Délmagyar logó

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 10°C | 20°C Még több cikk.

Ázsia helyett Szentest választotta

Szentes - Siha Edina 15 évesen kezdett modellkedni, munkájának köszönhetően több távol-keleti országban élt már. Kipróbálta az egzotikus ételeket, látta a Fekvő Buddhát, járt krokodilfarmon, de megunta a nomád életet, és hazaköltözött Szentesre. Elmondta: egyáltalán nem furcsa újra a kisvárosi élet, sőt nagyon szereti, egy ruházati üzletet is nyitott.
– Mindig modellkedéssel szeretett volna foglalkozni?

– Már kislánykoromban is gondolkodtam rajta, de konkrét célkitűzésem nem volt. Mikor 15 éves voltam, a család egyik ismerősén keresztül kapcsolatba lépett velünk egy ügynökség. Végül nem náluk kötöttem ki, de ezen felbuzdulva interneten keresztül jelentkeztem nagyobb modellügynökségekhez Budapesten. Mindegyiknél alkalmasnak találtak és visszahívtak. Az összeshez elmentem, csináltak rólam néhány polaroid képet, hogy megnézzék, fotogén vagyok-e. Végül kiválasztottam azt az ügynökséget, amelyik a legszimpatikusabb volt. Ezután elküldtek egy fotóshoz készíteni egy rendes sorozatot, hogy legyen egy portfólióm. Ezekkel a fotókkal a zsebemben indultam Ázsiába. Először Bangkokba küldött az ügynökség, ott töltöttem két hónapot. Az otthoni környezet után nagyon más volt az élet a modellapartmanokban. Soha nem tudhattam, hogy kivel kell legközelebb együtt élnem.

Mandulavágású

– 15 évesen egyedül ment?

– Először a szüleim is elkísértek, ott maradtak velem két hétig, hogy megnézzék, valóban jó helyen vagyok. Miután látták, hogy ez egy rendes ügynökség, egy valódi munka, hazamentek, így egyedül maradtam a több mint másfél hónapra. Apukám sokkal jobban féltett, mint anyukám. Ő is aggódott, de mindig biztatott, hogy menjek, lássak világot. Apukám is akarta ezt, de úgy gondolta, hogy még ráérek, várjak pár évet, ne 15 évesen induljak neki Ázsiának. Amikor ott hagytak egyedül, időm sem volt azon gondolkodni, hogy egy idegen országban kell helytállnom, mert a napjaink mindig nagyon zsúfoltak voltak. Reggelente korán keltünk, és indultunk a válogatásokra. Vagy jöttek értünk autóval, vagy egyedül indultunk útnak. Japánban mindig eljöttek értünk, de Thaiföldön inkább tömegközlekedéssel vagy taxival mentünk, az ott nagyon olcsó. Egy nap volt körülbelül 5-6 válogatás, mindegyikre el kellett menni. Egy válogatás nagyjából fél óráig tartott, de ha nagyon sokan voltak, órákat kellett várni, és elkéstünk a következőről, vagy egyáltalán nem értünk oda. Érdekes, sokszor azt hitték, félig ázsiai, félig európai vagyok. Biztosan a sötét hajam és a mandulavágású szemem miatt.

Siha Edina arcai. Tinédzserként kezdett modellkedni, most egyetemre szeretne járni. Fotók: Frank Yvette, DM

Tücsköt, bogarat

– Ilyen fiatalon hogyan sikerült egy idegen országban, idegen kultúrában helytállni? Például az ázsiai konyhát gyorsan megszokta?

– Furcsa, de egyáltalán nem voltam megijedve, élveztem a helyzetet. A szüleimet sem én kértem, hogy kísérjenek el, egyedül is elmentem volna, de nagyon féltettek, nem akarták, hogy a 15 éves lányuk egyedül utazzon, ami érthető. Angolul annyira beszéltem, amennyire a suliban megtanultam, de ahogy kimentem, sokat fejlődtem, most már nagyon jól beszélek, nem okoz problémát. Először a többi lánnyal is nehezen értettem meg magam, általában brazilokkal, oroszokkal, ukránokkal laktam együtt, és ők sem nagyon beszéltek angolul. Ők is nagyon fiatalok voltak, 15–18 évesek. Szinte azonnal megkedveltem az ázsiai konyhát, még most is sűrűn eszem ilyen ételeket. Szeretem a tenger gyümölcseit: rákokat, halakat, kagylókat. A különféle rizsételeket is imádom, rengeteg új ízt ismerhettem meg. Sült csótányt, bogarakat, szöcskéket, kukacokat nem ettem, pedig az utcán nagyon sok ilyesmit árulnak, ott sütik helyben. Ezeket soha nem kóstoltam volna meg, de a kevésbé bizarr thai ételeket imádom.

– Milyen munkái voltak, és milyen országokban?

