Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

SZIN Szubjektív: kispálos nap, végkimerülésig

Szeged, SZIN 2008 - Hömpölygő emberáradat, megtelt SZIN, őszi didergés az utolsó napon. A Kispál-vonal uralkodott a nagyszínpadon.
Az immár a Belmondóban tevékenykedő Czutor Zoltán szerint olyan zenekarok jönnek sorban a záró napon, akiknek fontosabbak a szövegeik, mint a zenéjük. Mint utóbb kiderült, azért ez túlzó kijelentés volt, kezdeti igazságnak jól hangzott. Az Atomtortánál még tényleg állt a tétel. Néhol egészen vicces sorok váltakoztak a meglehetősen plasztikusan megfogalmazott "gimis" érzéssel (pl. szar az élet, nincs kedvem semmihez, satöbbi), nem mintha az ún. felnőtteknek már egyáltalán nem jutna ebből, csak már bonyolultabban. A túlfiatalos alapszituációt fuvola és hegedű próbálta felnőttesebbé tenni, nem sikerült, de azért változatosabbá tette amúgy kicsit egyhangú, de határozottan kedves gitárpopjukat. Az énekes be volt rekedve, kár, mert ki tudja, mikor jutnak legközelebb nagyszínpadhoz.

Az utolsó kép, amire jutott energiám az utolsó naon. A szerencsés zenekar az Atomtorta. Profi fotók képgalériáink között találhatók.
Az utolsó kép, amire jutott energiám az utolsó napon. A szerencsés zenekar az Atomtorta.
Profi fotók képgalériáink között találhatók.

A "kispálos vonalat" a rendszer- és ostobaságkritikus, ökotudatos szövegeiről ismert Kaukázus vitte tovább. Ők sem rutinos nagyszínpadosok még, viszont nekik biztos lesz lehetőségük hozzászokni ehhez a kihíváshoz. Merthogy megértek erre. A kötelező Teszkóval kezdenek, de később például LGT-feldolgozással lepik meg a korai időponthoz képest szép számú közönségüket. Az énekes, híven magához, felhívta a figyelmet a környezetbarát pohárvásárlós rendszerre, lelkes taps a válasz. A czutori kijelentés itt inog meg először, a Kaukázusnál ugyanis a zene is kezd feljönni a szavakhoz. Abszolút kiemelendő a dobos, aki amellett, hogy biztos alap, egy-egy apró ötlettel mindig feldobja a számokat, no, és az ún. kütyüs, aki néha egészen jól eltalált hangokkal fokozza a "drámai feszültséget". Kardos-Horváth János sokszor ugyan nagyon Lovasira emlékeztet, de ki róná meg ezért. Kiléptek a köpönyegből, és remélhetőleg a nagy előd idősávját is elérik egyszer.

Visszatér a "gimis" érzelmek hulláma, színpadon a 30Y, akiknél megintcsak elvileg a szöveg adja el a produkciót. Viszont számomra annyira visszás, hogy egy már nem is olyan fiatal énekes adja elő tinisiralmait, hogy inkább a zenére figyelek, ami viszont sokkal jobb. Egy újabb popkulturális jelenségre is sikerült felfigyelni: míg a '80-as, '90-es években a szaxofon üzente, hogy (figyelem, borzalmas szó:) igényes zenét hallunk, mostanában ezt a szerepet a zongora vette át. De ami a lényeg: ha tizenéves lennék, biztos ott lesném a szavakat a táncoló tömegben. Meggyőzően bánnak a hagszerekkel, és tudnak hatni a nagyon, de pimaszul fiatal célközönségükre.

Mivel még nem láttam őket, Vad Fruttikra indultam volna, ha közben el nem kezdi a Kispál és a Borz. A fene egye meg, hogy még mindig ennyire élnek bennem a régi számok, most már néhány "újabb" is, nem menekülhetek. És nemcsak a nosztalgia miatt, ezúttal valahogy élettelibb, energikusabb volt az egész, egyáltalán nem egy kifulladóban lévő veterán zenekar kötelező köre. Néha annyira gyorsan játszanak, hogy magukat sem bírják szinte követni. Okosan vegyítenek: a régi hívek és az újak is megkapják, amire vártak. Lovasi olyan jókedvű a színpadon, mintha a Kiscsillaggal lépne fel, Kispál szájában ott lóg a szokásos cigi, ez olyan állandó, mint a csak neki jól álló gitárhangzás. Ekkor szembesülünk először a szombati emberáradattal, "mégicsak Kispál", mondja fanatikus kollégám. Nem bántuk meg, hogy nem kószáltunk el, szerintem senki sem.

Kispál-koncert közben jutott el hozzánk a hír, hogy a SZIN megtelt, amire először koccintottunk, de csak azért, mert nem tudtuk, mi vár ránk emiatt. Útnak indultunk, nem csak kalandvágyból: csontrepesztő hideg lett.

