Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

''Tanítok, rendezek és játszom''

Ezer éve nem láttalak, mintha nem is ugyanabban a városban élnénk, hogy vagy? A véletlenül összefutó ismerősök szokásos kérdésére a rövid válasz: köszönöm, jól. Sosem tudjuk meg, valójában mi foglalkoztatja a másikat, mi történt vele – és mi nem. A föntinél kicsivel hosszabb válaszért most mi keressük meg az önök ismerőseit. Milyen volt az éve?
A tanárnő a húszéves érettségi találkozót várja Fotó: Tésik Attila
– A családomban és a munkámban is fontos dolgok történtek ebben az esztendőben – meséli Csapiné Matos Ibolya, a szentesi gimnázium tanára. – Flóra lányom nyolcadik osztályos lett, el kellett gondolkodnunk, hogyan tovább. Úgy tudom, a drámai tagozat történetében még nem fordult elő, hogy egy volt diák gyermeke drámais legyen – a lányomnak sikerült a felvételije. Izgultunk, hogy majd talán azt mondják néhányan, előnyt élvez, de nagyon megnyugodtam, amikor kiderült, hogy a száznál több felvételiző közül a második legjobb dolgozatot írta Flóra. Büszke vagyok arra is, hogy a lányom jól táncol és szép eredményeket ér el. Kilencéves Andor fiam ebben az évben játszott meccset először és hozott haza aranyérmet – nagyon szeret vízilabdázni.

– Szinte pont egy éve kezdtük el megszervezni a gimiben a Sze-Ma-Szu Társulatot, amelynek alapötlete ugyan az enyém, de kollégáimmal együtt dolgoztunk rajta. Januártól egészen decemberig végigkíséri valamennyi hónapot a társulat és a közös játék – a Háromszög gyakorlatok című darabunkat eddig tizenkétszer mutattuk be, és az egri Gárdonyi Géza Színház nagyszínpadán is előadjuk hamarosan. Annak is örülök, hogy Kapolcsra elvihettük a darabot, meghívtak bennünket Kalocsára, a Kék madár fesztiválra. Korábban szabadidő-szervező voltam a gimnáziumban, a státus megszűnt, most pedig tanítok. Délelőttönként csak történelmet, délután pedig a tizedikesekkel próbálunk. Legutóbbi darabunk, a Tűz meséje szerintem nagyon szépen sikerült, a következő a Drámacskák musical lesz.

– A munkám tehát idén is azzal telt, amit a legjobban szeretek: tanítani, rendezni és játszani. Nem is olyan régen jutott eszembe – mondja a tanárnő –, hogy jövőre rendezzük meg a húszéves érettségi találkozónkat. Nagyon várom már. Rengeteg idő telt el, nyilván mindannyian sokat változunk, de nagyon jó lesz újra látni egykori diáktársaimat.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lebontják a szentesi internetpavilont

Nagy dolognak számított jó pár évvel ezelőtt, hogy a megyében elsőként Szentes legnagyobb… Tovább olvasom