Délmagyar logó

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Kruzslicz: Folytatjuk Tóth József álmát

Szentes - A Nemzeti Színház egykori oszlopos tagjáról, Szentes egyik híres szülöttéről szól Kruzslicz Pál most megjelent könyve. Tóth József emlékezete fennmaradt.
Néhány év leforgása alatt már a hatodik kötetével jeletkezik Kruzslicz Pál. A Szentesi Művelődési Központ korábbi igazgatója maga is szervezett előadásokat a Tóth József nevét viselő szentesi színházba, melynek névadójáról írta legutóbbi könyvét.

Három éve, a Thália Szentesen című kötetében már szentelt egy fejezetet a nemzeti színjátszás 19. századi szentesi kiválóságának, most azonban egy egész könyvet megtöltött a Tóth Józsefről már akkoriban elkezdett gyűjtőmunkájából. A szerző színház iránti vonzódásáról azt mondta, egyszer, úgy 7-8 évesen belopózott egy felnőtteknek szóló, kosztümös előadásra, akkor varázsolta el ez a világ. Szakdolgozatát is e témában írta, s azt - mintegy harminc évvel később - kibővítve formálta könyvvé, a már említett Thália Szentesen című alkotásában.

A Nemzeti Színház egykori oszlopos tagjáról, Szentes egyik híres szülöttéről szól Kruzslicz Pál most megjelent könyve.
A Nemzeti Színház egykori oszlopos tagjáról, Szentes egyik híres szülöttéről szól Kruzslicz Pál most megjelent könyve.

A frissen napvilágot látott, „Nézzétek, az álmot játszom" című írása arra a Tóth Józsefre emlékezik, aki 1823-ban, Petőfivel egy évben született, s „...a szentesi Kurca parti házból eljutott a pesti Nemzeti Színház színpadára, és tehetségével – szorgalmával a legnagyobb hazai művészek közé emelkedett. A legtöbb szentesi büszke Tóth Józsefre, akiről utcát neveztek el a szülővárosában, az egykori házuk helyén álló épületen emléktábla jelzi első lépéseinek helyszínét. Szobrot készítettek a nagy színészről, és róla nevezték el az egykor elegáns, városi színháztermet. Mindezek ismeretében is csak nagyon kevesen sejtik, tudják, hogy korábban mennyire elismert, kitűnő művésze volt az országos színházi életnek. Játszott, írt, rendezett, tanított, szakmai elemzésekkel gazdagította a színészképzést, angol, francia és német nyelven írt színdarabokat fordított magyarra" - olvashatjuk a könyv prológusában. Színházi miliőben érezheti magát az olvasó, mert a prológ után fejezetek helyett felvonásokra osztotta írását a szerző, aki először a későbbi neves művész életének első szakaszáról, az iskolaéveiről mesél. Megtudhatjuk, szülei papi vagy jogászi pályára szánták, de az ifjú ember Pestre kerülve, az apai akarattal dacolva előbb színházi statiszta lett az odaérkezése évében, 1840-ben alapított Nemzeti Színházban, majd Miskolcra szegődött, a korabeli szóhasználat szerint „szerepjátszónak".

Pesten vált belőle nagy formátumú színész, a közönség rajongásig szerette, s a kritika elsimerése is szinte végigkísérte 17 éven át, amíg a Nemzeti színpadán állt, mondta életrajzírója. Munkásságát nem volt egyszerű feladat szelektálni, hiszen 267 színpadi figurát elevenített meg színészi pályája során. Voltak merész újításai, az egyik legemlékezetesebb, amikor a Hamlet című drámában Claudius szerepében elődeivel ellentétben nem a közönségtől elfordulva, hanem hatásosan, velük szemben térdelve mondta el darabbéli imáját, említette Kruzslicz Pál. Olyan is előfordult a színésszel, hogy a közönség tapssal kikövetelte, ismételjen meg egy-egy jelenetet – de a korabeli színházi világot merőben másnak kell elképzelni, mint a mait, magyarázta a szerző: nem volt szokatlan például, hogy a publikum tetszésnyilvánításától befolyásolva menet közben változtattak a történeten.

Mint fentebb említettük, foglalkoztatott színész volt Tóth József, pedig a sors nagyon rövid időt szabott ki neki, mindössze 47 évet élt, az utolsó háromban ráadásul gégebetegsége miatt egyre ritkábban tudott színpadra lépni, s 1870-ben ragadta el a halál.

Az utolsó felvonásban „a főhős már nincs a színen", hiszen ezt a részt az emlékezetének szentelte az életrajzíró. Nem véletlenül ez a címe: Az álom folytatása... Mint a szerzőtől megtudtuk, Tóth József betegsége vészes előrehaladtával ara kérte hozzátartozóit, hogy sírjára ezt írják: Nézzétek, az álmot játszom... Ma is ezt olvashatjuk a Fiumei úti temetőben lévő sírkövén. - Tóth József álmát mi folytatjuk – jelentette ki Kruzslicz Pál, utalva a hálás utókorra, arra, hogy a Petőfi Szállóban lévő színházterem 1909-ben a jeles színész nevét vette fel, valamint a születésének 100. évfordulóján rendezett nagyszabású emlékünnepségre.
Az emlékezés, az álom folytatása napjainkban ez a könyv, valamint az ifjúsági házban az augusztus végéig látogatható, Labádi Lajos által rendezett emlékkiállítás. A minapi könyvbemutatóra eljött Budapestről Tóth József ükunokája, Czirják László a családjával, akik őrzik az előd eszméjét.

Kruzslicz Pálnak van még terve: szeretné, ha rendbe lehetne hozni a színész sírját július 5-ig, születésének napjáig. - Szeretném a sírra letenni a könyvet, megmutatni Tóth Józsefnek, hogy igenis folytatjuk az álmot.

Olvasóink írták

  • 1. makospite 2013. június 11. 16:50
    „Ha még élne, biztos büszke lenne, hogy Szentesen fél évtizede már színház sincs...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Aktfotók a szentesi Tokácsli Galériában

Az ember mindig érdeklődéssel fordul környezete, így önmaga, embertársai felé. Az aktfotózás kézzelfogható példája ennek - Szűcs Lajos. Tovább olvasom