Délmagyar logó

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 12°C | 17°C Még több cikk.

Huszárok a dandárnál

Hetven éve nyílt meg a szentesi laktanya, s ezekben az októberi napokban van évfordulója a tiszai csatának is, melyen száz huszár szenvedett – méltósággal – vereséget az orosz túlerővel szemben. Az egykori bajtársak a találkozón felidézték az emlékeket.
Az utolsó magyar huszárok nyomdokain járó budapesti hagyományőrzők korhű egyenruhában vonultak fel a szentesi dandárnál – az igaziak polgári öltözékben jöttek el a találkozóra. Hetven évvel ezelőtt vonultak be a szentesi laktanyába az első újoncok, akik a Simonyi Óbester Huszárezredbe kerültek. Az egykori bajtársak fiatal korukra emlékezve megállapították, hogy azok voltak a szép idők, amikor a katona még lovon járt és messziről tekintélyt parancsoló nyalka modorban fogadta illetve kezdeményezte az üdvözléseket. Vitéz Forrás János huszonkét évesen lett katona Szentesen, a ma kilencvenkét esztendős egykori katona büszke arra, hogy azokban az októberi napokban társaival együtt ültette azokat a fákat, melyek oly nagyra nőttek mára a gyakorlótéren.

Tizenegy és fél évet töltött huszárként a hadseregnél, házasságkötése után vonult be, és nem sajnálja azokat éveket, melyek szavai szerint embert próbálók voltak. A déli fronton küzdő katona összekötő volt – mondja büszkén –, a sebesüléséből pedig szerencsésen kigyógyult. A vele egykorú Ambruzs József azt mesélte el, hogy a magyarországi küzdelmeket a második világháború idején igyekezett a maga eszközeivel megörökíteni, a harctéri naplót a diktatúra éveiben otthon őrizgette, titkolta, de most ki fogja adni. Az idős törzsőrmester két költeményt is alkotott a huszárélet szépségeiről, egyik a szentesi laktanyáról szól, a másik magáról a katonaéletről.

Györgyi Ferenc trombitás volt az 1944-es október eleji tiszai csatában a parancsnok mellett. Az idős férfi a Szentes és Csongrád között esett küzdelemre úgy emlékszik, azt az utasítást kapták a katonák, tüzeljenek minél többet, hogy az oroszok legalább féljenek egy kicsit. – Száz magyar honvéd vonult fel a sokszoros túlerővel szemben, a csata kimenetele nem lehetett kétséges, de a becsület úgy kívánta, hogy ott legyünk – mondta Feri bácsi Tőle megtudtuk, hogy Babszem nevű lovát tőle az oroszok elvették, így aztán gyalog kellett hazamennie. Az egykori trombitás büszke arra, hogy unokája, Staberecz László százados hivatásos katona lett.

A laktanya megnyitásának és a tiszai csatának az évfordulóján rendezett találkozón az egykori honvédek megnézték a huszármúzeumot, ellátogattak a folyó partjára, az ütközet egykori helyszínére, és koszorúztak elhunyt bajtársaik sírjánál, a Bánomháti temetőben.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csete orfűi sikere

A Szentesről elszármazott építész, Csete György munkáját, az orfűi Forrásházát műemlékké nyilvánítja… Tovább olvasom