Szeged - delmagyar.hu

– Négy év kihagyás után tért vissza idén nyáron a hiperkarma (a zenekar kis kezdőbetűvel írja önmagát - a szerk.), olyan sokat azért mégsem koncerteztek. Miért?
– Négy-öt koncertet vállalunk el havonta. Eddig volt öt, az év hátralevő részében le van szervezve tizenkettő. Azt akartuk, hogy ezek eseményszámba menjenek, ne legyenek elcsépeltek. Másrészt a stúdiómunkákra szeretnénk koncentrálni, harmadrészt az egészségi állapotomat szeretném megtartani. A negyedik, prózaibb oka pedig, hogy a zenekar tagjai nagyon sok helyen – Budapest Bár, Intimtorna Illegál, Frenk, Pál Utcai Fiúk – játszanak, ezért sem tudunk többet koncertezni.

– A Szegedi Ifjúsági Napokon szombaton nagyszínpadon, de nem túl előkelő időpontban, délután 5-kor játszotok. Ezzel meg lehet birkózni?
– Persze, ez kihívás. Nagyszínpadokon mindig is korai időpontokban játszottunk. Mivel kevés időt kaptunk – mindössze egy órát átszereléssel együtt, tehát ha nem konferálok semmit, akkor is 50 perc lesz a színtiszta zenei játékidőnk –, elég zúzós délutáni műsort állítottunk össze, kevesebb lassú számmal.

– Az új album számai közül keveset lehet hallani a koncertjeiteken, miért ilyen óvatosan adagoljátok az új dalokat?
– Huszonnégy szettes általában egy koncertünk, négy új dalt játszunk, mindig ugyanazt a négyet: a Konyharegényt, a Szerintedet, a Látogatókat, és a Pontot. Az új albumon 12 dal lesz, a januárra tervezett lemezbemutatóig nem szeretnénk lelőni az összeset, maradjanak meglepetések. Az említetteken kívül további kettőt illesztünk be ősszel a koncertprogramba.

Bérczesi: Huszonkét próbával összehoztuk a régi dalokat. Forrás: hiperkarma.network.hu

– A Konyharegény nem teljesen új dal, de átalakítottad. Egyébként is jellemző rád, hogy több variációt készítesz. Mikor lehet biztos benne a zenekarod, hogy ez már a végleges forma?
– Vannak bizonyos dallamok és szövegek, amelyek sok gyakorlás után beágyazódnak a helyükre, olyanok, mintha be lennének betonozva, onnan már elmozdítani őket nem lehet. Nagyon sok gyakorlással, nagyon sok variáció kipróbálásával alakul ki a dalszerkezet, a végső sorrend. Igazából én speciel a gyakorlásban hiszek jobban inkább, mint a tehetségben. Szerintem ha valaki önfeledten gyakorol sokáig, arra egy idő után azt mondják hogy tehetséges. De tudom, hogy százból kilencvenkilenc ember ezzel nem értene egyet. A tehetség szerintem csak annyit jelent, hogy megtehetsz valamit.

– Mióta tudod, hogy újra aktív lesz a hiperkarma?
– Februárban volt az első zenekari találkozónk, akkor kezdtünk el próbálni a június 18-i visszatérő koncertre. Számon tartom a próbákat: az újjáalakulásunktól számítva a mai volt a harminckettedik.

