 2 hektárnyi területen felmerülő költségek pedig összességében meghaladják a 30 milliót.

Most megmenekült a Koszta József Múzeum.
Most megmenekült a Koszta József Múzeum.

A központi költségvetésből kérne támogatást a múzeum

A Magyar Közlöny augusztus 24-i számában megjelent, a megyei múzeumok, könyvtárak és közművelődési intézmények átalakítására vonatkozó kormányhatározatból az szűrhető le, hogy a Koszta-múzeum, mint a megyei múzeumi szervezet tagintézménye, területi múzeumként a szentesi önkormányzat fenntartásába kerül 2013. január 1-jétől.
A szentesi muzeális intézmény a gyűjteménye nagyságában a 8.-11. helyen áll a vidéki múzeumok sorában, sok megyeszékhelyi múzeumot megelőzve. Ezért azt szeretnék elérni: olyan különleges támogatásban részesüljön az egykori Csongrád Vármegyei Múzeum az alapvető szempontok – a gyűjtemény nagysága és minősége, a látogatói létszám, s a kiemelkedő múzeumpedagógiai tevékenység alapján, mely szerint a minisztérium a múzeumokat osztályozza –, hogy a központi költségvetésből nevesítve is kapjon támogatást a fenntartáshoz.

 
A Veker magas partján található a lelőhely, melyről a szakemberek számára tudható, hogy ott már kb. 7 és fél ezer évvel ezelőtt egy úgynevezett tell-település, más néven lakóhalom jött létre, amely egy kőkori városias kultúra hagyatéka. Számos generáción keresztül éltek itt emberek, a folyamatosan emelkedő központi lakóövezetben, amelyet sáncárokkal is körül vettek, derült ki Béres Mária magyarázatából. - Azért izgalmas, mert az újkőkor közepén ebben az ún. Szakálhát-kultúrában találkoztak a jellegzetes vonalakkal díszített edényeket készítő, Nyugat és Észak felől érkező gazdálkodási ismereteket továbbvivő csoportok a délről jövő égei-balkáni hagyományokkal. Másfél, kétezer évvel a mezopotámiai városállamok létrejötte előtt járunk. Ez egy nagyon fontos lelőhely volt, ahol komoly emlékanyag került volna elő, ha valamikor később, szakszerűen tárhatja fel a tudomány – mondta az ásatás vezetője.

Tudhatott-e róla a földtulajdonos, hogy lelőhelyet tett tönkre?- merül fel a kérdés. - Hazánkban 40 éve folyik régészeti topográfia, s a kutatók által Magyarország területének mintegy 40-50 százaléka intenzíven bejártnak számít. Ezek az adatok hozzáférhetőek az egyes településrendezési tervekben, másrészt megkezdődött az összegyűjtött lelőhelyek földhivatali átvezetése. Igaz, ezt a hatalmas, több mint 150 ezres lelőhely-mennyiséget rázúdították a földhivatalokra, ezért lassan halad az ügyintézés. Kétszer rongált a tulajdonos a lelőhelyen, először nem itt a központi lakódombon, hanem a külső, nem tellszerű település területén. Állítása szerint ekkor nem tudott a régészeti lelőhelyről. A föld tulajdoni lapjára ugyan nem volt rávezetve az ingatlan régészeti örökséggel érintett volta, de az akkori és a mostani nagy volumenű földmunkát is, csak a megfelelő hatóságok engedélyével lehetett volna végezni, azok pedig beszerezték volna az örökségvédelmi hivatal véleményét – mondta Béres Mária. 2009-ben végül a tulajdonos életkorára és tapasztalatlan voltára tekintettel a súlyosabb bírságtól eltekintettek. Alá is írt egy nyilatkozatot, ennek ellenére két évre rá a település értékes központi részét is megrongálta.

A régészek augusztus 16-án vonultak fel a területre, azóta zajlik a leletmentés Nagytőkén. Az összedúrt, összeforgatott részen, lenn az egykori Veker-ér medrében gyakorlatilag csak terepbejárás révén tudják a kerámiaanyagot begyűjteni. A magas parton nagyon mostoha körülmények között dolgoznak, mindenféle infrastruktúrát nélkülözve. Gépi munkára is szükségük volt, azonban a múzeumnak e célra nem volt semmilyen fedezete. A megyei múzeum leletmentési kerete már kimerült erre az évre, kénytelenek voltak a szentesi régészek vállalkozókhoz, cégekhez fordulni, hogy gépi földmunkában, geodéziában segítsék a múzeumot. A Szegedi Egyetemhez felhívást intéztek kézi és szakmai munkaerőért. - Nem maradtunk magunkra a bajban, mert amíg az M43-as következő fázisán elkezdődik a feltárás, a szegedi múzeum régészei, technikusai is részt vesznek a leletmentő munkában, naponta hallgatókat, önkénteseket is hoznak magukkal. A Magyar Régész Szövetség is felajánlotta támogatását, ha elfogynak a helyi erők – számolt be Béres Mária, aki még a civil szervezeteket is kéri, hogy a jó időben, akár hétvégenként legyenek a segítségükre.

– Ezekkel a támogatásokkal van esélyünk, hogy a leletmenetést összeomlás nélkül túlélje a múzeum, s meg tudjon felelni a törvényben előírt kötelezettségeinek. Magával tudta volna rántani az ásatás az egész intézményt, így viszont apránként a megmentett leletanyag bekerülhet a tudományos életbe.

Idén még három nagyobb, rendezett, ún. megelőző feltáráson fogunk dolgozni: a nagymágocsi szennyvízberuházásnál, az Ipartelepi úti és a 451-es főút menti csongrádi kerépárútnál, valamint kisebb-nagyobb régészeti felügyeleteknél.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Visszavágnak a Négy Mancsnak

A Hungerit Zrt. után a Hortobágyi Lúdtenyésztő Zrt. is pert indított a Négy Mancs állatvédő szervezet ellen. Tovább olvasom