Első állomás a Bëlga fellépése, ahol még a sátor mellett lévő úton is tömött sorban álltak az emberek, képtelenség volt bejutni, és oldalról is olyan messziről tudtam csak belekukkantani, hogy értelmetlennek tűnt maradni. Boros, Az a baj, Zsolti, a béka amíg én követni tudtam, tomboló siker, én meg menekülőre fogtam. Na, gondoltam, majd a Péterfy Bori. Már úton voltam, mikor jött a telefon: a Red Lounge tele van, ne is próbálkozzak bejutni. Persze, a Press-kártyámmal kidumálhattam volna, de egyedül nem volt kedvem ott fulladozni. Ez is kimaradt. Az utakon hömpölyög a tömeg, kicsit Sziget-flashback.

Vissza a nagyszínpadhoz: Mattafix. Mi ugyan csak az egyébként itt is előadott leghíresebb számaikat ismertük, de a máshol tapasztalt teltházak ellenére (vagy épp ezért) meglepően nagyszámú közönség értőbben vette a lapot. Hol downtempo, hol reggae, ilyesmik nyugisan, szociálisan érzékenyen. Kedves fiatalok, kedves zenével. Valahogy olyan érzésem támadt, hogy pont ilyennek kellett volna lennie a Morcheebának. Hasonló hangulatú zenei világ, csak éppen most jól előadva. Ha a városvezetésből valaki épp erre sétált volna, biztosan elégedetten csettint: nincs itt, kérem, semmi ribillió. Azért egy kicsit túlságosan nincs.

A végén csak bejutottunk a Red Lounge-ba: újabb house-buli, kicsit emberibb, de azért... Végkimerültségünkkel egyidőben befejeződnek a programok, nincs holnap, végleg off.

Minden anomália, negatívum (külföldi fellépők kiválasztása, hasonló előadók egy időpontban, heti bérlet nem adása a fellépőknek, por - ezeket említették főleg azok, akiket ilyenekről megkérdeztem) és lakosságzavaró hatás ellenére azt mondom, kell ez a fesztivál Szegednek. Még akkor is, ha sokan vitatkoznak ezzel.

Az előző napok SZIN-krónikája:

- nulladik nap
- első nap
- második nap

Olvasóink írták

  • 9. Braunitzer Gábor 2008. szeptember 01. 18:05
    „Zoltán!

    Igazából kellett nekünk már egy kis pofáncsapás :) Ugyanakkor a jóindulat érezhető volt, nem is erről van szó. A helyzet valóban az, hogy a produkció fél gőzzel megy. Ennek sokféle oka van, és leginkább azért sajnálom, mert a kamaszkori elképzeléseimből már csak ez maradt meg, ami még valóra váltható lenne. Igazából nem hiszem, hogy nekünk egyelőre a "nagyok" közt a helyünk, és ennek legfőképpen az az oka, hogy ingadozó színvonalú (noha soha nem kritikátlanul rossz) produkciót nyújtunk. Azt hiszem, a csapat nagy részének komolyan fel kell készülnie még arra, hogy a zenecsinálás is szakma, ahol keményen oda kell tenni magunkat. Végülis még csak 8 évesek vagyunk, az gyerek még. És azon vagyunk, hogy felnőjön ez a gyerek egészségesen. Ebben pedig a SZIN nekünk -világosan látszik- nagyon szeretne segíteni. Ebből a szempontból én nagyra értékelem őket, ilyen hozzáállást országosan sehol nem tapasztaltam még.
    Ami a szövegeket illeti: nem mindig világos, mit értesz "gimis" alatt. Az fix, hogy sok élményem onnan származik, és sok olyan embertípusról énekelek, akikkel még azidőtájt szembesültem. Sok indulat dolgozik bennem ellenük, mert azóta is jelen vannak az életemben, és sok olyan konfliktusom van, ami azóta feloldatlan. Az én szövegvilágom végülis a klasszikus, freudi értelemben vett szublimációnak felel meg. Ha ezt érezted meg benne, nagyon igazad van, és ez igen fejlett rálátásra vall.
    A 30Y viszont szerintem nem igazán gyerekes, én éppen ezen a fesztiválon szerettem meg, és éppen egy nagyon komoly gondolat miatt. Valami olyasmit énekelt a Zoli, hogy "Ha boldog akarsz lenni, csinálj zenekart, ha ez nem jön be, vegyél magad mellé egy kutyát vagy macskát társnak."- ha ezt nekem egy gimis így megfogalmazza, felterjesztem Nobel-díjra*
    *a munkahelyem évente hivatalból megkapja a Karolinska Institute-tól a jelölőlapokat :)

    Na, elnézést a hosszas szövegért, bevallom, PhD-dolgozat előtt állok, és nyilvános portálokon gyakorlom a végtelen írást.

