Délmagyar logó

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 5°C | 15°C Még több cikk.

Kispál Gabriella - százezres díj a csongrádi borral

A csongrádi szőlőtermelés gazdasági helyzetéről írt szakdolgozatot, megkapta rá a szabadalmi hivatal díját. Kispál Gabriella úgy véli, a csongrádi borvidéknek is lehetne saját imázsa.
Kispál Gabriella projektmenedzserként szeretne elhelyezkedni (Fotó: Darók József)
Kispál Gabriella projektmenedzserként szeretne elhelyezkedni (Fotó: Darók József)
„A csongrádi szőlőtermelők gazdasági helyzete" című szakdolgozatában áll ki a szomszédos borvidék mellett a szentesi Kispál Gabriella (képünkön), aki országos szakmai pályázatokon is eredményes: a szabadalmi hivatal százezres díját is magáénak tudhatja. Kiváló tanulmányi eredménye, s díjai ellenére, ő is a pályakezdők nehéz útját járja.

Édesapja közel 20 hektáron termel szőlőt, innen is tudja Gabriella, milyen nehéz helyzetben vannak manapság a szőlészek és borászok Csongrádon – ez adta a témát a szakdolgozatához. A Károly Róbert Főiskolán, Gyöngyösön 2010-ben alapképzésben gazdálkodás-menedzsment szakon végzett hölgy azt járta körbe, hogyan jutott ilyen helyzetbe a dél-alföldi ágazat, s miként lehetne javítani rajta.

Nem titkoltan ezzel is szeretné felhívni a figyelmet a csongrádi borvidékre, mert úgy tapasztalta, azt nem megfelelő értékén kezelik, még a szaksajtóban is háttérbe szorul. Gabriellának az a meglátása, hogy a borvidéken belül a szőlőtermelők és a borászok ellenérdekeltek, elmaradt még köztük az összefogás, pedig ez nagyon fontos lenne. A csongrádi bornapokon a meglévő alig néhány helyi pincészet képviseltette magát. Ezen kellene változtatni, több magánpincészetet létrehozni. Ez összefogással és állami támogatással megvalósítható.

Némi változást jelentett, amikor az Agrármarketing Centrum meghirdette a „Magyar bor mindenkor" szlogenjét és megszületett a Duna Borrégió stratégiája, de Gabriella szerint a csongrádi borvidéknek is lehetne saját marketingterve, imázsa.

Az Intézményi Tudományos Diákköri Konferencián főiskolájának bizottsága továbbjuttatta az országos döntőre, ahol is Keszthelyen az agrártudományi szekcióban úgy lett második, hogy első díjat nem adtak ki. Bár nagyon büszke az eredményre, hiszen a Corvinus Egyetem hallgatóit is megelőzte, azóta sem érti, miért nem hirdettek első helyezettet.

A szakdolgozatának egyébként még egy, szó szerint „értékes" díjat köszönhet. A dolgozatban szerepel az oltalom alatt álló, eredetmegjelöléssel foglalkozó fejezet is. Ezzel az anyaggal pályázott tavaly a Szabadalmi Hivatal által főiskolások, egyetemisták részére évente meghirdetett, egyszeri 100 ezer forintos díjra, aminek feltétele volt az iparjogi OKJ-s vizsga, s a kiemelkedő tanulmányi eredmény. A díjat és az összeget végül el is nyerte pályamunkájával.

A szentesi hölgy a főiskolás tanulmányai alatt kétszer kapta meg a Köztársasági ösztöndíjat, amelyet a hallgatóknak csak elenyészően kis százaléka szokott kiérdemelni.

Jelenleg mesterképzésben vesz részt a főiskolán, vállalkozásfejlesztő szakon, s már csak egy féléve van hátra. Egy ún. MEETPOINT (Management of Entrepreneurship Educational and Talent Point) csapat is alakult a kiváló tanulmányi eredményű hallgatókból, hogy segítsen a vállalkozókkal kapcsolatot teremteni. Ennek Gabriella is tagja, s kommunikációs és csapatépítő tréningeken vesznek részt. A hölgy kutatómunkát is végez a Károly Róbert Nonprofit Kft.-nek, mindenről, ami a megújuló energiával kapcsolatos.

Mesterképzésben a szakdolgozatához vaktesztet is készít: 12 bor kóstoltatása alapján objektíven szeretné összemérni a csongrádi bor minőségét a többi borvidék termékének színvonalával, mert úgy gondolja, semmivel nem marad el azoktól, ezt igazolják a borversenyeken nyert érmek is.

