Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

Szentesen született újjá egy 1930-as Ganz-motorkocsi

Szentes - Két év alatt csaknem teljesen egyedül épített újjá egy 1930-ban gyártott, háromtengelyes motorkocsit a szentesi MÁV-fűtőházban Valkai Csaba nyugdíjas gépészeti reszortos. Az embert próbáló feladat végül egy örömutazással zárult.
– Hoppá, egy faág! Egy pillanat – mondja Valkai Csaba, a szegedi Vasúttörténeti Alapítvány munkatársa, nyugdíjas szentesi vasutas. Valóban annyi ideig tartott, amíg felugrott az általa frissen felújított BCmot 422-es motorkocsi ütközőjére, hogy levegye a tetőn lévő lámpa tartójába akadt fadarabot.

Kétévnyi intenzív munka eredménye állt Szentesen, a második vágányon. Egy 1930-ban gyártott Ganz-motorkocsi, amely nagyvasúti járműként utolsó útjára indul. Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason, Baján, Bátaszéken, Dombóváron át Pécsre. Ott egy olyan, új szívet kap, amely élete végéig dobog majd a „mellkasában". A motorkocsi ugyanis jövő év áprilisától Szentendrén fog szolgálni a skanzenben. A különböző tájegységek között zakatol majd, sőt egy igazi állomásról indulva viszi a múzeumfaluban az utasokat: Mezőhegyes felvételi épületét ugyanis egy az egyben felépítik a szentendrei dombokon.

Békéscsabán szerezték

– Ez a jármű A-164-es néven több mint tíz éve került Szentesre. Békéscsabán a pályafenntartás motorkocsija volt. Évek óta nem használták. Egy másik hasonló motorkocsival együtt hoztuk el, ami felújítva már 2000 óta üzemel a vasúttörténeti parkban. Mióta a motorkocsi idekerült Szentesre, folyamatosan őrizgettem, vigyáztam rá a lehetőségekhez képest, mert felújítható állapotban volt a jármű. 2006 nyarán kezdődött meg az intenzív munka, akkor keresett meg Szendrei András, a MÁV Nosztalgia Kft. vezetője. Addig a gép a szentesi motorgarázs mögött állt – emlékezett vissza a kezdetekre Valkai Csaba.

A szentendrei skanzenben szolgál majd a felújított motorkocsi
A szentendrei skanzenben szolgál majd a felújított motorkocsi

A legnehezebb, és legtovább tartó munkafázis a kocsiszekrény lecsupaszítása volt. – A belső berendezéseket, falakat, mennyezet- és padlóburkolást kiszedni borzasztóan fárasztó és hosszan tartó munka. Egyetlenegy csavart nem lehetett normálisan kicsavarni, minden rozsdás volt, a csavarhúzó helyett a kalapácsot és a harapófogót használtam a legtöbbet – idézte fel a kezdeti nehézségeket Valkai.

Küzdelem a szabványokkal

Több mint egy évig tartott a „takarítás". Mint mondta, csak az alvázról kéttalicskányi szennyeződést vert le. – Nagyon sok olyan csavar, szegecs volt a motorkocsin, ami ma már nem szabványos méret. Nincs például 28-as villáskulcs, így azt is le kellett gyártanom valahogy, mert a belső csövek például ilyen átmérőjű csavarokkal voltak rögzítve.

Közben a szentendreiek is többször megnézték, hogyan újul meg a motorkocsijuk. Amelyen végül minden korhűen lett felújítva, erre a Közlekedési Múzeum főigazgató-helyettese felkért szakértőként ügyelt. A másodosztályú ülések kárpitozása éppúgy, mint a harmadosztályú fapadok, de a csomagtartók, a bádogból készült feliratok is mind-mind megegyeznek a harmincas években használtakkal.

Valkai Csaba minden apró részletre odafigyelt a felújításnál. A szerző felvételei
Valkai Csaba minden apró részletre odafigyelt a felújításnál. A szerző felvételei

Az indulás előtti héten megvolt a sikeres futópróba is Szentes és Szegvár között. Az utolsó napokra a festés, és a feliratok szabvány szerint felhelyezése maradt. – Úgy írja a korabeli utasítás, hogy 20 súlyrész fehér, és 80 súlyrész krómsárga festék összekeverése szükséges a motorkocsi felirataihoz. Ezt is sikerült megoldanunk – mondja büszkén Valkai. Aki a kötelező kérdésre is, miszerint mit érez most, indulás előtt, tud megdöbbentő választ adni: – Kicsit aggódom az olajnyomás miatt, lehetne magasabb is.

Gond nélküli utazás


Háromnegyed hat körül elindulunk, amerre megyünk, mosolygó vasutasok integetnek nekünk. Az előzetes tervek, számítások szerint délután háromra kellett Pécsre érnünk. Csak Baja állomáson kellett hosszabban elidőzni, ahol bevártuk a szentendrei skanzen munkatársait, akik egészen Dombóvárig kísértek minket. S közben folyamatosan ujjongtak, rajongtak a motorkocsiért. Volt is mire büszkének lenniük.

Olvasóink írták

  • 4. Gyovai László 2008. augusztus 05. 19:16
    „Én azon szerencsések közé tartozom, akik láthattták a motor-kocsi restaurálását és ennek örülök. Nagyon jó dolognak tartom ha egy öreg jármű újjá születik a múltból és meg marad nekünk. Én magam is veteránozok, csak én a motorkerékpárok területén, ezért örülök annak, ha egy ilyen veterán jármű ujjra szeli a kilométereket. minden elismerésem Valkai úr.”
  • 3. nyugdijas mozd.vez. 2008. augusztus 01. 10:30
    „szép munka volt!”
  • 2. egyszeru polgar 2008. július 28. 14:44
    „Vannak nemzeti buszkesegeink boven a multbol. Megbecsulesuk kovetendo peldaja a fenti esemeny. Gratulalok minden kozremukodonek, kulonosen a munka dandarjat vegzo Valkai Csabanak.”
  • 1. lelketlen 2008. július 27. 15:32
    „Tisztelt Valkai úr.amit Ön véghezvitt az kiemelkedő szintű szakmaszeretetről,tudásról és elhivatottságról tanúskodik.Gratulálok Önnek és ismeretlenül is további jó egészséget és hosszú boldog életet kivánok.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Orvosi műhiba? - Rutinműtét után meghalt egy nő Szentesen

Szentes - Lapunk információja szerint egy nőgyógyászati beavatkozás után három héttel meghalt egy 31… Tovább olvasom