Délmagyar logó

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 21°C | 34°C Még több cikk.

Egyéves lett a vak pár szeme fénye

Szegvár - A sajtót is megkínálta első születésnapi tortájából a szegvári Magyar Bianka. A vak házaspár látó gyermekének szemét rendszeresen ellenőrzik az orvosok. A születésnapi buli nem az újságok és a televízió jelenléte miatt volt érdekes esemény, hanem azért, mert látszott: a szülők – Dénes és Júlia – a látó emberek számára is példaértékűen rendezik saját életüket.
Egy tál dödölle – nyilatkozta lapunknak mosolyogva, szülei, nagyszülei biztatására Magyar Bianka, aki Szegváron lakik, a Sárállás utcában, egyéves, és szemlátomást szereti a nagy családi összejöveteleket. Az sem feszélyezte, hogy egy kamera és két fényképezőgép dolgozott születésnapi tortája körül. Nem szokás egyéves születésnapra meghívni a megyei újságot, a legnézettebb kereskedelmi televíziót és a legnagyobb példányszámú országos napilapot, de Bianka szülei, Magyar Dénes és Júlia úgy döntöttek, ezzel a meghívással köszönik meg azt a nyilvánosságot, figyelmet, amely az elmúlt években életüket kísérte, többek között lapunk, valamint a Blikk és az RTL Klub révén.

A szülők 2006 augusztusában házasodtak össze. A budapesti lány és a szegvári fiatalember is látássérült. Júlia farkasvakságban szenved, Dénes szeme pedig születésekor sérült meg. Nemcsak ezért volt hírértéke annak, hogy egymásra találtak, hanem azért is, mert példaértékű, ahogyan a család támogatásával, de elsősorban egymást segítve elrendezték az életüket. Beszámoltunk arról, hogyan tanulnak az érettségire, áthidalva minden nehézséget; hogy otthon Júlia apja és Dénes anyja lakik velük. Írt az újság róluk akkor is, amikor megszületett a kislányuk, Bianka – aki lát, nem örökölte édesanyja betegségét. Szemét rendszeresen ellenőrzik az orvosok, és semmilyen rendellenességet nem találtak.

Boldog pillanat: az egyéves Bianka szüleivel, Magyar Dénessel és Júliával, háttérben a nagymama, Dénes édesanyja. Fotó: Tésik Attila
Boldog pillanat: az egyéves Bianka szüleivel, Magyar Dénessel és Júliával, háttérben a nagymama, Dénes édesanyja. Fotó: Tésik Attila

– Megesett, azt hallottuk vissza a faluban, hogy mi anyagilag sokat nyertünk azon, hogy szerepeltünk – mondta Júlia. – Ez persze nem igaz, de nagyon rosszulesett. Így, ami a nyilvánosságot illeti, felemásak a tapasztalataink. Viszont ismeretlenek is megkerestek, üzentek nekünk, és az a rokonszenv, ami így felénk árad azóta is, nagyon sokat jelent nekünk.

Magyarék természetesen kezelik a nyilvánosságot, sokan tanulhatnának tőlük. A születésnapi buli a hagyományos parasztház udvarán nem lett másmilyen attól, hogy a sajtó is jelen volt. A sörsátor alatt asztalok, padok, többféle sütemény, szegvári fonott kalács is, a rokonok kínálgatták a barátokat, észrevétlenül összetegeződött mindenki a háziakkal. Júlia édesapja, Szénási András finom pálinkát hozott elő a házból, az üvegre rá volt írva: „nem gyereknek való". A ház oldalában, szélvédett helyen a barátok Héring Józseffel az élen sörözgetve főzték a bográcsos babgulyást. A porta sarkában fóliával fedett kis sátorban áll a tűzifa, hogy el ne ázzon, a kerten pedig látszik, hogy pontosan ugyanúgy művelik, ahogy erre szokás – és szükség van mindenre, ami megterem benne. Az ebédhez a kislány fodros fehér ruhába öltözött, a fotóriporterek családi csoportképet állítottak be, majd a gyertyával fényképezték Biankát, aki pontosan tudta, mit kell tennie, mert egyszer csak belelépett a tortába. „Ez lesz a tata része" – mondták nevetve a keresztszülők.