Gabriella mindeközben a pályakezdők útját járja, s mint elárulta, a borral, csak mint hobbival foglalkozna a jövőben. Inkább projektmenedzserként szeretne elhelyezkedni, pályázatírással foglalkozna.

A gyakorlat, és amit a főiskolai évek alatt elért, sem biztos, hogy elégnek bizonyulhat, hiszen ismeretei szerint a cégek 2-3 éves tapasztalattal rendelkező munkavállalókat keresnek, akik legalább két idegen nyelvet olyan szinten beszélnek, hogy azt igazából csak külföldön lehet elsajátítani. Mindenre fel kell készülni, foglalta össze Gabriella. Elmesélt egy extrém helyzetet is: német tudásának birtokában a fővárosban egy cégnél sikeresen részt vett egy állásinterjún a Német Kereskedelmi - és Iparkamara közvetítésével, ám azóta is hiába várja a visszajelzést, a cégnek nyoma veszett.

Olvasóink írták

  • 6. allegro 2012. augusztus 14. 18:30
    „S jut eszembe mi mindent megcsináltam még akkori szakdolgozatomhoz: saját 0,5 ha-os szőlőskertünkben leástam kb. másfél méter mélyen, talajmintákat vettem és elküldtem Szekdszárdra akkreditált talajvizsgáló laboratóriumba értékelést készíttetni. Meteorológiai állomásról közvetlen adatokat kértem...OMIKK-ba is elmentem, valamennyi borújságot és az összes létező borász szakkönyvet megvettem...
    Már akkor is sokat panaszkodtak a borászok, azután múlt őszön egy pályázati témához ismét elővettem, ismét felhívtam falugazdászokat, hegybírókat, földhivatalt, kistérségi irodát,. ..sajnálkozva mondták, azóta a helyzet csak rosszabb lett.

    Tudom, már akkor is volt, aki arról számolt be, valójában innen nagyon sok szőlőt értékesítenek a hegyvidéki borászatok számára, hiszen ott igen kicsi a szőlőterület egy-egy borvidéken, és ha a híre jó, muszály valahonnan pótolni, és bizony könnyen előfordul, hogy amit hegyvidéki borként iszunk meg, annak javarésze az alföldről származik. Ugye Somodi úr is mennyit harcolt, magányosan. Végül kivágta. Gondolom ebben etikai szempontok is szerepet játszottak.
    Persze, jó lenne ha valaki felkarolná, de az pénz-pénz-pénz, talán a turizmusfejlesztés mentén volna rá lehetőség.

    Nyárlőrinc Szikrai Borászatban voltam akkor szakmai gyakorlaton, az ország legjelentősebb borászatában (még Neszmély is náluk tanulta be a laborvizsgálatokat, kémiai, mikrobiológiait is), már akkor is külföldi társaság érdeklődött iránta, csak azért, hogy megvásárolja és bezárja, hogy hozhassa saját borait. (Ha már az emlékezés részemről a történet: Emlékezetes időpont volt az első nap ott: 2001.szept.11. a nyárlőrinci elágazásnál a borászatból hazafelé a kocsiban a laborvezetővel tartottunk munkaidő után.)

    Akkor volt két borászat, akiknek menet közben HACCP élelmiszerbiztonsági rendszerét is elkészítettem, amikor még nem voltak ezek közkézen, csak abból a tudásból, amit a Nyárlőrincen sikerült ellesnem. Mellesleg az is önálló diploma téma lett volna, és biztosan ötös..

    Na mindegy. Apu is hobbi szinten űzi, ebben én nemnagyon tudok még segítőpartnere sem lenni. Pályázatosdival foglalkoztam sok éve már, éppen készülök elhagyni ezt a terepet. Legalábbis kevésbé kötődni ehhez.

    Ha ilyen kiváló eredményei vannak a Hölgynek, nemnagyon ajánlom a pályázatosdit, persze kezdetnek jó tapasztalat ez is, de ez nem tart sokáig, azután meg nehezen tudunk visszatalálni saját szakterületünkhöz. Bár őneki tulajdonképpen ez az.
    Én legtöbbet belső ellenőrzéssel foglalkoztam KSZ-nél, de hogy utána milyen nehéz újra megtalálnia helyem! Hiába írtam már jónéhány nyertes pályázatot, megvalósíthatósági tanulmányt, kacifántos pénzügyi elszámolásokat rendbe raktam.. Amikor a kisujjában az embernek, egy idő után nincs rá szükség, mert a pályakezdők kellenek, pici pénzért. Csakhogy ez veszélyessé válik egy idő után. Alig tudok az ellenőrzési tapasztalattal is visszatérni eredeti közgazdasági területemre. Persze nem bántam meg, mert az élet így roppant nem unalmas, bár nem egyenes és kitaposott ez az út. Újabb egyetemi oklevelemet szerzem éppen.