–Igazából arra vagyok kíváncsi, hogy te magadban mikor döntötted el, hogy feléleszted a zenekart?
– 2009 november 26-án volt az a napom, amikor végképp szakítottam az állandó világon kívül-levőséggel, mondjuk így. De gyakorlatilag a drogozásról beszélek. Utána szükségem volt még egy évre ahhoz, hogy regenerálódjak. Ez eléggé szörnyű év volt, hogyha nem tudtam volna, hogy ennyire nehéz lesz, ha nem készültem volna fel rá előre könyvekkel, filmekkel, és tudatosan, akkor biztosan nem bírtam volna ki, újból beszippantott volna az a világ. 2010-ben már egy kicsit jobban tudtam kommunikálni a barátaimmal, utána találkoztunk Nemes Andrissal, akivel a Biorobotban kezdtünk zenélgetni. Ez jó kis előmunka volt nekem – bár ez nem a legmegfelelőbb kifejezés, hiszen a Biorobotot is szívből szeretem csinálni. Ebben az időben alakult meg a Panírozott Barikák formáció is Bencze Almával, Haragonics Sárival és Mayer Bettivel. A velük való közös munka is egyfajta terápiát jelentett és jelent a mai napig számomra. Aztán az első konkrét lépés, amit megtettem, az az volt, hogy elhatároztam, hogy elkészítem a régóta tervezett feldolgozáslemezemet magyar dalokból Én meg az Ének fedőnév alatt, "emléxel?" címmel. Ezzel párhuzamosan, február környékén hívtunk össze egy zenekari gyűlést, hogy kezdjünk el próbálni. Ha nem sikerül, nem sikerül, de tűzzünk ki egy nyári visszatérő koncertdátumot. Huszonkét próbával összehoztuk újra a régi dalokat, majd elkezdtük gyakorolni az új lemez számait. A régieket is inkább a lemezfelvételhez hűen játsszuk, hogy ne legyenek benne üresjáratok, hadarások, felesleges konferálások, amik sokszor jól sülnek el, de amikor a többiek a zenekarból nincsenek beavatva, sülhetnek el szerencsétlenül is. Ahogy sokszor meg is történt ez a hiperkarma 2000-től 2007-ig tartó korszakának záró koncertjein.

Szegedre zúzós műsorral készülnak. Forrás: hiperkarma.network.hu

– A droggal való szakítás neked csak elhatározás kérdése volt? Elég ezt eldönteni?
– Egyszerűen nem bírtam tovább se szellemileg, se fizikailag. Végig szörnyen gyötört a bűntudat. Egyrészt felelős vagyok a családomért, a szeretteimért, de magamat sem köphetem le. Légy hű magadhoz – mondják; ha magadat nem tudod szeretni, hogyan tudnál bárki mást? Felelősséget éreztem a zenekar tagjaiért is, akik különböző projektekben folytatták az életüket, de mintha csak a jelre vártak volna – és ez nagyon jólesett –, hogy újra beindítsuk a hiperkarmát. Felelősséget éreztem a közönségért is, akiket én nem ismerek, és ők sem engem, de mondjuk például a zenémen keresztül tudtam őket eljuttatni egy olyan megvilágosodásig, hogy másodjára már ne próbálják meg felvágni az ereiket. Valamiféle nyugalmat vagy békét tudtam nekik adni. Aztán utánaszámoltam, hogy 60 év, kevesebb mint 22 ezer nap...ha ennek az elejét és végét lecsippantod, akkor legjobb esetben is 10 ezer aktív napod van a Földön, amit nem szándékozom a szobában fetrengve, drogozva tölteni. Ez egyfajta megvilágosodás volt, nem tudok jobb szót.

– A közönség egy része azt figyeli, hogy vagy, és találgatják, mi lesz veled. Ezt hogy viseled?
– Senki sem mondta, hogy könnyű lesz. Nem mondom, hogy nem lesznek az életemben hullámvölgyek, de ami az elmúlt évtizedben történt velem, nem történhet meg, nem jöhet vissza. Mindenki észre fogja venni a változást, a múlt évtizedben végig mint egy mániás őrült beszéltem, hadartam mindenhol, magamban is. Lehetetlen volt követni a beszédemet, még a legnagyobb jóindulattal is. Mostanában inkább azon kapom magam, hogy arra próbálok vigyázni, hogy nehogy egyik csapdából a másikba essek. Nagy közhely, hogy az alkohol legális drog. Vigyázok vele, igyekszem nagyon mérsékelni. Addiktív személyiség vagyok – nyilván ezzel nem vagyok egyedül –, és aki ezt tudja magáról, jobb ha óvatos, bármibe is fog.

– Miből élsz? Zenélésből, vagy csinálsz mást is?
- Nem csinálok mást. Mivel családom nincs – 35 éves létemre se feleségem, se gyerekem, –, ezért elélek belőle. Házat nem fogok belőle felhúzni Buda tetején, de ez nem is vágyam. Nem panaszkodom, normális, átlagos módon élek.