Gyűjtse össze az érdekes cikekket a címek mellett lévő később elolvasom ikonokkal!

Szeged - delmagyar.hu

2014. 07. 26. szombat - Anna, Anikó

Még több

Itt vagyok: Nyitólap > Szentes hírek > A legfiatalabb maffiatag a harmóniát keresi

A legfiatalabb maffiatag a harmóniát keresi

Szentes - Jól megfér egy személyiségben a közgazdász és a színpadi ember, mondta a Dumaszínház tagja, a szentesi származású Hajdú Balázs. Réteghumoristának tartja magát, de élő műsorban általában azt is megnevetteti, akinél először nem jön be a fanyar stílusa.

Králik Emese - 2012.04.21. 06:04
Megosztás: Facebook Twitter E-mail

– Korábban nem olvastam, hogy a gyerekkoráról vagy Szentesről beszélt volna. Milyen emlékei vannak, szeret visszajárni?
– Ha jól emlékszem, nem kérdeztek a gyerekkoromról, pedig szívesen beszélek Szentesről. Az iskolásévek, a Mátyás söröző, a liget, a focipálya – mind mély nyomot hagytak bennem. Rengeteg szép emlékem maradt, még most is jó oda hazajárni, bár erre egyre ritkábban adódik lehetőség. A nővérem Szegeden lakik – a kislányának én vagyok a keresztapja –, általában inkább ott gyűlik össze a család. Szentes az állandóságot jelenti számomra, utánozhatatlan a város hangulata. Még a kerékpársávok is szélesebbek, mint Budapesten bárhol.

Szeretett bohóckodni

– Meséljen a gimnáziumi évekről! Már akkor is az osztály bohóca típus volt, vagy csak később jött a szórakoztatási vágy?
– Jó volt a szentesi gimnáziumba járni, hiszen nemcsak a tantárgyakat tanították nekünk, hanem az életre neveltek. Bár sokan azt gondolhatják, drámai osztályba jártam, ezzel szemben matematika tagozatos voltam, ahol egészen jól kikupálódtam. A színpaddal is volt némi kapcsolatom, de ez annyiban merült ki, hogy egyszer írtam egy darabot a drámaisoknak egy teadélutánra – és ennek kölcsönösen örültünk. Szerettem bohóckodni, persze ezt nem tolerálta minden tanár, így nem engedhettem meg magamnak minden órán. Erős volt bennem a szórakoztatási vágy, ezért az osztálytársaimmal megalapítottuk az együttesünket, a Szinkópát. A legnagyobb slágerünk a Vajon Gizike, a drágám cigizik-e? volt, amelyet egyetlen barátunk tudott elejétől a végéig meghallgatni. Ő később be is lázasodott, de azt nem tudni, ez összefüggésben volt-e a zenénkkel. Galamb címmel saját újságom is volt, amelyet sokszorosítás után a gimnáziumban osztogattam.

Hajdú Balázs: Az iskolásévek, a Mátyás söröző, a liget, a focipálya – mind mély nyomot hagytak bennem.
Hajdú Balázs: Az iskolásévek, a Mátyás söröző, a liget, a focipálya – mind mély nyomot hagytak bennem.

– Salgótarjánban járt főiskolára, ahol gazdasági szakon végzett. Hogyan fér meg egy személyben a számok embere és a humorista?
– Gazdasági informatikus szakra jártam, de ha a pontos megnevezést kérdezik tőlem, azt csak egy igen összetett körmondatban tudom elmondani. Közgazdászdiplomát szereztem, de ez nem kirívó a humoristák között. A Dumaszínházban sokféle ember van: jogász, gépész, de Kőhalmi Zoltán például építész. A humor végzettségtől független, és hiszek abban, hogy lehet sokféle egy személyiség.

– Milyen volt az első fellépése?
– Szegeden, a Pinceszínházban léptem fel először, Kancsár Józseftől kaptam egy lehetőséget. Jól sikerült a műsor, akkoriban még a Hollószínház stílusában tevékenykedtem. Már akkor rájöttem: nem is olyan egyszerű dolog humoristának lenni, mint ahogy az kívülről látszik.

Hajdú Balázs, Showder Klub 2011 ősz

– Érdekes, fanyar humora van – bejön ez a közönségnek? Elkeseredik, ha mégsem vevők egy poénra?
– Semmiképpen sem a populáris humort képviselem, inkább réteghumoristának tartom magam, így aztán van, akinek bejön a stílusom, van, akinek nem. Ha a feltételek adottak, ha az emberek kíváncsiak, tudnak figyelni, egy idő után rám hangolódnak azok is, akik a tévé előtt azt gondolnák, hogy ez a Hajdú Balázs abszolút nem vicces. Persze előfordult már nem is egyszer, hogy nem nevetnek egy poénon, de ez benne van a pakliban, nem keseredem el. Ott a színpadon erre idő sem lenne. Inkább úgy fogom fel, hogy a közönség visszajelzése egy tükör; ha valami rosszul sikerült, legközelebb igyekszem kiköszörülni a csorbát.

