Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Munkában oltja, otthon szítja a tüzet

Szentes - Munkaidőben fecskendővel oltja, aztán otthon fújtatóval szítja a tüzet Bölcskei Molnár Tibor. A 38 éves szentesi tűzoltó eredeti szakmája kovács, de amióta lánglovag, csak hobbiból űzi a mesterségét. Az ő míves tűzkosara körül melegednek a szentesiek a karácsonyi vásárban.
– Szerelni nem szeretek – tömören ezzel magyarázza Bölcskei Molnár Tibor, miért csak részben követte bátyja nyomdokait. Még javában iskolás volt, de már naphosszat fémekkel dolgozó fivére mellett tüsténkedett. A kemény anyag megmunkálása egyre inkább felkeltette érdeklődését, és mivel a csavarokkal babrálás nem volt ínyére, 14 évesen Makóra ment kovácsmesterséget tanulni. Ott az országos hírű Széll Imre tanítványa lett. Amint kitanulta az üllő tudományát, Szentesen, a Pankotai Állami Gazdaságnál helyezkedett el, ahol díszkovácsolás mellett lovakat patkolt, és szekereket újított fel. Ekkor fivére már tűzoltó volt, így kaphatott olyan felkérést, hogy varázsolja újjá a laktanya szekérfecskendőjét. A megbízás révén bepillantást nyerhetett a lánglovagok életébe, több tűzoltó jó barátja lett, és ez a kapcsolat 1995-ben még szorosabbá vált, leépítés miatt ugyanis új állás után kellett néznie.

Bölcskei Molnár Tibor maga készítette a szerszámait. A szerző felvétele
Bölcskei Molnár Tibor maga készítette a szerszámait.
A szerző felvétele

– Munkaidőben a hivatásomat gyakorlom, szabadidőmben pedig hobbiból mesterkedek. Ami közös, hogy vonuláskor és az üllő mellett is kreativitásra, helyzetmegoldó képességre van szükség, s ezekkel szerencsére fel vagyok vértezve – mondja Tibor. Először a szülői háznál izzította a vasat, aztán amikor saját otthont teremthetett, aprólékos munkával egy hatalmas műhelyt épített. – Kovács nem vesz szerszámot. Én is magam készítettem az összeset – mutatja a falon lógó fogókat, vágókat, simítókat és gömbölyítőket. A műhelyben néhány kép is árulkodik arról, miféle díszes művek kerültek ki a kezei közül: ágy, dombormű, kapu, ablakrács, zászlótartó sorakozik egymás után, de hintót is vasalt már.

Amikor arról faggatom, számon tartja-e munkáit, van-e kedvence, azt feleli, nincs igazán. Mindegyik munkára úgy tekint, mint családtagra. Teljesen mindegy, hogy gyertyatartót kell készítenie vagy egy díszített kaput, ugyanakkora odafigyelést és pontosságot igényel mindkettő.

Dicséret a keramikusművésztől

Egy budapesti borkereskedésbe kovácsolt nőalakot rendelt a tulajdonos; az eredeti elképzelés az volt, hogy Tibor műve csak egy váz lesz, és azt kerámiaelemekkel egészítik ki. Amikor a keramikusművész meglátta, min kellene tovább dolgoznia, azt mondta, ő nem akar semmit hozzátenni, mert Tibor alkotása önmagában is él. A dicséret épp úgy szívet melengető volt, mint Tibor legfrissebb munkája, egy míves tűzkosár, ami csütörtök óta a szentesi karácsonyi vásár közepén díszeleg.

Olvasóink írták

  • 1. becsei.sandor 2010. december 07. 11:28
    „Ennek a szép és nehéz mesterségnek az egykori szentesi művelőiről is kellene írni valakinek,addig
    amig van szakmabeli aki elmondja.Ötven éve még talán tucatnyi kovács dolgozott és tartotta el a csa-
    ládját Szentesen. Lőcsös kocsitól,patkoláson át,speciális láncokon keresztül az ajtók,kapuk vasa-
    latáig csináltak ők minden. Mára csak a díszítő kovács munkákra van igény. A homályba vesző ne-
    vekből:Jámbori,Pusztai,Zeke,Nyíri,a legendás erejű,nagy evő,nagy ivó Gyovai Gábor, Tihanyi,Bar-
    tus, Hercz,a nem kevés tehetségét korán alkoholba folytó Dósai Sanyi neve áljon itt a csak a mes-
    terségben utód Bölcskei Molnár Tibor neve mellett.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Áramszünet az ÁNTSZ-nél

Szentes - Holnaptól csütörtökig az ÁNTSZ szentesi kirendeltségének telefon, fax- és… Tovább olvasom