Délmagyar logó

2017. 08. 23. szerda - Bence 15°C | 25°C Még több cikk.

Egy rendszerfüggetlen igazgató: Szöllősy Géza

Szentes - Egy éven belül a harmadik igazgatót választják meg a jövő héten a szentesi Horváth Mihály gimnázium élére. Szöllősy Géza azonban politikai rendszerváltásokat túlélve közel két évtizeden át irányította a patinás intézményt.
Szöllősy Géza az egyetlen olyan gimnáziumi igazgató volt az országban, akit a Horthy-rendszerben neveztek ki, a Rákosi-korszakban és a forradalom alatt is az iskola élén állt, mígnem nyugdíjba vonult.

A tanári kar hívására nevezték ki gimnáziumi igazgatóvá Szöllősy Gézát 1942-ben Szentesen. A tantestület megegyezett abban, hogy rá van szükség. A város legmagasabban képzett pedagógusainak volt tapasztalatuk vele kapcsolatban, hiszen kinevezése előtt a Horváth Mihály Gimnáziumban dolgozott. Az 1901- ben Máramarosban született matematika–fizika szakos tanár tekintélyt sugárzott, mély diplomáciai érzékével képes volt elsimítani, megoldani a legmélyebb konfliktusokat is. Talán éppen ennek köszönhette, hogy a magyar történelem legszélsőségesebb korszakaiban is megállta a helyét példamutató humanitásával.

Jobbról, balról

Bucsány György nyugalmazott igazgatóhelyettes például megemlíti, hogy az 1943–44-es tanévben utasítás érkezett a minisztériumból, mely szerint a zsidó származású fiúkkal megalázó munkát kell végeztetni, míg a többiek részt vesznek a kötelező honvédelmi oktatásban. A zsidó fiúk a folyosón lézengtek, az igazgató pedig leengedte őket az udvarra játszani, mondván, ha nem vesznek részt a honvédelmi oktatásban, attól még lehet rendes ember belőlük. A Rákosi-diktatúrában erős volt a nyomás: a református presbiter Szöllősy Gézának változtatnia kellett társadalmi helyzetén. Ezt úgy oldotta meg, hogy a főtéri templomban nem a presbitereknek fenntartott padsorban, hanem az éppen mögöttük lévő széken foglalt helyet.

Szöllősy Géza 1942-től 1961-ig vezette a szentesi gimnáziumot
Szöllősy Géza 1942-től 1961-ig vezette a szentesi gimnáziumot

Politika kint és bent

László Béla édesapja tanított a gimnáziumban abban az időben, amikor Szöllősy Géza igazgató volt. A hatvanas éveinek vége felé járó agrármérnök úgy emlékszik, gyermekkorában a tanári kar tagjai rendszeresen tartottak névnapokat, összejöveteleket. Ezeken az alkalmakon terítékre került a politika is.

– Szó sincs róla, hogy ne politizáltak volna – mondta. Az igazgató tekintélye abban rejlett, hogy kifelé nagyszerűen tudta képviselni az intézményt, megvédeni a tanári kart. Egymás között mindent megvitattak, ami az ország sorsfordulataival, jövőjével vagy éppen mindennapjaival kapcsolatos téma lehetett, és őket érdekelte. Konzervatív liberális volt, tehát a ’48-as nemzeti eszméket tartotta szem előtt, ez ellen nem lehetett ellenvetésük sem a szélsőséges jobboldaliaknak, sem a szélsőséges baloldaliaknak.

Diákért, tanárért

A szegény sorsú gyermekeknek, népi származású diákoknak különösképpen segített a felemelkedésben kollégiumi férőhelyekkel, ösztöndíjakkal. A kommunista diktatúra idején több tanárt úgynevezett B listára tettek, ez azt jelentette, hogy nem kaphattak fizetést. Megszervezte a diáktanácsot, velük szövetkezve érte el, hogy B listás kollégái is A listára kerüljenek.