    Úgyhogy ha tanácsolhatok valamit Gabriellának, bár épp vállalkozásfejlesztés szakmát tanulja, és pályázatokkal szeretne foglalkozni, csinálja a borászatot, foglalkozzon ne csak hobbiból vele, szervezze a Csongrádiakat amíg még nem késő, ebben élje ki pályázatírási kedvét, kreativitását.
    Nekem nem volt rá módom akkor, nagyjából arrafelé vitt az élet, amire ő most még csak készül. De neki már nagyobb a háttérbázisa a bor témában. Akinek mindenből ilyen kiváló eredményei vannak, ne ragadjon le a pályázatoknál. Jó ha nagyon sokmindenhez értünk ezen a területen, de amikor át kell menni másik területre, akkor kiderül, hogy valójában nem elég, csak részterületek összefogásáról van szó egy-egy pályázathoz kapcsolódóan. Azt pedig minden szakma képviselőjétől elvárják már. De csak próbálgassa szárnyait. Az ember úgyis úgy tízévente szakterületet vált. Legalábbis másfelé helyezi súlypontjait.
    Én is dolgoztam ennyit az élelmiszeriparban azelőtt, még tanulmányaim alatt. Meguntam, kinőttem mire munka mellett befejeztem.
    Mégis mindennek hasznát vehetjük mindenhol, ha elég rugalmasak és kreatívak vagyunk. Már mindenféle, egymástól teljesen különböző témában készítettem én is szakdolgozatot, pályázatot, tanulmányt stb., mindig az aktuális munkámhoz kapcsolhatóan, úgyhogy csak hajrá!
    Menjen PHd programra. Én 2004-5-ben intenzív pályázatíró voltam, és bár nagyon érdekes témák, egy idő után bántani kezdett, hogy rengeteg energiát igényelt egy-egy összehozása, az eredménye mégis másoké. Eleinte örül ennek az ember, de hosszabb távon már nem biztos. Egyedül belevágva meg sem fizetik, de a pályázatíró cég sem a pályázatírókat. Jobb esetben max rövid ideig, amíg használja őket, aztán lapát ha épp nincs megfelelő pályázati kiírás.
    A 2-3 év szakmai tapasztalat igaz, de nem is kell annál több. Tehát hamar kapós lesz az álláspiacon. A kutatás megy neki, a menedzselés is. A pályázatosdihoz kell ilyen véna, de ma már még az énektanárnő is pályázatíróvá válik, tehát akiben több van, és most míg ott tud lenni az egyetem közelében, ott találjon hosszabb távú elképzeléseihez partnereket! Nem utolsósorban pályázatosdinál kevésbé van a nyelvtudásra szükség, ne hagyja elsorvadni. Persze vannak nemzetközi projektek is.
    Sok szerencsét!”
  • 5. allegro 2012. augusztus 14. 14:29
    „Gratulálok a díjakhoz!

    Azért szeretném megjegyezni - nem kissebbítve Gabiella érdemeit - többen írtunk már erről a témáról kiváló dolgozatot, aminek nem volt híre sehol.
    Többek között én magam is.
    Már én is kaptam akkor egy dolgozatot, ami a nyíregyházi főiskolán készült, a csongrádi borvidékről, kizárólag csak a csongrádi borokkal. Amit persze én sem használtam fel, nem is tartottam nagyon jelentős alkotásnak, hiszen a borvidék ennél nagyobb, bár jelest kapott az illető rá. Én attól sokkal jobbat készítettem, persze, mondjuk ezt.
    Emlékszem a SZÉF-en egyik osztálytársamra, akinek akkor már volt egy Kecskeméten szerzett diplomája, amiért ő nagyon megdolgozott, ebben a témában, és mégis leértékelték azt. Na, a második diplomadolgozatánál azt mondta ezt nektek, nem hajlandó annyi energiát belefeccölni, elővette régi dolgozatát, és keresett egy másikat, összeollózta a kettőt, és a végén olyan elismerést kapott, hogy még pénzjutalom is járt érte!