A szentesi humormaffia

– Hogyan reagált a családja, amikor a „rendes", polgári életpálya helyett a humor műfajába nyergelt át? Óvták a bizonytalanságtól, vagy hagyták, hogy menjen a saját útján?
– Örültek és támogattak a terveimben: szívesen megnéznek a tévében, meghallgatnak a rádióban. Előtte sem voltak „rendes" munkáim, szerintem ez a mostani a legnormálisabb munkám, és a Dumaszínház a legtartósabb munkahelyem. Korábban volt napi 8 órás munkám, ahonnan éppen a stand up miatt rúgtak ki, mert azt nem tudja mindenki elfogadni, hogy ha előadás van, mennem kell. Akkor – részben dacból – azt gondoltam, hogy minden energiámat ebbe fektetem, és most már megélek belőle.

Hajdú Balázs:  Előtte sem voltak rendes munkáim, szerintem ez a mostani a legnormálisabb munkám.
Hajdú Balázs: Előtte sem voltak "rendes" munkáim, szerintem ez a mostani a legnormálisabb munkám.

– Az édesapja kivívta azzal a szentesiek elismerését, hogy lefutotta a maratont. Önnek milyen a viszonya a sporttal?
– Ilyen teljesítménnyel a családban csak ő dicsekedhet. Az anyukám például maximum a busz után vagy a boltba fut, a nagymamám meg egyáltalán nem. Tulajdonképpen pozitívan állok a sporthoz, Szentesen fociztam és sakkoztam is. Mostanában konditerembe járok – ez lehet, hogy nem látszik rajtam, de a bérleteimet bárkinek meg tudom mutatni. Szívesen kipróbálok bármit, nemrégiben elkezdtem a Margit-szigeten futni.

– „A szentesi humormaffia" – így emlegetik leggyakrabban az innen elszármazott előadókat; Badár Sándort, Kőhalmi Zoltánt, Szőke Andrást és önt. Zavarja a címkézés? Mit gondol: mi lehet annak az oka, hogy ennyi elismert humorista indul ebből a városból?
– Nem zavar a címkézés, legfeljebb őket zavarhatja, hogy én is közéjük tartozom. De komolyra fordítva a szót: a humormaffia egy nagyon jó kifejezés. Jó a viszonyom a többi „maffiataggal", igaz, Szőke Andrással például nagyon ritkán szoktam találkozni, vele még nem alakult ki személyes kapcsolat. Badárral és Kőhalmival jóban vagyunk, de mivel családosak, csak a fellépéseken találkozunk. Kölcsönösen szeretjük egymás humorát, illetve nem utolsósorban két remek sofőrt is tisztelhetek bennük. Mondjuk Kőhalmi még csak nemrég vezet, mellette eleinte féltem, de Badárral kifejezetten élvezetes az autózás: végig „standupolja" az utat. Nem tudom, miért indul Szentesről ennyi színész, humorista. A levegő, az áramlások vagy a Kurca folyó az oka? Különleges egy város sok furcsa emberrel, mindenkinek van valami hobbija. A szomszédom például hazamegy, és leírja a hatezredik film tartalmát is papírra tollal – senki nem tudja, hogy miért.

Hajdú Balázs:  Mostanában konditerembe járok – ez lehet, hogy nem látszik rajtam.
Hajdú Balázs: Mostanában konditerembe járok – ez lehet, hogy nem látszik rajtam.

A cél egy tudatállapot

– Zenélt, üzletelt, foglalkozott a buddhizmussal, sőt egy interjú szerint pornófilmben is statisztált. Most elért, ahová jutni akart, vagy ez is egy állomás, ahonnan továbblép?
– Úgy tűnhet, sok mindennel foglalkoztam, de szerintem 30 évesen nem olyan sok ez. Nem jutottam el oda, ahová akartam, mert nem egy kézzelfogható dolgot szeretnék elérni, hanem egy tudatállapotot. Haladok egy úton, amely vezet valahová, a humor, a színpad véleményem szerint egy állomás. Ebben a műfajban az a legfőbb célom, hogy a közönség nevessen, és mindig meg tudjak újulni. Régebben szerettem volna megkapni a legnagyobb elismerést, a Karinthy-gyűrűt, de ma már nem tartom ezt olyan fontosnak. A lényeg az, hogy a néző jól szórakozzon. A humor is élethosszig tartó tanulás, ezért nincs olyan pont, ami már nem jelent kihívást. Azt biztosan érzem: még sokat kell tanulni.

Megosztás: Facebook Twitter E-mail

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!


Moderálásra küldöm 1. vasi 2012.04.21. 11:01

Volt szerencsém látni egy fellépését a Godot Dumaszínházban. Az biztos, hogy igen egyedi figura, nem egy "pörgős" humorista, de épp ez teszi különlegessé.



Töltés, kérem várjon!
ˆaz oldal tetejéreˆ

hirdetés

HIRDETÉS

Cikkajánló

bezár
asdasd
Kérem várjon, jelentkezését rögzítjük...