Délmagyar logó

2017. 04. 23. vasárnap - Béla 5°C | 14°C Még több cikk.

A bűntudat csapdája: mennyi időt kell tölteni a gyerekkel?

Az anyák több mint fele úgy érzi, hogy nem tölt elég minőségi időt a gyerekeivel.
Az etetés, a végtelen mosás, mellette a gyakran teljes munkaidős állás nem teszi lehetővé, hogy az anyák a saját elvárásaiknak megfeleljenek. A dolgozó anyák ugyanis zsonglőrködnek a dolgozó nő, az anya, a feleség szerepei között, nagyon sokat dolgoznak a munkahelyükön, és az azt követő második műszakban otthon. Így egyáltalán nem meglepő, hogy a megkérdezett anyák több mint fele úgy érzi, hogy nem töltenek elég időt a gyerekével, nincs ideje játszani vele.

Az anyák több mint fele nehezen találja meg az egyensúlyt a hektikus mindennapokban: munka után különórára viszi a gyereket, hazarohan, újra elrohan érte, eközben pedig mos, főz, takarít.

Az anyák többsége azt mondta: annyira leterheltnek érzi magát, hogy mire mindennel elkészül, már nincs kedve a gyerekkel játszani, vagy már olyan késő van, hogy csak alvásra vágyik. A megkérdezettek 47 százaléka azt is bevallotta: az állandó fáradság és kialvatlanság miatt ingerült, türelmetlen, és emiatt lelkiismeret-furdalása van.

Illusztráció: internet
Illusztráció: internet

A tanulmányban megkérdezett 3000 anya fele azt mondta: már a különórák kitalálása is erőfeszítést okoz neki, 17 százalékuk pedig sosem mókázik a gyerekével, nem is tudja, milyen az örömteli együttlét, amikor szülő és gyerek játszik és nevet.

Ugyanakkor az anyák lelkiismeret-furdalást éreznek, mert pontosan tudják, hogy az anya legfontosabb feladata a szerető, stabil családi környezet kialakítása.

Top tíz - mit kellene tenni az anyák szerint?

1. Többet játszani a gyerekkel
2. Türelmesebbnek lenni
3. Többször főzni finom ételeket
4. Többet takarítani
5. Többet tanulni a gyerekkel
6. Kitalálni szórakoztató játékokat
7. Meghívni a gyerekek barátait
8. Szórakoztatónak lenni
9. Több figyelmet szentelni a gyereknek
10. Egyensúlyt teremteni munka és családi élet között

