Délmagyar logó

2017. 09. 21. csütörtök - Máté, Mirella 12°C | 17°C Még több cikk.

Szent Jakab útján jártak

Három szentesi asszony is végigment Szent Jakab útján, gyalog tettek meg a tenger felé vezető úton nyolcszáz kilométert. A spanyolországi hegyek között harminckét napig tartott a túra, amelyre kalandvágyból vállalkoztak. Egyikük megfájdult bokáját egy Jesus nevű spanyol zarándok próbálta meggyógyítani, sikertelenül. Az asszony busszal folytatta az utat a tengerig.
A keresztény világban három nagy zarándokutat tartanak számon. Róma és Jeruzsálem mellett a spanyolországi Szent Jakab útja az utóbbi időben egyre népszerűbbé válik. A túrázók fele nem spirituális vagy vallási céllal vág neki a keresztekkel és templomokkal szegélyezett hosszú útnak, hanem kalandvágyból.

Így indult el Szent Jakab útján ezen a nyáron három szentesi asszony is, Pusztai Ferencné, Varga Mihályné és Berezvai Julianna úgy gondolta, ki kell próbálni, vajon ötvenévesen milyen teljesítményre képes a nő. Kitartásból és állhatatosságból kitűnőre vizsgáztak, és közben jól érezték magukat: csodálatos élményekkel tértek haza. Indulás előtt a szentesi Tisza-gáton edzettek, 25 kilogrammos csomaggal felpakolva jártak fel és alá a folyó mentén. A tavalyi karácsonyra pedig családjuktól már túracipőt és hátizsákot kaptak, biztatásképpen. Egy közeli barátjuktól tájékozódtak a túra körülményeiről, és felkészülten vágtak neki az útnak St. Jeanből nyugat felé. Ez a hely a megszokott kiindulópont, innen számítva 800 kilométerre található a végcél az óceán partján. Az első néhány száz méternél mosolyogva jegyezték meg egymásnak, lehet, igazuk volt azoknak az itthoniaknak, akik szerint kicsit őrültek ők. A sárga fésűs kagyló jele mentén haladva minden este kitűzték a következő napi célt, és rendszerint holtfáradtan zuhantak ágyba a szállásokon. A zsákok tartalmát nem sikerült 12 kilogramm alá csökkenteni, így mindenüket magukkal hordva haladtak hegynek föl és völgynek le.
Félúton Leonnál Varga Mihályné Éva bokája megfájdult és később képtelen volt ráállni, barátnőit rendre bevárva, városról városra busszal tette meg az utat. A könnyebb közlekedést választotta – igaz, saját elhatározásból – Paulo Coelho is. A világhírű brazil író, akinek könyvei több, mint százmillió példányban keltek el a világon, a zarándoklatról szóló művének végén őszintén vallja be: buszozott. A regény ettől még természetesen hiteles. A zarándokútnak és különböző helyeknek, forrásvizeknek gyógyító erőt tulajdonítanak a hívők, a hegyek tetején lévő keresztekig eljutni pedig rendszerint megváltás – vélik a keresztények. Éva útközben tehát próbálkozott a csodálatos hatású forrásvizekkel is, ám a lába nem gyógyult meg. Meglepődtek bizony a barátnői, Pusztai Ferencné Mária és Berezvai Julianna, amikor SMS-ben azt írta nekik: találkozott Jézussal. Mint később kiderült, egy Jézus nevű spanyol gyógyító próbálta a szentesi asszony lábát a fájdalomtól megszabadítani, ez azonban nem sikerült. Mária saját bevallása szerint kiválóan bírta a gyaloglást, közben döbbent rá, hogy milyen hatalmas a világ. Az itthoni légkört teljesen elfeledték, és a megpróbáltatásokon igyekeztek úrrá lenni. A végcél a Catedral de Santiago de Compostela, a temetkezési sírhelyre épült katedrális volt. Lenyűgözte őket a látvány az óceán partján, sirályok vijjogása közepette nézték a végtelen vizet. Az asszonyok az itthoniaknak azt mondják: szép kirándulás volt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mégis tárgyalják Borzi Márta ügyét

Mégis meg kell tárgyalni a tavaly márciusban leváltott szentesi kórházigazgató, Borzi Márta fegyelmi… Tovább olvasom