Délmagyar logó

2017. 08. 19. szombat - Huba 20°C | 35°C Még több cikk.

Negyven éve érzi a pontos időt

Főutcai műhelyében dolgozva, időnként felpillantva végignézte Szentes elmúlt negyven évét Lantos Balázs órásmester. Nem esne kétségbe, ha megállna a város összes időmérő szerkezete: állítja, úgy is tudná, hány óra van. Szerinte sokak életében manapság számolatlanul telik az idő.
A mester műhelyében munkatársával, Vakival Fotó: Blahó Gabriella
Lantos Balázs főutcai műhelye viszonyítási pontja lehet térben és időben Szentes városának. A kezdetek kezdetén a szomszédos pártbizottságtól indult a május elsejei felvonulás, ma gyerekek járnak ide óvodába. Időközben felszedték a Kossuth utca köveit és újakat raktak le, lerombolták szemben a régi házakat, s paneleket emeltek. Megnyílt egy cukrászda és egy bank, kimúlt az előző rendszer, és eljött a demokrácia.

A mester ehhez képest negyven éve ugyanannál az asztalnál ülve dolgozik, javítja az órákat, számolatlanul. Mint mondja,
fiatalon az ember azt kívánja, bárcsak minél gyorsabban telne, az akkori vérmérséklethez képest minden lassú. Aztán később, a tevékeny korszakokban, amikor az ember családot alapít, értelme lesz a beosztott időnek. Ezentúl, amikor elindul a korosodás útján, szinte repül az idő. Még most volt karácsony, de már a tavaszt várjuk. Jó a nyár, akkor több óra romlik el – mondja Lantos Balázs. A szerkezetek bepárásodnak, a szabadidő kulturált eltöltése közben vizesednek is, előbb-utóbb szükség lesz az órásmester szakértelmére.

A régi típusú mechanikus órák és az új típusú kvarcórák működési elve az időmérésben ugyanaz, legfeljebb a jelzőrendszerük különbözik – állítja. Szerinte ezek a mai kütyük nem is igazán órák. Mert hol vannak már a zsebórák, a nagyon elegáns női darabok, az ébresztők vagy a faliórák...! Régen a szovjet időkben háromféle modell volt, aztán ahogy rozsdásodott a vasfüggöny, egyre többféle órát lehetett vásárolni megint, drága pénzért svájci márkákat is lehetett venni.

Amíg beszélgettünk, sokszor nyílt az üzlet ajtaja, a legtöbben javításért keresték fel a mestert, és majdnem mindenki négyszázötven forintot fizetett. Aki ide belép, meglátja a szemközti falon a hatvanas évek végén készült képet: Lantos Balázs nagyon fiatalon Hegyi Imre kollégájával a református templom toronyóráját javítja éppen. Mint mondja, annak idején nők is kitanulták a szakmát, de csak a fiúk maradtak az órásmesterség mellett. Édesapja volt a fiatalok tanítója, tőle örökölte a szakmát és a kuncsaftkört.

Lantos Balázs nem esne kétségbe, ha megállna a város összes órája, kimaradna az elektromos áram és teljességgel elérhetetlen volna a pontos idő. Azt mondja: az órás nagyjából mindig tudja, hány óra van. Szentesen a délután fél öt, vagy a délután fél öt után öt perccel már csak szakmai közmegegyezés kérdése volna, s attól kezdve minden órát ehhez lehetne állítani... Szerinte manapság számolatlanul telik az idő, mintha elfelejtenénk a történéseket időszerűségükben értelmezni, és értékelni az idő tartamát. Így elmélkedett Vaki nevű kutyája társaságában, aki állítása szerint a munkatársa.

Órára mindig szükség lesz, ebben hisz Lantos Balázs, aki napról napra viszi tovább az ipart – a kitartásra az aranykoszorús mesteri cím is kötelezi.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Noel, a szerelemgyerek

Megszületett Szentesen az év első babája. Kis Lajos Noel 3810 grammal látta meg a napvilágot. A… Tovább olvasom