Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Nagy ˝Lütyő˝ Imre: csavargóból példakép

Szentes – Nagy Imrét mindenki Lütyőként ismeri Szentesen. A Hungerit Zrt.-nél anyagmozgatóként dolgozó 22 éves fiatalember profi bunyós, súlycsoportjában, a nagypehelysúlyban eddigi 11 meccsből 8-at megnyert, és karnyújtásnyira van tőle az áhított magyar bajnoki cím. Szurkolói „vidékre" – Kecskemét, Szeghalom, Budapest – is elkísérik.
– Nem Csonttörő, Vipera vagy Zúzógép, hanem Lütyő. Honnan jött ez a bokszhoz egyáltalán nem illő becenév?

– Gyermekkoromban ragadt rajtam. Nagybátyám sokat vigyázott rám, és abban az időben volt sláger Louis de Funes több filmje, köztük azok, amelyekben Lütyő felügyelőt alakította. Megpróbáltam utánozni, vagyis amit a filmvásznon csinált, azt adaptálni a valóságra. Ezért egyszer lábbal hajtott játék műanyag motorral akartam átugratni a vizesárkot – nem sikerült, betört a fejem, öt öltéssel varrták össze.

Nagy ˝Lütyő˝ Imre: csavargóból példakép. Fotó: Karnok Csaba (galéria)

Mindent Szentesről
A delmagyar.hu hivatalos szentesi Facebook-oldala, nem csak szentesieknek!
– Később azért megjavult, megkomolyodott?

– Őszintén? Nagyon sokáig nem. A Zsoldosba jártam, hegesztőnek tanultam, de harmadikban, a szakmunkásvizsga előtt kirúgtak. Túl sok volt a hiányzásom, buliztam, csajoztam. Reggel otthonról elindultam a suliba, de arra ügyeltem, nehogy megérkezzek, a lányok fontosabbak voltak számomra, mint a tanulás. Hogy az egykori tanáraim járnak-e a meccseimre? Nem tudom, régen találkoztam velük.

– Az ökölvívás felé a barátja, Faur Csaba csábította, vagyis ő „teremtette meg" a sportos Lütyőt.

– Valóban így történt. Öt évvel ezelőtt is ilyen magas – vagy alacsony? –, vagyis 165 centiméter voltam, de 90-100 kilót nyomtam. Csaba beszélt rá, menjek le edzésre, ha nincs komolyabb szándékom, fogyókúrának mindenképpen jó a rendszeres testmozgás. Hallgattam rá: egyszer-kétszer elmentem tréningre, majd egyre sűrűbben kezdtem járni, végül beleszerettem a sportágba, és maradtam.

– Pedig nem volt sok oka rá...

– Az első kesztyűs edzésen Szalma Adrián alaposan helybenhagyott. Megfogadtam, bosszút állok, tulajdonképpen ezért maradtam a ringben. Nem sikerült, mert időközben Szegedre került – ott tanul ügyvédnek –, és bennem is kihunyt a bosszú lángja, jó barátok lettünk, többször az edzőm, Bertók Róbert helyett ő kísért el a vidéki meccsekre.

Nagy ˝Lütyő˝ Imre: csavargóból példakép. Fotó: Karnok Csaba (galéria)

Névjegy

Nagy „Lütyő" Imre Szentesen született 1991. január 5-én, elemi iskoláit a Gróf Széchenyi István Általános Iskolában végezte, majd 3 évig szakmunkástanuló volt a Zsoldosban, hegesztőnek tanult. A Hungerit Zrt.-ben anyagmozgató. A Szentesi Kinizsi ökölvívó-szakosztályának tagja, 165 centi magas, versenysúlya 59, átlagos súlya 63 kiló. Profi bunyósként eddig 11 meccse volt, ebből 8-at nyert meg (4 KO), hatot szülővárosában, Szentesen.

– Mikor fordult komolyra? Hiszen eleinte – ahogy mondta – csak edzegetett, karcsúsodni akart.

