Délmagyar logó

2017. 11. 19. vasárnap - Erzsébet 0°C | 8°C Még több cikk.

A Mókus őrs csak úgy magától megy

Szentes - Négy éve együtt túrázik hét szentesi nyugdíjas, tréfásan Mókus őrsnek nevezik kis csapatukat. Jogász és gyógyszertári asszisztens is kirándul a csapatban.
– Együtt jártunk tánciskolába, és ott vetette fel valaki, hogy eljárhatnánk együtt kirándulni. Erre az ötletre mindannyian felkaptuk a fejünket, és a kéktúra mellett döntöttünk. Négy éve minden évben három-négy útra vállalkozunk együtt. Eddig nagyjából 600 kilométert gyalogoltunk, és 77 pecsétet szereztünk a gyűjtőfüzetünkbe – meséli Garai Ferencné Kata, a csapat oszlopos tagja. Rajta kívül még hatan alkotják a Mókus őrsöt: Berezvai Julianna a csapatkapitány, valamint Bolla Sándorné, Virág Sándorné, Almási János, Almási Jánosné és Garai Ferenc. Elmesélte, hogy egyik barátjuk mennyire elcsodálkozott nem mindennapi teljesítményükön.

– Névnapot ünnepeltünk, amikor mondtuk a férjemmel, hogy hamar ágyba kell kerülnünk, mert másnap fél négykor kelünk, hiszen megyünk túrázni. Ekkor a barátunk megkérdezte: és mondta nektek valaki, hogy menjetek, vagy csak úgy, magatoktól mentek? Ez a mondat annyira megtetszett, hogy ha egy-egy út alkalmával már nagyon elfáradunk, ezt mindig felemlegetjük. Mi csak így, magunktól megyünk – mondta nevetve Garai Ferencné.
Megvásárolták az Országos Kéktúra-füzetet, amelyben benne vannak az útvonalak, hasznos térképek, és ide gyűjtik a pecséteket is.

Mókus őrs: túra közben édes a pihenés. Fotó: DM
Mókus őrs: túra közben édes a pihenés. Fotó: DM

GPS nélkül, kizárólag térképpel tájékozódnak. Garai Ferencné elmondta: volt már, hogy eltévedtek, de az az igazán érdekes, hogy a pecsételőhely szinte mindig vagy templomban, vagy kocsmában található. Tapasztalt túrázók lévén már tudják, milyen fontos a jó túracipő, valamint az is, hogy csak a legszükségesebbeket vigyék magukkal. Azonban így is előfordult, hogy egy túra alkalmával többüknek feltörte a cipő a lábát. Azt a kirándulást viccesen Kékköröm túrának nevezték el.

– Egyszer, amikor Bakonykutiban jártunk, már zárva volt a kocsma, ahol pecsételnünk kellett volna, de kiakasztották nekünk az ajtóra egy zacskóban. Elindultunk tovább gyalog, majd egyszer csak feltűnt előttünk egy templomtorony, ami kissé ismerősnek tűnt. Beértünk a faluba, ahol egy férfi festette a kerítést. A férjem megkérdezte tőle: ugye nem Bakonykutiban vagyunk? Mire a férfi: én reggel még ott kezdtem festeni a kerítést – osztotta meg velünk eltévedésük történetét Garai Ferencné.

Az is előfordult, hogy iskolában kellett aludniuk négy tornaszivacson, amikor Káldra kirándultak. Ahogy megérkeztek, már az egész falu tudott érkezésükről. Egy idős néni tájékoztatta őket: siessenek, hiszen már várják őket az iskolában. Arra is akadt példa, hogy este a helyi söröző már csak miattuk tartott nyitva, hátha betérnek a megfáradt vándorok. A következő úti céljaik között szerepel Becsevölgye, Kislengyel és Zalatárnok is.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gyermeksarok Szentesen

Családbarát címet kapott a szentesi önkormányzat, amihez igyekeznek a lehető legtöbbet hozzátenni - hangzott el tegnap Szirbik Imre sajtótájékoztatóján. Tovább olvasom