Délmagyar logó

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 20°C | 34°C Még több cikk.

Béla bácsi terelgeti a nagymágocsi kastély nyáját

Nagymágocs – Fiatalkoromban a megyei I. osztályú nagyszénási csapatban fociztam, ma már számomra a juhászkodás a legfőbb sport. Korán kelek, 11-ig járjuk a parkot és az erdőt, majd ebéd után igyekszem vissza hozzájuk – mesélte a 74 éves Komár Béla.
Mindent Szentesről

A delmagyar.hu hivatalos szentesi Facebook-oldala, nem csak szentesieknek!

– Áprilisban költöztem ide. Hosszú ideig a sándorfalvi gátőrnél dolgoztam, de beteg lettem, kórházban is voltam, az orvosok már nem javasolták a huzamosabb ideig tartó munkát. Mindenki azt tanácsolta: keressek egy jó helyet. A gátőrék nagyon kedves emberek, segítettek abban, hogy rátaláljak a nagymágocsi otthonra – mesélte. Az idős férfi különös elfoglaltsággal vonja magára a kastélyba látogatók figyelmét: egy kisebb birkanyájat legeltet a parkban. Az állatok az intézmény tulajdonában állnak, 74 éves gondozójuk önként, unaloműzésként vállalta, hogy gondoskodik róluk.

– A Békés megyei Kondoroson születtem, Nagyszénáson is éltem. Akkoriban téeszben dolgoztam. 1961-ben nősültem, egy fiam született, majd a második házasságomból egy lányom. A két rosszul sikerült kapcsolatom miatt – meg persze bennem is volt hiba – odáig fajultak a dolgok, hogy a 70-es évektől helytelen irányba fordult az életem. Zűrös korszakok után megismerkedtem az akkori sándorfalvi gátőrrel, aki segítő kezet és munkát ajánlott. Akkor fordult jóra a sorsom – emlékezett vissza. A juhászkodásba is akkoriban tanult bele, azóta ezt tekinti igazi hivatásának. A kastély birkáira korábban egy jóval idősebb lakótárs vigyázott, akinek már teher volt a feladat. Amikor Béla bácsi beköltözött és elmesélte, mit csinált korábban, a vezetőség örömmel ruházta rá a tevékenységet. A legfontosabb, ami a feladat elvégzéséhez kell, a szeretet, vallja. – Minden állatot szeretek, de ezeket különösen. Nagyon kedvelem a munkámat, aranyos jószágok. Azt hiszem, egy kicsit el is kényeztettem őket. Az otthonban összeszedem a kenyérmaradékot, elcsipkedem nekik, olykor már alig várják a csemegét. A fák alsóbb ágait lehúzom, hogy elérjék a leveleket, ennek is nagyon örülnek – árulta el nevetve Béla bácsi, aki szerint csak a jó emberből lesz jó juhász.

Béla bácsi szerint a jó emberből lesz jó juhász. Fotó: Králik Emese
Béla bácsi szerint a jó emberből lesz jó juhász.
Fotó: Králik Emese

– Fiatalkoromban sokféle sportot kipróbáltam, a megyei I. osztályú nagyszénási csapatban fociztam. Ma már számomra a juhászkodás a legfőbb sport. Korán kelek, 8 óra után kijövök a jószágokhoz, 11-ig járjuk a parkot és az erdőt, majd ebéd után igyekszem vissza dolgozni – szögezte le Béla bácsi. Amikor találkoztunk vele, a kastélyban rendezvényt tartottak. Miért nem vesz részt és ünnepel a lakótársakkal? – kérdeztük.

– Nem lennék nyugodt. Az állat is megtanulja a napirendet, nem jó rajta változtatni.

Olvasóink írták

  • 1. csillogás 2013. szeptember 26. 15:22
    „De aranyos történet! :) További jó egészséget!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Aszály idején is 100 milliót tejelnek

Túlélte 2008-at, amikor pár hónap alatt a felére zuhant a tejfölvásárlási ár, és a tavalyi aszályos… Tovább olvasom