Délmagyar logó

2017. 12. 16. szombat - Etelka, Aletta 0°C | 11°C Még több cikk.

Horgászásban is bajnok a fény mestere

Szentes - Jogász akart lenni, végül fényképész lett, és 50 éven át szinte le sem tette a kamerát Gáspár János. Szabad hétvégéje ritkán volt, a horgászásra azonban igyekezett időt szakítani: még egy világbajnokságra is eljutott.
– Aligha akad olyan szentesi ház, ahol ne lenne legalább egy fotó, amelyet én készítettem. Így egy kicsit szinte mindenhol jelen vagyok – fogalmazott Gáspár János szentesi fényképész. A 73 éves mester néhány éve hagyott fel a szakmával, amelyet fél évszázadon át művelt. Pedig eredetileg nem is fotográfus szeretett volna lenni: a jogi pálya érdekelte.

Jogász akart lenni, végül fényképész lett Gáspár János.
Jogász akart lenni, végül fényképész lett Gáspár János.

– Jászberényben születtem, kisgyerek voltam, amikor a család Szentesre költözött. Itt érettségiztem a gimnáziumban 1957-ben. Jó eszű gyerek voltam, jogász szerettem volna lenni, de akkoriban nehéz idők jártak, a politika határozta meg, hányan felvételizhetnek. A mi osztályunkból például Sipos Ferenc mehetett egyetemre – ma a parkerdő otthon viseli a nevét. Édesapám postás volt. Előbb hobbiból, majd amikor kényszernyugdíjazták, foglalkozásszerűen fotózott. Mivel egyetemre nem mehettem, én is kitanultam Vásárhelyen a fényképész szakmát, és apám sajnálatosan korai halála után átvettem az ipart.

Gáspár János a legjobban a fekete-fehér technikát, ezen belül is a tablóképek készítését szerette. Az akkori kor legmodernebb felszerelésével, egyedül dolgozott. Szavai szerint a szíve csücske volt a precíz, finom kézi munkát igénylő retusálás, egy képpel órákat kellett olykor tölteni. – Öröm volt látni a hölgyek boldogságát, amikor 10–15 évet sikerült letagadni az arcképeiken. Vagy amikor egy szépséghibát ügyes beállítással, jó megvilágítással eltüntettem. Az illető legtöbbször elhitte, hogy tényleg így néz ki – mesélte. Talán 10 ezer embert, későbbi művészeket, politikusokat is lefotózott pályája során, ám az életét nem csak a szakma határozta meg. Régóta szenvedélyes horgász, a vitrinek tele vannak versenyeken nyert kupákkal, érmekkel.

– A strasbourgi világbajnokságon is részt vettem a magyar csapattal, amelynek én voltam a szövetségi kapitánya. Számtalan nemzetközi versenyen voltam, de nem indulhattam olyan gyakran, ahogy szerettem volna. Az én szakmámban vasárnap is dolgozni kellett, így kétszer meggondolta az ember, hogy elutazzon-e hétvégére. Ma már több időt szentelhetek a szenvedélyemnek, ahogy egy másiknak, a kirándulásnak is – árulta el. Mióta bezárta a boltot, a családi fényképezés kedvéért sem veszi elő a gépet, videózni viszont nagyon szeret. A nyugdíjas mester elmondta, hogy most nyáron egyik hobbijára sincs sok ideje, hiszen sokkal fontosabb feladata van: gyakran vendégeskednek nála az unokái.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fedett uszoda: a vízilabda- szövetség is támogatja

– Városunk pályázata a fedett uszodára a Magyar Vízilabda Szövetség utolsó zsűrijén is átment – újságolta Szirbik Imre. Tovább olvasom