Olvasóink írták

  • 10. AN 2011. február 16. 20:36
    „A mai nap:
    5.40-kor keltem, kávét felraktam, tusoltam, kávéztam(ülve, kényelmesen), beraktam egy adag ruhát a mosógépbe, felébresztettem a gyereket, kenyeret kentem, ablakot nyitottam, a hálószobát rendberaktam, kivettem a vacsorára szánt húst a mélyhűtőből. A gyerekkel összedobtuk a szobáját. 6.55-kor elindultunk. Együtt mentünk (villamossal) a Dugonics térig, ott ő suliba, én dolgozni. Közben persze beszélgettünk, ma angol dolgozat volt, izgult.
    Délután 4-kor találkoztunk a kis tesconál, bevásároltunk (kenyér, saláta, sör, almalé, sonka) és együtt jöttünk haza. Beindítottam a centrifuga programot, fűszereztem a húst, beraktam a sütőbe, megpucoltam a krumplit, összeállítottam a salátát, kiszedtem a ruhát a gépből. Közben a lánykámmal megbeszéltük, hogy mi legyen a hét végén, közben ő leszedte a ruhát a szárítóról. Fél hat körül hazaért a párom, 6-kor vacsoráztunk, közben beszélgettünk. Utána bepakoltuk a táskát holnapra, (közben beszélgettünk). Aztán én megnéztem ahiradót, a párom és a gyerek elmentek a cukrászdába, mert sütit akartak enni. Felhívtam anyukámat. Hétkor apa egyedül jött vissza, mert a gyerek a ház előtt beszélgetett a haverokkal. Kb. 10 perce ért haza, most fürdik(ez szertartás nála). Én átnézem az ujságokat, belesek a facbookra, megnézem az e-mailjeimet. Apa tv-zik és sörözik.
    Ha a gyerek kész van a fürdéssel, még összebújunk egy kicsit, együtt megnézzük a "barátokköztöt" (én ki nem állhatom, de ő szereti) aztán kb. 9 óra felé a gyerek lefekszik, vagyis elvonul, mert még elbogarászik egy darabig. Én rendet rakok a konyhában, a párom addig megágyaz, kiszellőztet, (ez néha forditva szokott lenni), aztán mi is pihizünk. Ha van valami jó film azt megnézzük, ha nincs (ma nincs) akkor olvasok, vagy a párommal beszélgetünk.Kb. 11 órakor szoktunk lefeküdni.
    Szóval: a reggeli készülődést nem számítva (pedig akkor is kommunikálunk) ma együtt töltöttünk délután a bevásárlás és utazás alatt 40 percet. Itthon 5-től 6-ig 1 órát, a tv előtt fogunk most ülni 40 percet együtt, összesen tehát 2 óra 20 percet.
    Persze vannak napok, amikor többet vagyunk együtt, és vannak napok, amikor a gyerek a barátaival van, akkor kevesebbet.
    Nekem 5 gyerekem van, de már csak a legkisebb van itthon, ezért most már több időm van magamra is. Minden megoldható.”
  • 9. bambinaXX 2011. február 15. 11:15
    „8! féligmeddig egyetértek - bár nem nézek sorozatot, az végképp nem fér az életembe..
    valóban megveszem a kész kenyeret, sajtot, de félkész kaját nem. a gyerekek szeretnek segíteni, de abból veszekedés lesz, ha egyszerre.. társasozni, rajzolni, festeni, gyurmázni, építőzni szoktunk.
    Viszont lenne igényem beszélgetni (is) a férjemmel, amit a gyerekek mellett nem lehet, este pedig ágybazuhanunk (miután bepakoltam a mosó/szárító/mosogatógépet és kivasaltam a reggeli ruhát...)”
  • 8. AN 2011. február 15. 10:20
    „#7, Ne beszélj már hülyeségeket!
    A mai dolgozó anyáknak egy perccel sincs kevesebb idejük, mint a Te anyádnak volt. Mert annak ott volt a háztartás, minden gép nélkül, a kert, a jószágok, rosszabb esetben még a saját szülei, és azok házának gondozása, stb.
    A mai nők ugyan tényleg eltöltenek a munkahelyen 8 órát, de utána automata mosógép, mosogatógép, bolti tészta és kenyér, konyhakész húsok (nem kell tyúkot kopasztani, stb.), mélyhűtő. stb.
    Ahhoz a vacsorához, amihez egy mai nőnek 45 perc kell, anyáinknak kellett vagy két óra.
    Szóval, az, hogy a gyerekre nincs idő, az MESE! Ennek 1, azaz egy oka van: az, hogy az anyának nincs igénye a gyerekkel való foglalkozásra, viszont hatalmas igénye van a tv-sorozatokra.
    Ettől van az, hogy az óvodások kívülről fújják a délutáni szappanoperák tartalmát, a szereplők neveit, stb.
    Ami a férfiak bevonását illeti a cslaádi munkamegosztásba, azt meg mindenki rendezze le magának.”
  • 7. queenmargareth 2011. február 14. 18:54
    „4. Mike3 2011.02.13. 11:30
    nem igaz. A nők, anyák megpróbálnak szétszakadni, és igen a gyermekükkel alig tudnak foglalkozni és szenvednek ettől. Ezt hozta a kor!
    Régen Nem volt bűn, ha az anya HTB volt a gyermekeit, háztartást vezette, férfi pedig anyagilag biztosított.
    Most szegény anyák-----miközben a férjük azt várja, feleség legyen, jó k-va jól főzzön és nevelje a gyereket és pénzt keressen..