Bianka fodros ünneplőben szaladt édesanyjához. Fotó: Tésik Attila
Bianka fodros ünneplőben szaladt édesanyjához.
Fotó: Tésik Attila

A jövő? Bianka szülei gyerekkoruk óta úgy nőttek föl, hogy természetesnek vették, nem látnak. A kislány számára ugyanilyen természetes lesz már kicsi korában, hogy segítenie kell a szüleit, a kezük ügyébe tesz mindent, amire szükségük lehet. Valószínűleg az átlagosnál türelmesebb lesz, odafigyel másokra, tudja, mit jelent, hogy jól csak a szívével lát az ember. Ő ezt tanulja itthon.

Kutyák, állandó szolgálatban

Életnagyságú plüsskutyát hozott ajándékba Biankának a szentesi főállatorvos, Dobos András. Az ajándék megszólalásig hasonlít Luckyra, Júlia vakvezető kutyájára. Magyarék négy kutyussal élnek együtt, ezek közül Lucky és Zorán létfontosságú számukra. Dénes elmesélte, hogy nemrég Szentesen, egy átkelőhelyen lelépett a járdáról, az arra haladó autós azonban nem állt meg. – Zorán azonnal nagyot rántott a kezemen, nem éppen finoman, de hát ez a dolga, vigyáz rám – mondja a gazda. A család jól bánik a kutyákkal, ennek látható jelei vannak. Ezekről beszél Dobos András, aki gyakori vendég itt, mindkét kutyát műtötte már: Zoránnak és Luckynak is volt hályog a szemén. – A vakvezető kutyák érzik a felelősségüket, kiképzés közben például a stressz némelyiket ugyanúgy megbetegíti, mint a menedzsereket – mondja az állatorvos. Dénesék kutyái egészségesek, és még évekig szolgálják gazdáikat.

Olvasóink írták

  • 7. bo 2009. július 17. 08:05
    „Tisztelt Bakos Úr! Képzelje, hallottam ezt a szófordulatot, sőt, a fiam nekem is a szemem fénye, de én látok! Együtt érzek a vakokkal és gyengén látókkal, de nekik mit jelent a szemük fénye- hisz sajnos nincs! Gondolom a pár örült, hogy újságcikk készül róluk és persze, hogy nem ágáltak a cím ellen. Gyönyörű a magyar nyelv, megannyi hasonlattal. pl.: "Egy éves lett a vak pár szerelme gyümölcse". Bizony a cím ebben a formában akkor is morbid! Még szerencse, hogy nem vagyok újságíró és nem kell elviselnem a kritikákat. A párnak és családjának további sok boldogságot az életben!”
  • 6. bakosandras 2009. július 15. 15:07
    „Kedves Bo! Mielőtt idiótázol, gondold meg azt, hallottál-e valaha olyat, hogy a szülő szemefényének nevezi a gyerekét. Szokás ezt mondani, erre utal a cím, amelyet én adtam a cikkemnek, és szerintem nem sértő. Dénes és Júlia legalábbis nem vette annak, ők pontosan értették, mire gondoltam.”
  • 5. Hmmm... 2009. július 15. 10:25
    „Gyonyoru a kis Bianka!!!!”
  • 4. Hmmm... 2009. július 15. 10:10
    „En pedig azt tartom morbidnak, hogy senki sem gratulalt. Nagyon sok boldogsagot kivanok a csaladnak es erot egeszseget a kovetkezo evekhez.”
  • 3. bo 2009. július 14. 19:07
    „Ezt a marha címet. Legközelebb az amputált lábút szólítják fel, hogy ne lábatlankodjon már itt. Legyen élete értelme, de egy vaknak szeme fénye!? Ez nem szímbolikus, hanem sértő! Idióta DM!”
  • 2. Babácska25 2009. július 13. 20:34
    „Szerintem egyáltalán nem morbid. Ez szimbolikus. Pontosan azért a szemük fénye, mert AZ! Mert lehet, hogy fizikailag nem látnak, de az a csoda, az a fény, amit ez a kislány hozott a családba, áthatol minden sötétségen.”
  • 1. golgota 2009. július 13. 12:25
    „Kicsit morbidnak tartom a DM-tol ezt a focimet:"vak par szeme fenye" nem?
    Vagy csak nekem tunik rossz viccnek?”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Óriáspalacsintát is sütöttek a sokadalomban

Derekegyház - Aki át mert hajtani szombaton délután Derekegyházon úgy, hogy nem állt meg a főutcai… Tovább olvasom