Médeia

, . . :

Euripidész Médeiáját Kr. e. 431-ben mutatták be Athénban. A görög tragédiák közül ez fejtette ki a legnagyobb hatást a drámatörténetben, ennek témáját dolgozták fel a legtöbbször. Euripidész sok darabjának középpontjában áll a pusztító női szenvedély. A szerelemtől, féltékenységtől gyötört asszonyszív foglalkoztatja. A dráma- és színháztörténetben szintén nagy szerepet játszó Phaidra mellet, a legdöbbenetesebb nőalakja éppen a férje hűtlenségét nemcsak vetélytársának, hanem gyermekeiknek a megölésével is megbosszuló Médeia - értelmét legyőző indulatával, belső meghasonlottságával és harcával, szörnyű cseleivel, sárkányfogatával, amelyen démonikusan elszáll.

Egy görög tragédia történeti szellemű megidézésének a színházban nincsen értelme. Különösen nem egy olyan tragédia esetében, amelynek problémája ma is forró és véresen érvényes. A Médeiában Euripidész hatalmas feszültségeket és vulkanikus erőket kötött meg a klasszikus tragédia formájával. Ez a forma, és különösen a klasszikus nyelvi stílus, az antik retorika ma már némileg eltávolítja, lehűti a darab elementáris voltát. Ezért célszerűnek látszott az Euripidész-szöveg menetét követve, de kötetlenebb formában és mai nyelven újrafogalmazni a drámát, s ezt a mai magyar költők egyik legkiválóbbja, Rakovszky Zsuzsa tette meg, nagy empátiával, modern költőiséggel.

Egy színházi bemutató mindig kockázatos kísérlet - egy görög tragédiáé kiváltképpen az. Zsámbéki Gábor rendezése, a címszereplő, Fullajtár Andrea és a produkció minden alkotójának és résztvevőjének munkája remélhetőleg igazolni fogja: Euripidész sok ma alkotó színműírónál is inkább kortársunk.