Délmagyar logó

2017. 03. 23. csütörtök - Emőke 11°C | 21°C Még több cikk.

Beszélnek Molnár Laci bácsi levelezőlapjai

Szenvedélynek tartja a képes levelezőlapok gyűjtését dr. Molnár László, a szentesi ügyészség nyugalmazott vezetője, aki egy-egy darabért még árverésre is elment régebben. Az SMS szerinte nem szorítja vissza a postai küldemények forgalmát, mert a mobiltelefonos üzenet mulandó.
Még sok képeslapot kell feldolgoznia dr. Molnár Lászlónak Fotó: Tésik Attila
A főtéri református nagytemplom galériájában a tízezer darabból álló gyűjtemény parányi része látható a Templomok Magyarországon című időszaki kiállításon, a többit otthon tartja a szentesi dr. Molnár László. Sokat közülük már rendszerezett a gyémántdiplomás jogász, a városi ügyészség nyugalmazott vezetője, ám a szekrényben még vannak olyanok, amelyek arra várnak, hogy albumba rakja őket. Egy-egy képről az összes tudnivalót is odagépeli. Amikor pedig kiállításra viszi képes levelezőlapjait, másoknak is átadja a hasznos információkat. Úgy mondta, hogy az ismeretterjesztés iránti fogékonyságot bizonyára a szüleitől örökölte, akik tanítók voltak. S a beszélgetés közben jó pedagógus módjára megosztja velünk, amit nemrégiben tanult, amikor a magyarországi kistelepülésekről készült képeslapokat rendszerezte. Az egyik vásárhelyi gyűjtőtársa adta neki az egyiket közülük, mielőtt megkérdezte tőle: szüksége van-e Tolmácsra? Akkor derült ki Laci bácsi számára, hogy ez egy nógrádi község neve.

Dr. Molnár László nyugállományba vonulása után, 1984 körül kezdte
A postás megtalálta

Jönnek-mennek az e-mailek és az sms-ek, ám ezektől nem félti dr. Molnár László a képes levelezőlapokat. Úgy véli, hogy aki maradandó emléket akar küldeni szeretteinek, az nem az internetet meg a mobiltelefonos üzenetet választja. A sms ugyanis előbb-utóbb kitörlődik a készülékből, míg a képes levelezőlap megmarad. Máig őrzi Laci bácsi az Erdélyből fura úton eljutott küldeményt is. A televízióban portréfilmet vetítettek róla, s a határon túli magyarok felfigyeltek a szentesi gyűjtőre. Képeslapokat tettek számára egy borítékba, amelyre azt írták címzésként a Koszta József utcában lakó Laci bácsinak: Kosztu József, Szentes. Szerinte a postások előtt le a kalappal, hogy kézbesítették neki a levelet.  
tudatosan gyűjteni a képes levelezőlapokat. Szenvedélynek tartja ezt a foglalatosságot, hiszen egy-egy darab kedvéért még árverésre is elment. Akkoriban 2-3 ezer forintot is odaadott az áhított lapért. Ezek a levelezőlapok örömről, bánatról, fejlődésről meg pusztulásról egyaránt tudósítanak. Az egyetemes és magyar történelem hű lenyomatai. A gyűjtemény legrégebbi darabja 1891-ben készült, s a szentesi református templomot ábrázolja. Egyébként az 1900-as évek elejéig a levelezőlap hátuljára csak a címzés kerülhetett, és a képes felén hagytak egy kis helyet az üzenetnek.

Egy fiatalember azt tudatta 1901-ben a Besztercebányán lakó kedvesével, Kolczonay Margitkával, hogy fáj a hasa, mert sok szilvát evett. Egy másik fiú ellenben a képeslap tanúsága szerint azt írta választottjának: „Hogy ha csókol, ha ölel, nem cserélek senkivel." Most meg? – Szia! Hogy vagy? – említette az idős jogász, hozzátéve: így megy újabban az ismerkedés.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szabad út az építkezésnek

Jogerős határozatot hozott a megyei közigazgatási hivatal: a szentesi Kiss Bálint utcában lakó… Tovább olvasom