    Személyemben 2001-ben jártam a borvidéket, a teljes Csongrádi borvidéket, ami ugye nemcsak Csongrádból áll, hanem beletartozik Kistelek, Vásárhely-Sóshalom, a Homoki települések is. Vannak Kiskundorozsmán, Ásotthalom, Pusztamélgesen stb. is elismert bortermelők.
    Én egy hónapot azzal töltöttem akkor, hogy személyesen felkerestem valamennyi ismert borászt minden körzetben, interjúkat készítettem velük, a hegyközségektől minden statisztikai adatot bekértem, feldolgoztam, borfesztiválon tájékozódtam, Ópusztaszeren elmentem Vince vessző vágásra, borlovagavatásra. Fotókat, riportokat készítettem mindenhol. Olyan munkát készítettem, hogy olyan még az országban borvidéki témában nem készült, mondták akkor a Bp-i Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Karának vezető tanárai, a Villányi úton. Kádár Gyula témavezetésével készítettem.
    "A Csongrádi borvidék jelentősége Magyarország borgazdaságában" volt a címe. A szövetkezetekről is készítettem fejezetet, francia tanulmányúton járt szakember segítségével. A szívem-lelkem beletettem, három szobányi anyagot összegyűjtöttem amit fel is dolgoztam hozzá. Néhány borász kapott belőle, a Kamara titkárának is küldtem, saját pénzemen készítettem a nyomtatást, kötést, a busz-, és benzinköltséget, fotók előhívását, sokszorosítását a dolgozat példányokba..
    Magam gépeltem. B szakirányom volt az erjedés, a főszakirányom végül 4-t adott rá, csak mert hatalmas anyag volt, nem kellett volna ennyire.
    A külső bíráló a Hegyközségek Nemzeti Tanácsától lehúzta 3-ra, képes volt kigyűjteni a gépelési hibákat. Teljesen értetlenül álltak tanáraim előtte, azután azt mondták bizonyára azért, mert a CSongrádi borvidékről ilyen mű nem készülhet!...és volt egy afférjuk korábban az illető hölgyeménnyel. Aki azóta is ugyanott van persze.
    Nemrég is emlegette az ásotthalmi Tóth borász, hogy büszkén mutogatja azt a munkámat. Történelmét is feldolgoztam, Móra Ferenc és Tömörkény írásait is idéztem hozzá, szakközépiskola igazgató tanácsára.
    Ilyen beleéléssel készítettem mind az 5 diplomamunkámat, a többi mind jelest érdemelt, de ez a művem 3/4 lett ezek után.
    A csongrádi hegybíró vezetésével, Kiss Istvánnal, napokat jártuk a csongrádi szőlőket és pincéket kisebb nagyobb feldolgozókat. Borversenyekre elmentem, aktívan részt vettem és adminisztráltam, még értékelési hibát is felfedeztem akkor.
    Ilyet melyik szakdolgozatíró vállal be?
    Swot elemzésem, javaslataim ma is éppúgy aktuálisak.
    Ma már persze még koncentráltabban és célirányosabban készíteném. Azóta megszerzett társadalomkutatási statisztikai módszertani ismereteimet is beleadva.
    A cikkben közölt tartalmi leírás alapján azonban kiváló lehetett valóban Gabriella munkája is!!

    Mielőtt egoizmussal vádolnának meg a Tisztelt Olvasók, ezért javaslom a Délmagyarország napilapnak, hogy legközelebb egy-egy témában írjanak ki pályázatot, mivel sérelmesnek tartom ezt az írást, hiszen lehet, hogy száz és száz pályázó hasonló vagy ennél sikeresebb dolgozatot is létrehozott már. De mivel nincs ismeretsége és háttérben az édesapának 20 hektár szőlőföldje, ezért soha nem kerülhet bele az újságba, legföljebb az élete utolsó mozzanatába, a gyászhírek közé. Őszinte tisztelettel: T.Gy.”
  • 4. Zander55 2012. július 17. 06:08
    „Gratulálok NEKED!”
  • 3. tzrtz 2012. július 16. 17:49
    „Helyre kis hölgy. Nem kicsit, nagyon.”
  • 2. tzs_szeged 2012. július 16. 16:30
    „",,A csongrádi szőlőtermelők gazdasági helyzete" című szakdolgozatában áll ki a szomszédos borvidék mellett a szentesi Kispál Gabriella"

    Vigyázat! Gyurcsány is valami ilyesmi témájú dolgozattal kezdte! :)”
  • 1. booo 2012. július 16. 15:40
    „De szép kis menyecske!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

4 éves lett a vak házaspár kislánya

Ugrókötelet, babát, színezőt kapott negyedik születésnapjára szombaton a szegvári vak házaspár gyermeke, Magyar Bianka. Tovább olvasom