Délmagyar logó

2017. 01. 22. vasárnap - Vince, Artúr -9°C | 0°C Még több cikk.

A kétgyermekes anyuka félmaratonra csábítja családját

Szentes - Komoly lelki tusával kezdődött, de szerelem lett belőle: Szabóné Virágos Kis Krisztina terápiaként menekült a futásba, már teljesítette a maratont és több félmaratont is, sőt két gyermeke és férje is csatlakozott a futószenvedélyéhez.
Azelőtt csak futogatott, otthon tornázott, s a második gyermeke születése után kevesebb ideje jutott a rendszeres mozgásra, mondja Krisztina. 40 éves elmúlt már, amikor 2010 tavaszán jött egy másfajta indíttatás a sportolásra: valamit kezdenie kellett magával, és a futás tűnt kézenfekvőnek számára.

A kétgyermekes anyuka a félmaratonra csábítja a családját - GALÉRIA

Eleinte 4-5 kilométer volt az adag, melyet a ligetben teljesített, de csakhamar unalmassá vált számára a körözés, kiment a gátra. Futókedvét csak fokozta, hogy sok barátra lelt közben. Egy közösségi oldalon fedezte fel egyik ismerősének a Nike-félmaratonon készült fotóját, s elkezdte érdekelni, hogy is megy a nevezés, a versenyzés. Amikor edzésein túljutott a 10 kilométeren, már megfogalmazódott benne, hogy maga is rajthoz áll a 21 kilométeres versenyen. 2010 szeptemberében, amikor teljesítette a távot 4500 futó között, elmondása szerint ez óriási pluszt adott neki. Olyan élményeket szerzett közben, hogy összeszorult a gyomra, mások küzdeni tudása láttán, s büszkeséggel töltötte el, hogy ott lehet. Beszédbe elegyedve egy idősebb hölggyel, aki már túl volt a maratoni futáson, azt hallotta: ha valaki belép ebbe a varázskörbe, többé nem szabadulhat belőle.

Azóta, mint mondja, minden követ megmozgat, hogy minél több versenyen indulhasson. Addig a futás csak a mozgást jelentette számára, de minél jobban ment, annál jobban élvezte.

A kétgyermekes anyuka a félmaratonra csábítja a családját - GALÉRIA

– A civil életben beléd rúgnak, itt pedig, ha elesel, felsegítenek – foglalja össze Krisztina, miért érzi úgy, hogy a közösségi futás egy új világot nyitott meg előtte. Két társával, Csala Györggyel és Kajtár Istvánnal fut rendszeresen Krisztina, s velük indult élete első maratoniján is, 2011 októberében. A hétköznap 8-10 ezer méteres edzések mellett hétvégenként 30-32 kilométeres etapokat futottak, de a klasszikus 42 ezer 195 métert a SPAR-maratonon teljesítette először a hölgy. Mint elmeséli, nem is akárhogyan: ha már 42 éves, 4 óra 20 percet tűzött ki maga elé szintidőnek, aztán ezt kicsit túlszárnyalva 4 óra 14 perces idővel ért célba. Krisztina azonban siet leszögezni: elsőre nem is az idő számít, a célba érés a fontos. Futás közben egyre csak várta a holtpontot, amiről sokat hallott, hogy egyszer majd jönnie kell, de érdekes módon nem jött. Végül „csont nélkül" sikerült teljesítenie a maratont, ráadásul - ő maga sem akarta elhinni - annyi energiája maradt, hogy teljes erőbedobással futhatta az utolsó szakaszt, s állandó edzőtársai közül ő ért be elsőként.
A rövid idő alatt elért csodás teljesítményét – melyet először sem ő, sem párja nem hitt el – azzal magyarázza a futónő, hogy nagyon akarta, s fejben kell eldönteni, hogy megcsinálja, s hogy milyen áldozatokat hoz érte.

Mert áldozatokra is szükség volt, hiszen Krisztina a szentesi kórház laborjában dolgozik, ügyeletben van, s főz a családra, háztartást vezet. Előfordul, hogy hajnalban kelt fel megfőzni, s úgy gondolkozik, hogy inkább a pihenésből vesz el a futás kedvéért. Mert a futás az, ami őt pihenteti. Nem az időeredmény miatt űzi, hajtja magát, sokkal inkább a mozgás öröméért. –Társaimmal alig várjuk a hétvégéket, amikor elindulunk a hosszú futásokra. Egymást buzdítjuk, lendítjük tovább a nehézségeken, s közben megbeszéljük a dolgainkat, nem a „gyilok" a lényeg. Lassú futásnál lehet nevetgélni is, úgyhogy zeng a gátoldal, amikor mi futunk – mondja lelkesen Krisztina, aki többeket - köztük munkatársait is - rávett már a rendszeres futásra. Róla pedig azt mondják, mióta fut, többet mosolyog. A futás valóban levezeti a stresszt, s a lelki, szellemi terhelést is jobban bírja a hölgy.

A kétgyermekes anyuka a félmaratonra csábítja a családját - GALÉRIA

Sőt, most már az egész család fut. Fiával, a 18 éves Bencével együtt teljesítették tavasszal a prágai félmaratonit, férjét, Róbertet is „fűzi" a 21 kilométeres versenyre, s a 13 éves Réka is elmegy velük edzeni. Együtt indulnak, de a fiatalabb beelőz, idézi fel a fiával történő futásokat. Krisztina felvetette, egyszer jó lenne egy családi Ironman-versenyt teljesíteni. Benne egyébként távlati célként megfogalmazódott, hogy a maraton után majd jöhetnek az ultratávok, de arra sokkal nehezebb kigazdálkodni az időt. A ligeti futópályán zavarja, hogy az ott kocogók általában nem figyelnek egymásra, de Krisztina egyébként is szívesebben fut messzebbre, mert ha elmegy a Körös-torokig, onnan vissza is kell jönni, nincs mese, magyarázza motivációját. Már alapoz az idei maratonjára, ebből egyedül csak a Spar budapesti versenye jöhet szóba, mert maximálisan a futókért van, s Krisztina amúgy sem szeretné elaprózni, túlhajszolni magát. –Még szeretnék sokáig a futásnak élni – mondja.

Olvasóink írták

  • 2. Szercsi 2012. június 11. 23:12
    „Egy igazi példa, hogyan győzzük le önmagunkat! Hajrá Kriszta!
    A 2. kép is kifejező, de nekem a 4. tetszik a legjobban az Édesanya meghatottságával és a Fia büszkeségével.
    Ha nem is a reklám szerinti heti 3x1 órát, de 2x1,5 órát már én is aktív mozgással töltök, amit csak ajánlani tudok mindenkinek! :)
    Sok sikert és kitartást a továbbiakban is!”
  • 1. kilo 2012. június 11. 09:55
    „Grat es csak igy tovabb!!!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bekamerázták Szentest

Városszerte felszerelték azokat a térfigyelő kamerákat, amelyekre több mint 25 millió forintot szánt a szentesi önkormányzat. Tovább olvasom