Délmagyar logó

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 10°C | 21°C Még több cikk.

A szentesi lelkipásztort ügynöknek akarták beszervezni

Az 55 éves szentesi szolgálatáról írt könyvet Imre Ernő. A nyugalmazott református esperes leírja a kötetben, hogyan akarták beszervezni titkos ügynöknek.
Imre Ernő: Hiteles, amit írtam. Fotó: Vidovics Ferenc
– Amit megírtam, az hiteles, de a 88 éves emlékezőtehetségem korlátai között és a terjedelmesség elleni küzdelem jegyében született a könyv – mondta a szentesi könyvtárban rendezett bemutatón Imre Ernő. A nyugalmazott református esperes, a város díszpolgára 1951 óta végzett lelkipásztori munkájába enged betekintést legújabb művében, amelynek azt a címet adta: Soli Deo Gloria – Egyedül Istené a dicsőség. A kötet ötletgazdájának barátját és díszpolgártársát, Vági László nyugalmazott apátplébánost említette.

A küldöttség

Ám addig hosszú utat tett meg Imre Ernő, akit 1951 októberében iktattak be a főtéri református nagytemplomban. A szertartás végén felsorakoztak Imre Ernő köszöntésére a hívek, közöttük egy negyvenes évei körül járó parasztember. A csapdi gyülekezet gondnoka volt az illető, aki nem tudott megszólalni a zokogástól. Azt mondta erre a szintén elérzékenyült lelkész: „Köszönjük gondnok úr, mindenki megértette, mit akart elmondani."

Ennek a jelenetnek aztán híre ment Szentesen. Imre Ernő emlékezete szerint ez a pár szó olyan érdekessé tette őt a városban, hogy aki még nem látta és nem hallotta beszélni, mind arra törekedett, hogy megismerkedjen vele.

A prédikáció

A szép emlékei között őrzi Imre Ernő 1956 októberét is. Az akkori református esperes csak Ernő bácsival mert kimenni az utcára. – Nekem nem volt mitől félnem – emlékezett a szerző. A lelkészi kör vezetőjeként összehívta a társait, hogy beszéljék meg, miről prédikáljanak az október 23-át követő vasárnapon. A többiek úgy vélték: nincs szükség prédikációra, csak bibliaolvasás és éneklés legyen a szertartáson. Imre Ernő azonban azt gondolta: segíteni kell az embereknek, hogy képesek legyenek eligazodni, mi történik az országban.

A szószékről Lukács evangéliumából hirdette az igét a lelkipásztor „a meggörbedt hátú bibliai asszonyról", akivel csodát tett Jézus: a nő felegyenesedett, és képes volt járni. Ezzel az igével hirdette Imre Ernő, hogy Isten 1956. október 23-án kiegyenesítette a magyar népet is. Egy esztendővel később, a forradalom és szabadságharc évfordulóján azt kérték a hívek a lelkipásztortól, hogy ismételje meg a tavalyi prédikációját.

A kísérlet

A könyvben kitér Imre Ernő a beszervezésére tett próbálkozásokra is. Az 1960-as évek közepén egy svájci üdülést kapott jutalomként az egyháztól tudományos munkássága elismeréseként a feleségével. Irénke útlevele két hét múlva meg is érkezett, ám az övé nyolc hét elteltével sem. Kapott ellenben egy levelet a megyei rendőr-főkapitányságról, ahová beidézték. Hazaszeretetről beszéltek neki, ám az útlevélről egy szót sem. Mindez megismétlődött még kétszer: Imre Ernő közölte a beszervezésével megbízott urakkal, hogy ő titkos ügynöknek alkalmatlan. Azzal a ténnyel hozta összefüggésbe, miszerint bárkiről hajlandó nyilatkozni, de csak akkor, ha az illető is jelen van.

Később személyesen vitték el az úti okmányát a rendőrségi vezetők a Kiss Bálint utcai parókiára azzal: ami történt, félreértés volt. Mégis „betartottak" neki 1967-ben. Imre Ernő egy rangos konferenciára volt hivatalos Olaszországba, ahol felkérték a nagy tudású, több nyelven beszélő lelkészt előadást tartani. Ám a hatóságok nem adtak neki szolgálati útlevelet, így az általa megírt szöveget más olvasta fel.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A kispiacokat is utoléri az unió szigora Szentesen

A szentesi zugpiacok nem felelnek meg az árusítás hazai és uniós előírásainak. Az önkormányzat… Tovább olvasom