Délmagyar logó

2018. 07. 22. vasárnap - Magdolna 20°C | 29°C Még több cikk.

Lovagkeresztet kapott a lengyel-magyar barátságért: Gluszczakné Szűcs Ilona ugyanannyira szegvári, mint lódzi

Szegvár, Lódz - Szegváron született, a szentesi gimnáziumban, majd a szegedi egyetemen tanult, férjével 1980 óta a lengyelországi Lódzban él Gluszczakné Szűcs Ilona. Szinte minden szabadidejében a két nép kapcsolatát ápolja. Nemrég ezért kitüntették.
– Utolsó éves egyetemisták voltunk, amikor megismerkedtünk a férjemmel. Előtte egy gimnáziumi kirándulástól eltekintve nem volt Lengyelországgal kapcsolatom, de valahogy mindig vonzott. Volt, aki ezt mondta: meg volt írva. Összeházasodtunk, 1980 óta élek Lengyelországban – emlékezett vissza Gluszczakné Szűcs Ilona. Szegváron született, a szentesi gimnáziumban, majd a szegedi egyetemen tanult, programozó matematikusként végzett. Férjével, Zbigniew Gluszczakkal Lódzban él. Ilonát a napokban nagy megtiszteltetés érte, megkapta a Lengyel Köztársaság Érdemrendjének Lovagkeresztjét. Ezt azoknak a külföldieknek vagy külföldön élő lengyel állampolgároknak adják, akik a tevékenységükkel kiemelkedően hozzájárulnak ahhoz, hogy a Lengyel Köztársaság jó kapcsolatokat alakítson ki más országokkal.
Ilona Magyarországon és Lengyelországban is sokat dolgozik a két nép közötti barátságért.
Fotó: Zbigniew Gluszczak

– Nagyon örültem, és valóban meglepetésként ért. Bár sejtettem, hogy valami készül, mert nemrég bekérték tőlem a „viselt dolgaimat". Szinte el is feledkeztem az egészről, amikor kaptam egy meghívót – mesélte derűsen. Annak, hogy Lódzban telepedtek le, praktikus oka volt, emlékezett vissza. Az ő végzettségével lengyelnyelv-tudás nélkül is tudott dolgozni, egyetemi oktató férje viszont eleinte biztosan nem boldogult volna Magyarországon. Az új hazáját azonnal megszerette, a természet szépsége, az emberek kedvessége nagy hatással volt rá. Odaköltözése után egy évvel néhány baráttal együtt megalapította a Lengyel–Magyar Baráti Társaságot. Nem túlzás: szinte az összes szabadidejét a két nép közötti kapcsolatoknak szenteli.
Fotó: Zbigniew Gluszczak
Fotó: Zbigniew Gluszczak

– Évente többször hazajárok Szegvárra. Magyarországon sokszor én vagyok az egyetlen a környéken, aki lengyelül beszél, Lengyelországban pedig fordítva, így gyakran találnak meg a feladatok. A szegvári Dobbantó néptáncegyüttes, a szegedi színtársulat, lódzi, kiskunfélegyházi vagy szentesi fotográfuscsoport vendégeskedései idején szoktam örömmel segíteni. De ha bajba jutott ember, legyen az akár turista, akár munka kapcsán utazó szorul segítségre, az ő problémáját is szívesen megoldom – tudtuk meg.
Fotó: Zbigniew Gluszczak
Fotó: Zbigniew Gluszczak

A nyelvet könnyen megtanulta, a nyelvtannal jól boldogult, mesélte. Választott hazájában sokszor csak egy hosszabb beszélgetés után furcsállják a kiejtését: nézték már évek óta másik országban élő lengyelnek, vagy olyannak, aki sziléziai tájszólással beszél. A napokban újabb kitüntetést vehetett át. Férjével együtt megkapta a Lódzi Fotóművészek Társaságának Arany Díszjelvényét.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kolozsváron emlékeztek a szentesiek

Egy új, Kolozsvár-Szentes kulturális tengely is kialakult a polgármester szerint. Tovább olvasom