– 2011-ben. Akkor mondta Bertók Robi – aki szerintem az ország egyik legjobb szakembere –, hogy az amatőr bunyóhoz már öreg vagyok, de megpróbálhatjuk a profit. Az első meccsemet Szentesen pontozással megnyertem. De a legemlékezetesebb párharc Szeghalmon volt, Farkas Alexander ellen, azért is, mert Bedák Zsolt előtt bokszolhattam. Farkas addig veretlen volt, és az első menetben kiütöttem. Robi is nagyon boldog volt, örült a diadalnak, egymás nyakába ugrottunk. A célom a magyar bajnoki cím, amelyhez a legutóbbi selejtező megnyerésével közel kerültem. Valószínűleg 2014-ben tavasszal vagy nyáron már kötelek közé léphetek a bajnoki övért. Jó lenne hazai közönség előtt, Szentesen. Igaz, már vidékre, Kecskemétre és Szeghalomra is elkísértek rajongóim, hungerites munkatársaim. Motivál, értük, nekik is bokszolok.

– Az ökölvívásról, a profizmusról beszéltünk. Hozott ez valami „aprópénzt" a konyhára?

– Semmit, egy fillért sem kerestem még az ökölvívással, de majd eljön az az idő is. Befektetek, áldozok: mindennap fél 4 kor kelek, 45–50 perces futóedzéssel indul a nap, fél 6-ra megyek a Hungerit Zrt.-hez dolgozni – Magyar József tulajdonos-igazgatónak köszönhetően állandóan délelőttös műszakba osztottak be –, majd délután újabb, már igazi bunyótréning következik a Dr. Papp László Sportcsarnokban. Szeretem az ökölvívást, meghozom érte a szükséges áldozatot – bár nagyon fárasztó.

– A fény, a csillogás, úgy tudom, a lakáskörülményeire nem igaz...

– Az édesanyám betegsége miatt félbehagyott építkezés miatt a házunkban nincs fürdőszoba, és a vécé is az udvaron található. Édesanyámmal és a szintén Piroska nevű nővéremmel élek együtt, mindketten a Hungeritben dolgoztak, dolgoznak, anya 13 éves korától. 28 esztendő után, 41 évesen – sok betegsége, problémája van – leszázalékolták, vigyázunk rá a nővéremmel.

Nagy ˝Lütyő˝ Imre: csavargóból példakép. Fotó: Karnok Csaba (galéria)

A barát

Legjobb barátja, Faur Csaba beszélte rá az ökölvívásra: – Eleinte félt, hogy mit mondanak róla, beszólogatnak, hiszen egyáltalán nem volt sportos alkat. Amikor elkezdte, elhízott kisgyerek volt, most már igazi, sportos testalkatú felnőtt. Rengeteget fejlődött, de senki sem az anyja hasában tanul meg bunyózni.

– Azt érte el, ami kevés embernek sikerül: a romák nagyon tisztelik, szeretik, példaképnek tekintik. Hogyan gondol erre?

– Nagyszerű érzés. Ott élek közöttük a telepen, de magam is meglepődtem, mikor megtudtam, hogy Jankó szobájának falán kint van a plakátom, poszterem, de Rafael Peti is jó barátom, cimborám. Legutóbb Peti azt mondta: biztatásukkal az önbizalomkancsóból öntenek belém pár cseppet. Valószínűleg azért tisztelnek, szeretnek, mert látják: sokat melózom, mindent megteszek azért, hogy minél jobb legyek. A győzelmeket általában nem a siker napján – akkor nagyon elcsigázott vagyok –, hanem két-három hét múlva ünnepeljük meg.

– Lehet, hogy illetlenség, de szóba hozom: ökölvívó-betegségben szenved, pár foga hiányzik. Hol és mikor vesztette el?

– Fatális véletlen volt: az első profi meccsemen a ringsegéd Faur Csaba fogvédőjét hozta le, és azt adta a számba. Sehogyan sem passzolt, mindig lecsúszott, végül már nem is próbáltam visszailleszteni a fogaimra. Ezután bekaptam két jól eltalált egyenest, törtek a fogaim – egyiket lenyeltem. A szorítósarokban Bertók Robi azt mondta: a menet elején még több fogad volt. Majd megkérdezte, akarom-e folytatni. Mondtam, persze, most már úgyis mindegy...

– Előfordult már, hogy magánemberként alkalmaznia kellett az edzéseken tanultakat? Milyen sűrűn kötözködnek az erős, vagány csávók? Hiszen nem látszik félelmetesnek.

