Délmagyar logó

2017. 08. 19. szombat - Huba 20°C | 35°C Még több cikk.

Jó kezekben a szentesi légi mentőknél: a levegőben sem lehet hibázni

Szentes - Lapunk Jó kezekben nevű akciójának lezárult egy periódusa: ajándékcsomagjainkat most Szentesre juttattuk el. A légimentő-csapat tagjaira egy csongrádi asszony hívta föl a figyelmünket.
Az életét köszönheti az orvosnak és a szentesi légimentő-bázis csapatának az a csongrádi asszony, aki hálából lapunk Jó kezekben akciójára jelölte az egészségügyi dolgozókat. Szívpanaszokkal jelentkezett a csongrádi orvosi ügyeleten, ahonnan helikopterrel vitték Szegedre. Az ügyeletes orvost, Tánczos Tamást korábban már megismerhették olvasóink. Most azt a három embert mutatjuk be, akik azon az augusztusi napon együtt teljesítettek szolgálatot.

– A mi munkánk azért komplikáltabb, hogy a levegőben, a biztonsági szabályok maximális betartása mellett kell dolgozni – jellemezte hivatásukat Bukor Barbara doktornő. – A fedélzeten a zaj miatt nehezebb a beteggel kommunikálni, elsősorban a szemünkre és tapasztalatainkra kell hagyatkoznunk. Így jobban egymásra vagyunk utalva, mint a földi mentők, a csapatmunka nagyobb hangsúlyt kap.

A szolgálat végén is közös a munka: a kollégák együtt tolják be a hangárba a helikoptert. A szerző felvétele
A szolgálat végén is közös a munka: a kollégák együtt tolják be a hangárba a helikoptert.
A szerző felvétele

Ezzel együtt ugyanolyan benyomások érik, mint a földi kollégákat, vannak jó és rossz élmények is, amelyek nyomot hagynak a lelkében. – A jelölés ezért nagy elismerés, sokat jelentett mindnyájunknak – tette hozzá.

A pilóta, Fülöp Sándor szinte gyerekkora óta repül. Számára a legnagyobb kihívás az, hogy gyakran rövid idő alatt kell jó döntéseket hozni.

Jutalmazott jelölések

Továbbra is várjuk olvasóink jelöléseit hat kategóriában: orvos – kórházi, illetve nem kórházban dolgozó; ápoló – kórházi, illetve nem kórházban dolgozó; munkahelyi közösség; az egészségügyben egyéb munkát végző. Olvasóink ajánlása alapján szakmai testület választja ki azokat az egészségügyben dolgozó személyeket és csoportokat, akiket egy-egy héten bemutatunk. Közülük hathetente a testület segítségével választjuk ki és jutalmazzuk a legszebb történet főszereplőjét, illetve a legérdekesebb sztori jelölőjét.

A helyszínhez legközelebb kell leszállni, ugyanakkor biztonságosan, és ehhez sokszor a kollégák segítségére van szüksége. Ez persze kölcsönös: leszállás után ő segít nekik ott, ahol tud; legyen az a felszerelés biztosítása, a hordágy előkészítése, vagy a segítség megszervezése.

– Tudathasadásos állapot a miénk – tette hozzá félig tréfásan, félig komolyan. – Jó, ha nem repülünk, mert az azt jelenti: nincs baj, de rossz, ha nem repülünk, mert akkor hiányzik.

A csapat harmadik tagja, Lukács András paramedikus örömmel fogadta a csongrádi nő gesztusát, ugyanakkor elmondta: úgy érzi, ebben az esetben sem tettek semmivel sem többet, mint amit kell.

– Mentőtiszt vagyok – folytatta. – Azért jelentkeztem a légi mentőkhöz, mert 18 évi prehospitális gyakorlat után imponált a kihívás. Ahogy a mentés valamennyi szektorára, úgy ránk is igaz, hogy a mentőegység csapatként tud csak jól funkcionálni. Ha valamelyik tag bármilyen okból kilóg a sorból, a betegellátás nem zökkenőmentes – magyarázta. Az egyik különbséget a földi és a légi mentés között abban látja, hogy a beteg állapotának rosszabbodása esetén nem tudnak bárhol, bármikor leszállni. A helikopteres mentéshez ezért többletismeretekre van szükség, amelyeket speciális képzésen sajátítanak el.

A szentesi bázis munkatársai más-más városokból érkeznek néhány napra szolgálatot teljesíteni. A beosztásukból adódóan nem volt arra lehetőség, hogy mindhármukkal egyszerre találkozzunk. Lapunk ajándékcsomagjait Bukor Barbara az éppen szolgálatban lévő kollégáival vette át és juttatta el Fülöp Sándornak, illetve Lukács Andrásnak.

Olvasóink írták

  • 7. csillogás 2011. december 15. 15:26
    „Én is örülök, hogy vannak nekünk! :)”
  • 6. nádiposzáta 2011. december 15. 10:11
    „Értünk vannak,nem érdemlik meg a bántást,sohasem lehet tudni melyik percben van rájuk szükséged szükségem rájuk .”
  • 5. nanenáné 2011. december 14. 23:35
    „Édes Istenem.... Mi lenne ha egyszer együtt tudnánk örülni mások sikerének, elismerésének, a kritizálással (okoskodással) pedig nem rondítanánk a képet.
    Kedve Légi mentők ! Hálásan köszönjük mindannyiójuk munkáját, nagyon sok sikerélményt kívánunk !”
  • 4. Mike3 2011. december 13. 14:25
    „3: Miért írnám? Nem az ő hibájuk, hogy nem a legjobb a pad. Nem is értem, miért nem lehetett arébb építeni. Hely még most is lenne bőven. Írtam már egyébként hogy láttam őket éjszaka (igen éjszaka), kereső fényszóróval (igen, van rajta) felszállni komoly szélben. Megoldották tökéletesen. Riszpekt!”
  • 3. klj-54 2011. december 13. 13:07
    „2. Mike3 2011.12.13. 11:56
    Majd akkor is ezt írd, ha odavernek egy gépet!”
  • 2. Mike3 2011. december 13. 11:56
    „1: Na ja, de ez már csak a szar pofozása. Kijelölték a farokrotor helyét egy olyan helyen, ami eleve túl közel van mindenhez, leginkább az épülethez. Egy piszlicsáré domb is képes érdekes szelet kavarni, nemhogy egy épület 20 méterre.”
  • 1. klj-54 2011. december 13. 11:20
    „A múlt évben elég sokat jártam az új klinikán.
    Volt szerencsém látni a befüggeszkedő helykoppantókat.
    Egy ( azaz Nr 1,!)Esetben láttam szabályszerű, szakszerű az előírásoknak mindenben megfelelő befüggeszkedést!
    Nem hobbiból van kijelölve a farokrotor helye a leszálláshoz.
    Aki azt kijelölte az az áramlástani viszonyokkal tisztában volt és annak figyelembe nem vétele eredményezheti a repülő eszköz épülethez csapását!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sámándobos találkozó Árpádhalmon

Árpádhalmon a település névadója, Árpád vezér tiszteletére tartottak legutóbb sámándobos találkozót. Tovább olvasom