Délmagyar logó

2017. 01. 22. vasárnap - Vince, Artúr -9°C | 0°C Még több cikk.

Ötven éve száműzték a veszekedést Mészárosék

Ötvenen osztoztak a szentesi Mészáros Sándor és felesége, Musa Mária örömében abból az alkalomból, hogy fél évszázada kötötték össze az életüket. Azt mondták, hogy a gyémántlakodalmukban még többen lesznek, mert addigra már biztosan megszületnek a dédunokák is.
A szentesi Mészáros házaspár azt mondja, a gyémántlakodalmat is megvárja. Fotó: Tésik Attila
A kistőkei sertéstelepen ismerkedett meg az 1950-es évek elején Musa Mária a főnökével, Mészáros Sándorral. A fiatal lány az anyakocákat gondozta ott, a férfi meg a telepvezető helyettese volt akkoriban. Marika nagy hangja tetszett meg Sándornak, aki azt mondta házasságkötésük ötvenedik évfordulója alkalmából, hogy nagyon egymáshoz illettek.

– Összepasszolt a két család – fogalmazott a szentesi Keresztes utcai otthonukban Sanyi bácsi, aki magát parasztgyereknek nevezte, Marika nénit is ugyanolyan egyszerű család lányának említette. Amikor úgy döntöttek, hogy összekötik az életüket, Mészáros Sándor már városi főagronómus volt.

– Nagy szenzációnak számított akkor – emlékezett Marika néni –, hogy főagronómushoz megyek feleségül. – A házasságkötésük napja máig emlékezetes maradt, mert azon a bizonyos szombaton Mészáros Sándornak még be kellett mennie a városházára dolgozni. Amikor pedig letudta a munkát, indulhatott az esküvőre tanácselnököstül, aki a vőlegény tanúja volt. – Azóta együtt rágjuk a kenyeret – így mondta Sanyi bácsi. A tűzhelyen éppen kacsapörkölt készült. A kérdésünkre, hogy jól főz-e a feleség, azt válaszolta a férj: eddig jól főzött. A fiuk naponta hozzájuk megy ebédelni, a vejük is be-beugrik. Hamarosan disznót vágnak, s addigra ki kell üríteni a hűtőszekrényt. Az udvarban vannak szárnyasok is, a házigazda reggelente megfeji a kecskéket. Tejre, túróra nem költenek, a nagyhegyi kertjükből meg kikerül a zöldség.

Mesélik, hogy a kezdet kezdetén megegyeztek: a kis dolgokban Marika néni dönt, a nagyobbakban meg Sanyi bácsi. Eddig mindig a feleség mondta ki a végső szót. Nem veszekedtek sohasem, bár a szűkös anyagiak miatt összekaphattak volna. A feleség elment napszámba dolgozni, hogy több jusson a gyerekeikre.

– A tanácsnál dolgozott az uram, de én nem szégyelltem ezt a munkát – vallotta be a háziasszony. Sok fehér inget vasalt, főleg abban az időben, amikor a férje anyakönyvvezető is volt.

Az aranylakodalmukon a minap ötvenen osztoztak Marika néni és Sanyi bácsi örömében. A gyémántesküvőn szerintük ennél is többen lesznek, mert addigra már biztosan megszületnek a dédunokák is. Egyébként ők azt mondják, nem cserélnének a fiatalokkal, akik attól rettegnek, hogy bármikor elveszíthetik az állásukat. Az ifjú korukban ha valaki kénytelen volt megválni a munkahelyétől, akár már másnap el tudott helyezkedni.

– Igaz, nem sokat fizettek akkoriban, de arra legalább lehetett számítani – mondta a házigazda. A nyugdíjuk sem túl magas, ám úgy vannak vele, hogy amíg gyógyszerre nem kell költeniük, addig kijönnek belőle. Azt mondta Sanyi bácsi: „Elütjük még azt a pár évet, ha egészségünk lesz."
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Derekegyház összefogott Petráért

A hétéves Erdei Petra testéből rosszindulatú daganatot távolítottak el a szegedi klinikán, miután… Tovább olvasom