Délmagyar logó

2017. 01. 16. hétfő - Gusztáv -5°C | 1°C

A 81 éves Bárdos Jani bácsi balladával nyert

Kiváló szerepléséért arany oklevelet szerzett a derekegyházi Bárdos János a Vass Lajos nemzetközi népzenei versenyen. A nyolcvanegy esztendős Jani bácsi kanászgyerekként kezdte a dalolást, azt mondja: kottát sose látott.
Jani bácsi régi divatot követ Fotó: Tésik Attila
A Kárpát-medence népzenéjének őrzőit várják rendszeresen a Vass Lajos-versenyen, az itt szereplők az élő népi kultúra továbbadói. A Kiskunfélegyházán tartott találkozón a derekegyházi Bárdos János balladát énekelt olyan szépen, hogy produkciójával arany minősítést szerzett. Az Erdélyben még Szendre báró történetének nevezett dal Jani bácsinál már az Endre báró címet viseli. Az idős bácsi azt mondja, úgy énekli most is, ahogy fiatal korában hallotta. A fábiánsebestyéni születésű dalnok kanászgyerekként énekelt először a határban, amikor „a nap már megbukott", és a környékbeli tanyákon élők hallgatták csak őt.

Fiatalon megnősült, emlékezete szerint hites feleségének rögtön megtetszett az ének, házaséveik alatt sokszor fakadtak dalra otthon együtt. Az asszonyt már elszólította az Isten, de Jani bácsi az éneklésről emiatt nem mondhatott le, népszerű személyiség lett a falusi nyugdíjas kórus tagjai között.

A székely balladát mi is meghallgathattuk a derekegyházi művelődési házban Jani bácsi előadásában, aki a találkozás előtt borbélyhoz ment, mert mégse jelenhet meg borotválatlanul. Felöltötte a fellépőruháját is, nyakkendőt természetesen nem kötött, nem illik az ahhoz a kalaphoz, amit ő hord. Azt mondja, nem nagyon elégedett már a hangjával, nincs olyan sok erő benne, mint volt. Azért örül annak, hogy így is bekerül a ballada egy gyűjteménybe, felveszi tőle az éneket Bodza Klára, aki tagjai volt a zsűrinek Félegyházán. Jani bácsi nem gondol arra, hogy ő a kulturális örökség része, ezt a kifejezést még csak a falu polgármesterétől hallotta, aki nyilván elismerését akarta kifejezni ezzel.

Jani bácsi a rockzenéről kijelentette, ha hallja, akkor menekül, nem az ő ízlése az a kiáltozás. Szereti, ha maga énekelhet szólót különösen a falunapokon, szívesen utazik a kórussal máshová szerepelni. Jól megy a sora, elégedett az életével, sokkal több kívánsága nincs is, mert eddig is csak jóra fordult minden. Kipróbált sokféle foglalkozást, előbb őrizte a disznókat, később az állami gazdaságban parádés kocsis vált belőle, kitanult egy halom mesterséget. Mindig van föladat – mondta –, mindig ad a teremtő. Utóbb úgy számolta, tizennégy unokája van, a dédunokák és tán az ükunokák számára már nem merne megesküdni. A család, a falu büszke rá, érzi is a szeretetüket, szívesen tanul meg újabb dalokat a kedvükért. Csak egyszer kell neki hallani, és már meg is jegyzi, kottán a hangjegyek között ő el nem igazodik...
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Föld-scar az árvíz ellen védekezőknek

Az underground jeles képviselői és támogatói vehették át a Föld-scar-díjat a szentesi… Tovább olvasom