Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Szentesi kitüntetést kapott a német házaspár

Szentes - Külföldi állampolgár eddig nem kapott Szentes Városért Emlékérmet, a német Schmidt házaspár az első. Orgonát, kórházi felszerelést is szereztek már a Kurca-parti városnak, a németeket magyarul tanítanák. Szerintük sok a jó ember, de valakinek vezetnie kell őket.
Mindent Szentesről

A delmagyar.hu hivatalos szentesi Facebook-oldala, nem csak szentesieknek!

– Meglepődtünk, nagyon boldogok voltunk. Olyan érzés volt, mintha egyszerre lenne karácsony, húsvét és születésnap – válaszolta Brigitte és Werner Schmidt arra: hogyan fogadták a hírt, hogy Szentes Városért Emlékérmet kapnak. Ezt a díjat minden év október 23-án adományozzák azoknak, akik sokat tettek a közösségért, arra azonban az alapítása óta nem volt példa, hogy külföldön élő, nem magyar állampolgár kapja. Történelmi pillanat – hangzott el a városi ünnepségen is. Ők pedig azt mondták a gesztusról: hatalmas lépés Szentes részéről a valódi európaiság felé.

A nyugdíjas házaspár Szentes német testvérvárosában, Sankt Augustinban él, nevüket azonban már a Kurca partján is legalább annyian ismerik, mint hazájukban. Brigitte közel egy évtizede a német–magyar testvérvárosi kapcsolatokat szervező egyesület elnöke, Werner mindenben töretlen támogatója, segítője. Magyar nyelvtanfolyamot szerveztek a Sankt Augustin-i tagoknak, évente két, a német nyelvtanulásban kiemelkedő szentesi diák kiutazását és elhelyezését biztosítják. Rendszeres adományokkal támogatják a VE-GA szövetséget, ruhát juttatnak a nagycsaládokhoz és az idősekhez, segítségükkel kapott orgonát az evangélikus templom, szereztek már kórházi felszerelést, de komoly hatással vannak a művészeti és a gazdasági kapcsolatok bővítésére is.

Brigitte és Werner szerint nem teher a segítségnyújtás. A szerző felvétele
Brigitte és Werner szerint nem teher a segítségnyújtás.
A szerző felvétele

– A házunk néha olyan, mint egy raktár. A segítségnyújtás mindig fontos volt számunkra, a nyugdíjazás óta az összes időnket erre fordíthatjuk. Azt tapasztaltuk, hogy a világ tele van jó szándékú emberrel, de mindig kell valaki, aki mutatja az utat, tartja a zászlót. Egy évtizede járunk Szentesre, évente kétszer-háromszor jövünk. Mindent, ami itt folyik, kíváncsian szemlélünk, minden érdekel minket – árulták el. Otthon sem szeretnek a négy fal között ülni, a Sankt Augustin-i városháza kultúrreferense egyszer tréfásan meg is kérte őket: ne utazzanak már annyit, a település nem győz több testvérvárosi kapcsolatot ápolni. A munkamegosztásról és a logisztikáról derűsen úgy meséltek: Werner az ész, Brigitte a szív.

– Régen még ennél is több energiánk volt, segíteni nem teher számunkra. A szociális érzékenységünk talán onnan ered, hogy mindketten menekültek vagyunk. A családjaink a háború után keletről keltek útra, megtanultuk, mit jelent a nélkülözés. Volt, hogy a fivéreimmel egyetlen tojáson osztoztunk. Ha az ember ezt elfelejti, akkor öregszik meg – fogalmazott Brigitte.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fut a pénze után a lakástulajdonos

Orosz István szegvári nyugdíjasnak két évig nem fizettek az albérlői, mire sikerült eltávolítania a nemkívánatos lakókat. Elmondása szerint a kára közel egymillió forint. Tovább olvasom