Tóth János nyugalmazott matematika szakos tanár emlékei szerint Szöllősy Géza mindig megoldotta a konfliktusokat. Fotók: Tésik Attila
Tóth János nyugalmazott matematika szakos tanár emlékei szerint Szöllősy Géza mindig megoldotta a konfliktusokat. Fotók: Tésik Attila

– A forradalom idején három-négy napig szabadnak éreztük magunkat Szentesen, mi, tanárok is azt tehettünk, amit akartunk – így emlékszik vissza Tóth János. A matematika–fizika szakos nyugdíjas tanár elmesélte, ő úgy döntött, megtanítja diákjaival az angol himnuszt. Akkoriban mindenki, aki nyugati nyelvet beszélt, potenciális kémnek számított, a britek ódája tehát tiltott gyümölcs lehetett csak. Nagy tisztelettel beszél volt igazgatójáról, aki arra kérte őt, menjen a Kossuth térre, és küldje haza a diákokat, „mert nem lehet tudni, mi lesz ebből".

A gimnázium magyar–történelem szakos tanára, a közelmúltban elhunyt Hering Béla lett a forradalmi bizottság elnöke a városban. A forradalom leverését követő napokban Szöllősy Géza kezébe kerültek olyan iratok, melyek Hering Bélára nézve kedvezőtlenek voltak. László Béla úgy tudja, az igazgató ezek láttán csak annyit mondott: „hűha!" – és eltüntette a papírokat, a forradalmi bizottság elnökének sem mondta meg, hogy hová.

A kulcsszó

Valamennyi emlékező szerint Szöllősy Géza visszatérő szófordulata volt az „ugyebár". Bucsány György úgy véli, a nyelvészek által töltelékszónak nevezett kifejezést különösen válaszai előtt arra használta, hogy időt nyerjen mondanivalója mérlegelésére – nagyon sokszor lehetett erre szüksége.

Kényes témák


Tóth Jánostól tudjuk: egy latin szakos tanár rendszeresen pityókásan járt az órára, ezt pedig természetesen az intézmény vezetője nem hagyhatta annyiban. A diákokat hazaküldte, azokat a tanárokat pedig, akiknek éppen nem volt órájuk, megkérte, vele együtt üljenek be a latinra. A tantestület hallgatta a pityókás kollégát, aki szépen sorban felszólított mindenkit, és nem vette észre a cserét. Később észbe kapott.
László Bélától tudjuk, hogy az ötvenes években egy csapat diák felmászott a gimnázium tetejére, ott napoztak nagyon gyér öltözetben. A református templom tornyáról azonban valaki meglátta őket, és szólt „Géza bácsinak". A renitenseknek az igazgatói irodába kellett menniük, ahol bizony hosszas dörgedelmeket hallgattak végig, és őszintén megbántak mindent.

Olvasóink írták

  • 3. Fridi 2008. június 19. 15:54
    „Bácskainé megoldotta a kérdést, amit elődei felépítettek, sikerült neki lerombolni, tönkretenni. nem is értem, hogy csinálhattak igazgatót Bácskainéból.”
  • 2. triatlonos 2008. június 16. 13:58
    „Az is lehet, hogy abban az időben a mindenkori politika bölcsebb volt, mint most, és az oktatást nem periférikus területnek, hanem a jövő meghatározójának tekintette. Az ötvenes években a származás miatt ki szabad volt maradni a menzáról - egyedül az osztályban, a hatvanas években a vallás gyakorlás sem volt jó ajánló levél a középiskolai felvételnél, de ez csak vidéken volt jellemző. A fővárosban nem számitott, vagy nem érzékeltük. Majd később tanárként egy tanitási órából 44 perc tanitás -1 perc nevelés volt, a történelmi fejlődéssel napjainkra 15 perc tanitás, és 30 perc "fejeléssé" alakult.”
  • 1. kisdiákfiú 2008. június 16. 13:09
    „Ide miért nem ír senki?
    Mert az ő idejükben nem balhéztak együtt tanárok-diákok.
    Ők még teljes munkaidejükben tanítottak, neveltek.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem lesz idén légibázis Szentesen

Szentes - Most már biztos, hogy idén nem szállhat fel mentőhelikopter Szentesről. Az ígéretek… Tovább olvasom