Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Erdélyben tanulta a bútorfestészetet

Az Iparművészeti Múzeum Élő népművészet című kiállításáról hozták haza nemrégiben a szentesi Kovács Ivánné ékszeres dobozát, amely sok alkotásához hasonlóan zsűrizett darab. A népi bútorfestő most annak örül a legjobban, hogy önálló tárlatot rendeznek munkáiból a városi könyvtárban.
Kovács Ivánné hagyományos háromszéki motívumokkal díszíti az alkotásait. Fotó: Karnok Csaba
Három unokája van a szentesi Kovács Ivánnénak, aki az egyik kislánynak már elkészítette a kelengyés ládát. Ezt a darabot is zsűrizte a népi iparművészeti tanács, akárcsak a legtöbb alkotását. A népélettel kapcsolatban szinte minden érdekli Pirikét, s a korabeli tárgyakból nagy gyűjteménye van a Daru utcai otthonukban. Ott van a műhelyben például az 1849-ben készült faragott láda meg a még díszítésre váró bölcső. Mint meséli: megint divatba jöttek a bölcsők, nemrégiben két nagymama is kért tőle ilyet a születendő unokának. Barnára festi ezeket a bútorokat Pirike, mert ez az alapszín harmonizál leginkább a modern lakások berendezésével. Díszítésként pedig a háromszéki motívumot használja.

A népművészettel egyébként 2000-ben kezdett ismerkedni, amikor a férjét elkísérte egy íjásztáborba. Ott összehozta a sors egy erdélyi bútorfestővel, László Ottiliával. Ő hívta meg Kézdivásárhelyre Pirikét, aki tőle tanult meg a természetes anyagokból készült festékekkel dolgozni. A környék múzeumait bejárva összegyűjtötte a korhű motívumokat, amelyeket mindmáig alkalmaz.

Szép darab a kontyos székpár, amely az erdélyi háztartások jellegzetes kelléke: ha a fejek háttal vannak egymásnak, akkor éppen perpatvar van a háznál, a vendéget nem szívesen látják. Megmutatja a háromszéki szobabelsőt is, amellyel közönségdíjat nyert tavaly a szegedi Natura nevű nemzetközi kézműves kiállításon. Sikeresen képviselte alkotásaival hazánkat idén tavasszal egy Nürnberg közeli településen rendezett Európa-napon, ahol az unió tagállamaként Magyarország először vett részt. Az ékszeres dobozát pedig nemrégiben hozták haza az Iparművészeti Múzeum Élő népművészet című kiállításáról. Sok hazai városban is bemutatkozott már Kovács Ivánné, ám most annak örül leginkább, hogy lakóhelyén önálló kiállítást rendeznek októberben a városi könyvtárban.

Egyébként mindig arra törekszik, hogy ne kerüljön ki két egyforma munka a kezéből. A titkot pedig megtartja magának arról, hogy pontosan milyen anyagokból keveri saját maga a festéket a bútorokra, amelyeket fenyőfából készít a férje.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Haltetemek a Kurcában

Egyelőre a Kurca 5 kilométeres szakaszáról gyűjtik a tetemeket, de a horgászok szerint hamarosan… Tovább olvasom