Szeged - delmagyar.hu

- Megpróbálom ezt is egy poénnal elütni: ha itt beégek, lehet, hogy erről beszél még hetekig a város, én úgy vagyok vele, hogy holnap felülök a vonatra, megyek vissza Pestre, ők pedig itt maradnak, izguljanak ők. 
- Két éve Badárral léptetek fel Szentesen, nagy sikerrel. Mennyit lehet tanulni a nagy elődöktől?
- Sokat, a szentesiektől különösen, mert egészen egyedi stílusuk van, de egyébként a társulatban mindenkitől el lehet csípni ezt-azt. Badár Sanyi eleve utánozhatatlan, a kis mesélőkéje, az észjárása miatt, zseniális humoristának tartom, Kőhalmi Zoli pedig apró dolgokat bont ki olyan mélyen, hogy azok meglepik a közönséget. 

Hajdú Balázs hazajár Szentesre.

- Mostani fellépőtársaddal, Hadházi Lászlóval milyen a viszonyod?
- Vele is jó a kapcsolatunk, nála a színészi képességeit emelném ki, tőle aztán végképp sokat tanulhatok, nagyon lazán adja elő, most vacsorázik, de aztán jön engem megnézni. Attól is függ, kivel milyen gyakran járunk fellépni. Ő például nem jár focizni.

- Merthogy a dumaszínházasok járnak focizni?
- Volt már egy hivatalos meccsünk a Viasaton, Lúzerek néven. Azóta ők egy jobb csapatot alakítottak, a műsorból már csak a kapus gyerek maradt. Urbán Flórián válogatott focista is játszott ellenünk azon a bizonyos meccsen, el is vertek minket. Abból a csapatból is szoktak járni hozzánk focizni, a mi csapatunkból pedig, akik a leggyakrabban járnak, Tóth Edu, Felméri Peti, Szöllőssy-Csák Gergő, Rekopp Gyuri, Kiss Ádám.

- Fiatalon a sportkarriered ígéretesen indult, országosan elismert szinten sakkoztál, fociztál. Nem sajnálod, hogy nem ebbe az irányba mentél tovább?
- A sakkal nehéz pénzt keresni, csak a Lékó-szinten lehet, nagyon sok sakkozó éppen emiatt a pókerrel próbálkozik. Fociban pedig nagyon sérülékeny voltam, s azt amúgy is csak egy bizonyos életkorig lehet folytatni, ezt pedig akármeddig, gondoljunk csak Sándor Györgyre, aki még mindig fellép. Úgyhogy, azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam, hogy ez lett a végállomás. Legalábbis egyelőre, mert ki tudja, mi lesz. 

- Jelenleg főállású humorista vagy?
- Ebből élek, de most elkezdtem intenzívebben állást is keresni, mert nem lehet tudni, kinek a szekere merre halad. Egy rockoperával foglalkozó produkciós iroda, mely főleg Szörényi Levente műsorát próbálja értékesíteni, hirdetett állást, oda jelentkeztem, ahol talán az is ér valamit, hogy közgazdászként értek a számokhoz, s egy kicsit már belelátok a televíziózásba, s a színpadi produkciókba.

- Rádaggatták egy címkét, miszerint te vagy a leglassabban beszélő stand up-os.
- Ezt mondják, de én nem így érzem, most az interjú során sem, aztán hogy ez kívülről hogy jön le, azt nem tudom. Talán már magabiztosabb vagyok a színpadon, s jobban tudok témákat találni, úgy érzem, rutinosabb lettem.

- Mi az, amit szívesen a szádra vennél, s mi az, amiből semmiképp sem csinálnál viccet?
- Általában bármit szívesen a számra veszek, ha tudom úgy a számra venni, hogy nem sértek meg vele senkit. Beszélek például a hajléktalanokról, de nem olyan körítésben, hogy azon meg lehessen sértődni. Azt mondom, szinte mindenhez lehet nyúlni. Egy amerikai humoristától láttam ezt, aki a fogyatékosokkal viccelődött, de annyira jól jött ki belőle, hogy inkább építő jellege volt. Szerintem a humor bátran nyúlhat veszélyesebb témákhoz is, csak vigyázni kell.

- A családod szerepet kap a műsorodban?
- Mondok pár szót róluk, hiszen viccesek otthon, csak nehéz ezt műsorra vinni, mert a közönség nem ismeri őket. Otthon általában apukám beszél, most én fogok, ez az előnye lesz, hogy nem tud visszavágni.

- A maratoni futáshoz is lehetne így közelíteni. Azért kérdezem, mert édesapád, akit Pistata néven is simernek a szentesiek, nemrég futotta le első maratoniját. Te nem kaptál kedvet hozzá?
- Gondolkodom rajta, mert én is szoktam futni a Margitszigeten vagy a Gellért-hegyen,de egyelőre nem motivál az, hogy mindenképp maratont fussak, csak azért futok, mert szeretem. Azonban, ha egyszer úgy alakul az életem, lehet, hogy ráveszem magam.

- Létezik olyan, hogy szentesi humor?
- Szerintem mi, szentesi humoristák teljesen mások vagyunk, s ha az egy főre eső humoristák számát nézzük, viszonylag sok előadó származik innen, ennek valami oka biztosan van. Szentest különleges városnak tartom, ahol mindenkinek van valamilyen különleges hóbortja. 

- Milyen gyakran tudsz hazalátogatni?
- Ez úgy van, hogy nővéremék Szegeden élnek, akiknek kislányuk van, én vagyok a keresztapja. Hol ide jövök, hol Szegedre, havonta-két havonta.

- Szentesről tudomásod szerint feltűnt-e már újabb jelentkező, aki szeretne betörni a stand up világába? 
- Nem tudok jelentkezőről, a Godot Kávéházban működő tehetségkutatót sem látogatom, mióta nekem már nem kell részt vennem rajta (mindenki onnan indult, az alapító tagok kivételével). Ettől függetlenül lehet, hogy előbb-utóbb felbukkan valaki.

- Ennek örülne a „szentesi humormaffia"?
- Persze, igazából mi egymás versenytársai, de egymás motiváló erői is vagyunk. Aki jó, és megnevetteti a közönséget, annak van hely a piacon.