Délmagyar logó

2016. 05. 31. kedd - Angéla, Petronella 17°C | 27°C

Természetes vagy lenyúlás? Nem ciki az iskolai társadalmi munka

Természetes vagy lenyúlás? Nem ciki az iskolai társadalmi munka
Némelyik iskola megkérdezi a szülőket, ki tudna segíteni kisebb-nagyobb javításban, karbantartásban. Máshol ez nem divat. Az olvasóink véleménye megoszlik, egyesek szerint természetes, hogy segít a szülő, más lenyúlásnak tartja.
„Én az összes osztálybeli szülő mesterségét ismerem. Tudom, hogy melyikük tudja megjavítani az iskolai számítógépeket, sőt azt is tudom, hogy a 10. b-ből Szilasi apuka bármikor megszögeli az eltört székek lábát, a felső tagozatból pedig Balogh apuka kiválóan ért a tornaterem tetőfedéséhez. Sőt palát is tud szerezni hozzá, kéz alatt." Ezt egy iskolás gyermek édesapja, Fazakas Gergely mondta a szombati, budapesti pedagógustüntetésen. Vicces stílusban megfogalmazott, de az intézmények helyzetét rendkívül érzékletesen leíró beszéde az egész magyarországi sajtót bejárta.
 
Szólni kell időben, és a fenntartó segít a karbantartásban, hallottuk a csongrádi gimnáziumban.
Fotó: Králik Emese

A szülők mindig segítették az iskolákat. Jellemző azonban, hogy míg az elmúlt évtizedekben inkább az egyébként is meglévő feltételeket akarták a szülők még kényelmesebbé tenni, manapság sok esetben valóban létszükséglet a külső segítség. Amelyet természetesen mindenhol örömmel fogadnak. Van, ahol kérik, máshol nem. A szentesi gimnázium például levélben fordult a szülőkhöz azzal, hogy aki szívesen járulna hozzá a létesítmény szépítéséhez, jelentkezzen.
Magad, uram

Tapasztalataink szerint a külső segítségnek nagyon tudnak örülni a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ alá tartozó iskolákban. Ennek részben az az oka, hogy a tanári karnak nincs türelme kivárni a sokszor hónapokig húzódó engedélyeztetési eljárást, vagy az, hogy hiába várják ki, nem jut rá pénz. Nemrég fültanúi voltunk egy szentesi általános iskolában egy tanár kifakadásának. Hónapok óta nem tudja kulcsra zárni a termet, inkább vesz a saját pénzén egy új zárat – dühöngött.


– Ilyen mindig is volt, csak akkoriban társadalmi munkának hívták – jelentette ki Tóth Tamás igazgató. – A felajánlott és netán elfogadott, de szigorúan az önkéntességen alapuló segítség mindig hasznos volt a szülők iskolához való kötődése, a partnerségi viszony alakulása szempontjából is. Amióta a világ világ, soha nem volt olyan, hogy mindenre lett volna elég pénz. Pályám kezdetén, de szerintem diákkoromban is így volt – emlékezett vissza. Még nem tudják, ki mit ajánl fel, a válaszok a napokban érkeznek vissza, közölte.

A csongrádi gimnáziumot irányító Kiss Attila  arról számolt be, ők nem szoktak szülői segítséget kérni. – Szerencsések vagyunk, két ezermester karbantartó kollégám és a gondnokunk minden ilyen jellegű munkát szépen, megbízhatóan elvégez. Természetesen kell ehhez alapanyag is, amelyet igényeinket előre tervezve, és a fenntartóval folyamatosan egyeztetve megkapunk – tudtuk meg.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Eltemették a telet a szentesiek - Galéria

Eltemették a telet a szentesiek - Galéria
Indiánok, tündérek, úszóbajnokok, fáraók, a Csillagok háborúja szereplői, és még ki tudja hányféle… Tovább olvasom