    Együtt voltunk Édesanyámmal, mostunk, főztünk, takarítottunk, olvastunk, játszottunk, kirándultunk a Szüleimmel.4 gyermek. Tanyán, nem volt villany sem egy ideig, de milyen boldogok és JÓ tanulók voltunk!!! A vizet a faluból hordtuk...Mit tudtak az akkori nők! Felneveltek becsülettel!És ami kellett a boldogságunkhoz még, megkaptuk. Nem volt barbiek, volt négerbabánk:) Visszasírom.”
  • 6. AN 2011. február 14. 09:36
    „Mike3, mi tart vissza egy pasit attól, hogy amikor a párja a "gyerekekkel foglalkozik", akkor ő is ott legyen?
    Nagyon téves elképzelésed van a családról. Olyan ez, mint a történelem: nem úgy történnek a dolgok egymás után, ahogy a könyvben le van írva, hanem párhuzamosan.
    Az Áginak tökéletesen igaza van, azt az időt kell kihasználni, ami van. A buszon hazafelé nem az ablakon kell kifelé nézni, vagy a szomszéddal traccsolni, hanem a gyerekkel lehet foglalkozni. Bevásárolni mindenkinek kell, oda is lehet vinni a gyereket és együtt csinálni.
    bambinaXX, akármennyire nem vagy házitündér, azért gondolom szoktál mosogatni, port törölni, ruhát hajtogatni, stb.
    De az is jó lehet, ha csak egyszerűen melléd bújhat a gyerek és közösen néztek mesét, de úgy, hogy közben ne foglalkozz mással.”
  • 5. bambinaXX 2011. február 13. 17:53
    „1! háát Ági, irígyellek..én nem vagyok ez a született htb és anyatípus egyszerre.
    1 biztos: nem jó a nagy rohanás.”
  • 4. Mike3 2011. február 13. 11:30
    „"Az anyák több mint fele úgy érzi, hogy nem tölt elég minőségi időt a gyerekeivel." na igen. utána meg csodálkoznak, hogy a férjük lelép. a valóság az, hogy a gyerek mellett a férfira már nagy ívben szarnak a nők. a férfi meg előbb-utóbb megunja a leszart-eltartógép szerepet és lepattan. utána meg jön a "szemétférfiak"-ozás”
  • 3. Sandwitch 2011. február 13. 09:54
    „Tulajdonképpen ugyanazt akartam leírni, mint amit VásárhelyiÁgi megfogalmazott. A fenti listából a legfontosabb hiányzik, mégpedig a gyerekkel való kommunikáció. Azok tekintik a gyermeknevelést tehernek, akik úgy gondolják, hogy a gyermek megszületésével tulajdonképp 80%-ban kész van a srác, a maradék 20% pedig abból áll, hogy etetik, ruházzák, iskolába, különórákra járatják, ezzel aztán biztosítják az anyagi és szellemi fejlődésüket is. Pedig a gyermeknevelés mindenkinek a saját projektje. Az, hogy szellemileg milyen felnőtt válik egy gyerekből kizárólag attól függ, hogy mennyit beszélgetünk vele, mennyire adunk neki válaszokat a kérdéseire és mennyire segítünk neki megtalálni a céljait és az azokhoz vezető utat.”
  • 2. VásárhelyiÁgi 2011. február 12. 19:59
    „Még valamit! Valóban szüksége van a gyereknek mindenféle különórára, vagy a szülő csak azért talál ki minden napra valamilyen programot szegénynek, hogy ne kelljen addig sem vele foglalkozni?”
  • 1. VásárhelyiÁgi 2011. február 12. 19:56
    „Mit értsünk minőségi időn? Bármilyen házimunkát végzek, mindig tudunk közben jókat beszélgetni, kisgyereknek mesélni, énekelni lehet, mert még olyan házimunkát még nem hallottam, amit szájjal kell végezni.
    Mikor a gyerekek kicsik voltak, mindig énekeltem nekik mosogatás közben, sőt a kisszéken állva néha segítettek is. Ezalatt megtanulják a munka szükségét és a szép oldalát is, sikerélményt szereznek, segítőkészek lesznek, később pedig, ha látják, hogy anya nem ér rá, vagy nagyon fáradt szívesen elvégeznek helyette néhány dolgot. Ha a főzéskor ott lábatlankodnak, nem akkor kell majd nekik megtanulni az alapokat, amikor külön költöznek, észrevétlenül rájuk ragad, hogy milyen zöldségek kellenek a húslevesbe, vagy, hogy mi a különbség a rántás és a habarás között. Huszonévvel ezelőtt még tárcsás mosógéppel mostam, mennyire szeretett mellettem pancsolni a nagylányom! A kisebbik kedvence mindig az ablakpucolás volt, ha én az ablakokat mostam, ő az ajtót takarította, ameddig felért. Szerintem ez a minőségi együttlét, beszélgetünk, felkészítjük az életre és amikor már nagyobb és komolyabb feladatokat is elvégez mellettünk, akkor még több idő jut a valódi játékra.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újraépítették a fiú szétrúgott koponyáját - sokkoló fotóval

Steven Cloakot brutálisan megtámadták és olyan komoly sérüléseket szenvedett, hogy el kellett… Tovább olvasom