– Előfordul, de egyre ritkábban. Legutóbb szilveszterkor kötöttek belém, minden ok nélkül nekem jött egy srác: önvédelemből és reflexből leütöttem. Elájult, azon kívül nem lett különösebb baja. Aki nem ismer, és kötözködik, így járhat, de egyre többen felismernek, és elmaradnak a konfliktusok.

Nagy ˝Lütyő˝ Imre: csavargóból példakép. Fotó: Karnok Csaba (galéria)

Az edző

Trénere, a korábbi bajnok, Bertók Róbert is kedveli Lütyőt: – Tehetsége nem kiemelkedő, a kitartása és a szorgalma azonban átlagon felüli. Eddigi eredményeit ennek, a munkának köszönheti. Egyébként az ökölvívás is olyan, mint a „hétköznapi" munka, csak utóbbinál nem emelik fel az ember kezét győztesként a műszak végén. A kitűzött cél a magyar bajnoki cím, öv, ez elérhető. Az emberi tulajdonságok, hozzáállás legalább annyit számítanak, mint a boksztudás. És Lütyő jó ember.

– A ringen és a Hungeriten kívül is van élet?

– Igen, 11 hónapja a diszkóban ismerkedtem meg a barátnőmmel, Ilonával. Komoly kapcsolat, közös terveink vannak, szeretnénk összeköltözni és gyereket. A szabadidőmet legszívesebben vele töltöm, például jókat sétálunk, gyalogolni nagyon szeretek. A hazai mérkőzéseimre is mindig így és egyedül megyek, ilyenkor átgondolom, mi várható, és hogy valóban mindent megtettem-e a sikerért.

– Kellemetlen, rossz élmény az eddigi karrier során?

– Birminghamben vívtam egy meccset, hajtottam, küzdöttem, egy idő után már a hazai drukkerek is skandálták a nevemet, „Imre, Imre!", a bírók mégis az angol versenyzőt hozták ki győztesnek. Pedig állítom: alaposan megvertem. Ebből is látszott, a profi boksz elsősorban üzlet, de azért van sportértéke. Az aktív pályafutásom után még nem tudom, mi lesz, edző nem szeretnék lenni, mert tudom, tapasztalom, mit „művelnek" velem. A jövőn még nem is gondolkodtam.

– A bunyó hasonlít az élethez?

– Igen. Két ember néz farkasszemet a ringben, és mindkettő győzni akar. Amelyiknek nagyobb az elszántsága, felkészültsége, akarata, az marad állva, az érvényesül. Sokat köszönhetek a sportnak, rengeteget fejlődtem, ma szinte már hihetetlen, hogy a bulizós, csavargó, az iskolából kirúgott srác is én voltam.

* * *

Korábbi portréink A hét embere-sorozatunkban

Csoma Zsanett: orvos, kutató, családanya és önkéntes
Szerencsés Tilla: Már kiskoromban is mentettem az állatokat
London felé kacsingat Sallay Dániel
Haluska Andrea, a tortaimádó háziasszony
Kovács Mónika, a forráskúti mindenes
˝Illemtant is belecsempésztem a táncba˝
Sebet akart kötözni, ápoló lett
Tóth Margit: Csak a tánc maradt ki az életemből
Tíz éve járja a tanyavilágot Zsuzsanna
Fél évszázad a vasút bűvöletében
Marton János, a juhnyírás Guinness-rekordere
Bánffi család: 106 év a szóda bűvöletében
Sindely Pál: Képzeletben örökre tanár maradok!
Jógázik, táncol és focizik a 70 éves órásmester
A szike és a csavar mögött van egy ember
Marta Dorin, Vásárhely császára
Akit Jimi Hendrix juttatott rendőrkézre
Keserves gyönyörűség a sebészet

A hét embere: Ribizsár Péter, az autószerelő lovag
Bojtos Ferenc a természet szerelmese
Lelkes, a vásárhelyi polihisztor
Aki mindig színesben látja a világot
Harminc év a törvény szolgálatában
Aki az aszfalton éli mindennapjait
Az örök érdekvédő és a józan paraszti ész
Élet a rács másik oldalán
Egy régi vágású kocsmáros a Diófa árnyéka alatt
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tehetségpont a Koszta

A Szentesi Koszta József Általános Iskola Regisztrált Tehetségpont lett, így részévé vált a Tehetségpontok Kárpát-medencei hálózatának. Tovább olvasom