    BG”
  • 8. Nagy Zoltán 2008. szeptember 01. 17:17
    „Kedves Gábor és Atomtorta!

    Így utólag elolvasa, kicsit szigorúnak tűnik nekem is, amiket írok, de egyáltalán nem rosszindulatból, és köszönöm, hogy ezt értettétek. Valójában, mikor megérkeztem, meglepődtem, mennyire megállta a helyét ott és akkor ez a produkció (bár sokat koncerteztek viszonylag Szegeden, még nem sikerült eljutnom egyszer sem). A rekedtséget sem megrovásból hoztam fel, a "kár" szó arra utal, hogy sajnáltam. Az értékelés szubjektív, az enyém csak egy igazság a sok közül, tartom, amiket leírtam, bár, lehet, hogy a pofon mellé nem simogattam eleget... A Kispál-vonalat nem kell olyan szigorúan értelmezni, csak arra utal, hogy egymáshoz illő zenekarok kerültek ezen a napon, és szerintem ebből a szempontból ott volt a helyetek, még ha amúgy ti is jobban éreztétek volna magatokat egy kisebb színpadon. Nem volt ezzel baj, fejlődni meg mindig kell...

    (A nem egységes célokat nem értem, de nem is én írtam :) )

    Hajrá és üdv!”
  • 7. Braunitzer Gábor 2008. szeptember 01. 15:16
    „De arra valóban kíváncsi lennék, hogy a "nem egységes célok" mit takar. Most ezen vitatkozunk rendesen ugyanis, és hátha segítene valamit a megoldásban...”
  • 6. Braunitzer Gábor 2008. szeptember 01. 15:09
    „Üdvözlet mindenkinek!

    Mi azt beszéltük, hogy a cikk írójának igaza van. Ennek elsődleges oka az talán, hogy nem vagyunk ekkora színpadra valók egyelőre. Hozzáteszem, nem is mi kértük, hogy ide kerüljünk.
    Ami a rekedtséget illeti, azt nagyon sajnáltam. Az én hibám, hogy a poros fesztiválon mászkáltam 3 napig, minden porvédelem nélkül.
    Hogy ne lennének egységesek a céljaink, azt nem tudom, hogy mit jelent. Annyit elismerek, hogy a zenekar fele érzésem szerint akar zenész lenni, a másik fele meg nem. Talán ez okozza azt a bizonyos izzadtságszagot- a zenész akarok lenni-szekció próbálja húzni a nekem mindegy, mi lesz-szekciót. A lényeg az, hogy nem vagyunk ezer fős színpadra valók, ahhoz előbb híres és fontos embereknek be kell tömködni minket a médiába, hogy az is jöjjön koncertre, aki azt se érti, miről van szó.
    A Kaukázushoz hasonlítani minket pedig illuzórikus is lenne- tulajdonképpen egyáltalán nem ugyanazt a vonalat visszük. Van ez a pár Kispál-zenekar, de nálunk ez már a szövegen bukik. Én egyáltalán nem olyan szövegeket írok, mint Lovasi, de még a hasonló gesztikulálást is igyekszem kerülni. Az elől pedig lehetetlen kitérni, hogy Magyarországon minden alterzenekart le ne Kispálozzanak. Ez egy olyan birka dolog, mindenki azt hiszi, hogy egy eredeti létezhet csak, a többi mind másolat.

    Összegezve a dolgot, én elégedett voltam, lévén, hogy 150 ember legalább eljött, énekelte a dalainkat, és ráadást is akart volna. A technikai gyengeségekkel tisztában vagyunk, abban is fejlődni kell. De addig is: beérnénk inkább egy Jate-sátorral.”
  • 5. Almás 2008. szeptember 01. 11:24
    „Szerintem meg jobb volt a Kaukázus, mint az Atomtorta, lévén, hogy az ő produkciójuk ekég izzadságszagú.
    Pedig tényleg jól (lennének), csak kár, hogy nem egységesek a céljaik.
    Mondjuk a Kaukázus sem fogott meg annyira. Leginkább Kowalskyék tetszettek.”
  • 4. masni 2008. szeptember 01. 02:07
    „ki mit szeret, szerintem jo volt az Atomtorta.”
  • 3. Manna 2008. augusztus 31. 20:53
    „Volt Phats&Small?”
  • 2. .B. 2008. augusztus 31. 20:50
    „Nekem jobban tetszett az Atomtorta, mint a Kaukázus.”
  • 1. queensiee 2008. augusztus 31. 20:11
    „ha lesz olyan, h nem lesz SZIN, elköltözök Szegedről! :)”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

SZIN-sztorik sztároktól és vendégektől

Szeged - A jó fesztivál kritériumaira kérdeztünk rá fellépők és – mezei – SZIN-látogatók… Tovább olvasom