Elárulta: a Szegedi Ifjúsági Napokon eddig két olyan fellépő volt, akinek a helyszínen teljesen más technikai igénye volt az előzetesen leadotthoz képest. Egy zenekar pedig nem jelezte előre, hogy tagjai csak egy bizonyos márkájú ásványvizet hajlandók fogyasztani.
- Ezek szokásos játszmák. Ha előre jelzik, nincs gond, de igazándiból szerintem sokszor a szervezők stressztűrő képességét vizsgáztatják. Amikor lejönnek a színpadról, már soha nem számít, és délután is jó volt a magyar víz, amikor szomjasak voltak.
Kovács Péter stressztűrő képességét nem csak a nagy produkciók, hanem underground események is edzették. Kisebb zenekarokkal a legkisebb klubokat is bejárja, ezért arra is fel van készülve, hogy nincs színpad, vagy a kocsmáros még egy üveg vizet sem ad a fellépőknek.
- Elég higgadtan tudom ezeket viselni. Ehhez a munkához kell egy jó klubos rutin, problémamegoldó képesség, egészséges szintű rátermettség, és fellépés. Mert ha nem lehet többet játszani, akkor akárki is van a színpadon, neki sem lehet többet játszani. És nagyobb eseményeken elengedhetetlen az angol.
 |
Kovács Péter, a SZIN nagyszínpadának színpadmestere. Fotó: Segesvári Csaba |
Péter tapasztalatai szerint nagyszínpadokon ritka, hogy valakit le kelljen imádkozni, de volt már olyan fesztiválon, ahol uniós nemzetekből alakultak ad-hoc zenekarok, és néhányan úgy egymásra találtak, hogy nem akart vége szakadni a jammelésnek.
- A teljes technikai személyzet tépte a haját. Elkezdtük lekapcsolni egyesével a lámpákat, a végén már botorkáltak a színpadon. Sok múlik egyébként a technikai gárdán is, sokszor van, hogy ismerik a magyar produkciókat, tudják, hogy ki a problémás, kire kell figyelni.
Deák Bill Gyula például foggal-körömmel ragaszkodik a színpadhoz, imádja. De ha elmondod neki, hogy meddig lehet játszani, akkor tudomásul veszi. Van pár idősebb zenész, aki színpadfüggő, nekik kell határozottan elmondani, hogy eddig, és nem tovább.
Kovács Péter kérésünkre összeszámolta: a SZIN-en 20-25 embert irányít beleértve például a backline-t és a bébiszittereket is. Így hívják azokat a többnyire egyetemista vagy főiskolás fiúkat, lányokat, akik a sztárokat gardírozzák.
A színpadmester az utolsó zenész után hagyja el a területet, pontosítja a másnapi érkezéseket, aztán pihenhet. Péter úgy tervezte, hajnalban már fel is kel, hogy horgásszon egy kicsit. Megnézi, mit dob ki a Tisza.