– Rengeteg fotózáson és bemutatón dolgoztam. A legnagyobb munkám egy nagyszabású divatbemutató volt Pekingben, hatalmas élmény volt. Ezenkívül voltak még kampányfotózások ottani cégeknek. Katalógusfotózásokon is dolgoztam, amik akár 5-6 órán keresztül tartottak, ezek azért voltak kicsit mások, mint egy kampányfotózás, mert mindig egyszerű sminket kaptunk, egyszerű frizurát, és csak a ruhákat kellett reklámoznunk. Szinte végtelennek tűntek ezek a napok. A magazinfotózások sokkal izgalmasabbak, például amikor az ELLE-nek vagy a Marie Claire-nek dolgoztam. Ilyenkor nem kellett kapkodni, rohanni. Mindig két-három kompozíciót fotóztunk, mindegyiket más ruhában, más sminkkel, más frizurával. Ez egy kreatívabb munka, a modellek is sokkal jobban élvezik. Egyszer Bangkokban forgattunk egy reklámfilmet a Niveának is. Arcszeszt reklámoztunk egy férfi modellel. Rengeteg izgalmat és új dolgot tartogat egy ilyen forgatás is.

Egész napos hajtás

Névjegy

Siha Edina 1990-ben született Hódmezővásárhelyen. 1997-től 2003-ig a hódmezővásárhelyi Kertvárosi Katolikus Általános Iskolába járt. 2003–2009-ig a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban tanult, miközben modellként dolgozott. 2011-ben elkezdte a Szegedi Tudományegyetemen a politológia szakot. Imádja a filmeket, kedvencei például A túlélő, A védelmező és A Wall Street farkasa. Hobbijai közé tartozik a futás, a wakeboard és a snowboard.
– A divatbemutatók mindig egy egész napot vettek igénybe. Korán reggel odamentünk, mert elég sok idő kellett ahhoz, hogy mindenki frizuráját és sminkjét egyenként elkészítsék. Utána következtek a ruhapróbák, majd a kifutón is próbálnunk kellett akár többször is, hogy a bemutatón semmi hiba ne csússzon be. Egy divatbemutató nem hosszú, de a modelleknek egy egész napos hajtás. Éppen ezért nemcsak szellemileg, hanem fizikálisan is igénybe vannak véve. Nemcsak a súlyunkra, az alakunkra, hanem az állóképességünkre is figyelnünk kell. Rendszeresen jártam edzeni, sportoltam, és az étrendemre is nagyon figyeltem. Figyelni kellett arra is, hogy a megadott csípő-, mell-, derékméreteken belül maradjunk. Ezeket a méreteket minden egyes válogatáson megkérdezték, és nem volt szabad, hogy ebből kicsússzunk. Ha észrevettem, hogy híztam, nem ettem annyi hizlaló ételt, inkább több zöldséget, gyümölcsöt. Most is figyelek arra, hogy egészségesen étkezzem, de akkor sokkal nagyobb szükségem volt erre. Főként Ázsiában dolgoztam, például 16-17 évesen utaztam Szingapúrba. Japánban több helyen is dolgoztam, például Oszakában, voltam Kínában is, Pekingben. Hongkongban kétszer is jártam, az utolsó utam is itt volt, körülbelül két évvel ezelőtt. Akadtak európai munkáim is, például Párizsban. Akárhova mentem, mindig megnéztem a nevezetességeket, látványosságokat, nem akartam kihagyni semmit. Láttam például Thaiföldön a Fekvő Buddhát, voltam az úszópiacon, sőt még krokodilfarmon is. A kínai nagy falat sajnos nem tudtam megnézni, pedig sokszor voltam a közelében. Imádtam az ázsiai piacokat: mindenütt szép ruhákat, táskákat látni nagyon olcsón. Párizsban megnéztem az Eiffel-tornyot, és voltam a Louvre-ban.

– Miért költözött haza és hagyta abba a modellkedést?

– Elkezdtem az egyetemen a politológia szakot, tanulni szerettem volna. Azután rájöttem, hogy ez mégsem nekem való, így most másik szakot keresek, közben megnyitottam a ruházati üzletemet Szentesen. Nem mondhatnám, hogy meguntam a modellkedést, csak rájöttem, hogy talán mégsem ezzel szeretnék foglalkozni. Sokáig nem is lehet ezt csinálni, ha nagyon fiatalon elkezdi az ember. 25-26 éves koráig dolgozhat modellként egy lány, de utána már jönnek a többiek, akik még fiatalabbak, még szebbek. Ezért úgy döntöttem, hogy ideje valami mást kitalálnom. Néha hiányzik még, de sokat utaztam, sok munkám volt, így elég lett belőle, már vágytam haza. Itt nőttem fel Szentesen, így nem volt furcsa a kisvárosi környezet, könnyen visszacsöppentem. A leghosszabb idő, amit távol töltöttem, fél év volt, akkor már jó volt hazajönni. Először Pekingben töltöttem három hónapot, utána Hongkongban hármat. Ott mindig minden pörög, soha nem alszik a város, és mikor hazajöttem, jólesett a nyugodt, kisvárosi környezet, megnyugtató volt a családommal, az itthoni barátaimmal lenni, akikkel a távollétem alatt csak az interneten vagy telefonon keresztül tudtam beszélni.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pizsamában bolyongott a hidegben a férfi

A mentő kiérkezéséig a fűtött rendőrautóba ültették a szentesi járőrök az átfagyott férfit. Teát és… Tovább olvasom