Délmagyar logó

2017. 01. 17. kedd - Antal, Antónia -4°C | 1°C

Akinek bűntudatot okoz az evés, soha nem fog lefogyni

Egy brit tanulmány arra világít rá, hogy általában akkor eszünk vagy akkor kínálunk étellel valakit, amikor az érzelmeinket nem tudjuk másképp kifejezni.
Kapcsolatunk az étellel, amit elfogyasztunk érzelmi alapokon nyugszik: gondoljunk csak a gyermekkorunkban a jó viselkedésért kapott jutalom csokoládéra vagy süteményre.

Sok nőnek másféle problémái is vannak az evéssel: nem tudnak megálljt parancsolni maguknak, nem tudják megállítani a késztetést, hogy még többet egyenek.

Ezért nem meglepő, hogy manapság sokak számára örömforrás helyett az étkezés stresszes dolog.

A magányos emberek partner híján az ételükhöz kezdenek érzelmileg túlfűtötten kötődni, ekkor a táplálkozás már nem csak a megfelelő energiamennyiség biztosítását jelenti a szervezetünknek, hanem valami egészen mást: érzelmi függést.

Így az étel nem szövetségesünk lesz, hanem ellenségünkké válik.

Aki fogyni akar, nem tud azonosulni a céljával, mert a fogyókúrával kapcsolatos szavak mind megtestesítik az elvonást: a szervezetünktől, testünktől megtagadunk valami jót (a szeretett ételeket), és megpróbáljuk azt mással helyettesíteni (kevésbé szeretett, de egészséges étrenddel).

Ráadásul gyermekkorunktól kezdve egyfajta eszköz az étel, az anyák azt mondják: aki először megeszi a levest, az az angyal. Ha megeszed az ebédet, utána kapsz valami jutalmat, vagy: ételt nem dobunk ki, edd meg, ami a tányérodon van!

Kapcsolatunk az étellel, amit elfogyasztunk érzelmi alapokon nyugszik.
Kapcsolatunk az étellel, amit elfogyasztunk érzelmi alapokon nyugszik.

A másik véglet: az élelmiszer, az étkezés a jutalmazási rendszer részévé válik, és már gyerekként kialakul bennünk egyfajta bűntudat és lelkiismeret-furdalás, ha nem eszünk meg mindent, amit elénk tesznek.

Hogy a túlsúlyos emberek miért nem tudnak lefogyni? Ehhez az a skizofrén kapcsolat vezet, amivel az ételhez kötődnek: egyrészt bűntudatuk van, mert sokat esznek, másrészt a bűntudat csillapításához és a komfortérzet javításához szükségük van arra, hogy minél többet egyenek.

Ezért még mielőtt bárki is belekezdene a fogyókúrába, tegye fel magának a következő kérdéseket: miért csinálom? Mit szeretnék a fogyással elérni? Párkapcsolatot, mert azt gondolom, hogy túlsúlyosan nem kellek senkinek? Jobb állást, azt gondolva: azért nem tudok előre lépni, mert kövér vagyok, és a kövéreket nem kedvelik?

Ha az okokat tisztáztuk, tűzzünk ki elérhető célokat. Senki ne akarjon húsz kilót fogyni, mindig csak kettőt vagy egyet. Így könnyebb elérni a kívánt testsúlyt, mert cél nem tűnik elérhetetlennek.

Fontos, hogy olyan diétát válasszunk, amit be is tudunk tartani, és alaposan gondoljuk át, hogy az adott diétához kapcsolódó menü hozzávalóit be tudjuk-e szerezni, képesek vagyunk-e naponta ötször kis adagot főzni magunknak. Ha ez kivitelezhetetlen, ne is kezdjünk bele!

Azonban ne essünk tévedésbe: csupán attól, hogy elértük a megfelelő testsúlyt, még nem leszünk egy csapásra boldogok. A fogyás nem egyfajta időutazás, nem visz bennünket vissza a boldog múltba. De azt tudni kell: aki jobban érzi magát a bőrében, annak jobb lesz a közérzete is, és a rég vágyott jóérzés előbb-utóbb megérkezik. Csak kitartónak és türelmesnek kell lenni.

Olvasóink írták

  • 1. mazsolaszolo 2010. július 31. 08:22
    „A soha még Istennek is sok. Az tény, hogy akinek az evés erős érzelmi kötéssel bír, annak nehezebb a fogyás. Akinek bűntudata van tőle, annak előbb annak a bűntudatnak kéne utánajárnia, jobbára szakember segítségével.

    Igen, vannak anyának látszó tárgyak, ostoba nagynénik, durva tenyeres-taplas nagymamák, akik a gyerek evését (azaz a kicsi saját bioritmusát) is uralni akarják, és mindenféle szemét manipulatív módon - az ilyenkor jó mélyre beültetett bűntudatkeltő mondatok sokáig ketyegnek bombaként, ezek miatt sem lesz képes fogyni egy ember, ha nem tud tőlök megszadadulni - kontrollálni, azzal egyfelől uralni a gyerket, másfelől pedig a saját fényesre vixolt (egyébként ingatag) énképüket tovább vixoltatják a gyerek által. A Jó Nagy mama, A Jó háziasszony, a Jó anya "kedvéért" megeszi a gyerek (mert ha nem eszi meg, hisztikénk a dugájába dől, mert tán nem jól főz...egyenlő nem jó anya, nagymama stb.) Ha nem eszi meg, akkor a mama megsértődik...Ha nem eszi meg, és a mama megsértődik, az a mama baja. Ez az egyik legocsmányabb, legszemetebb manipuláció, amivel egy kisgyerek akaratát megtörni próbálják.

    Mindenki annyit egyen, amennyi jól esik neki, aki pedig azzal zsarol érzelmileg, hogy versenyt állít és jutamakat tűz ki az evéséért, arról megvan a véleményem. A jutalmat elnyerők között lesznek a gyorsanfalók (3 fogást is képesek 5 perc alatt megenni), a gyomor, - nyombél stb. betegek, a gyomrukra olyan nagyon büszkék, téves önértékeléssel. Az "aranyalmára vagy az angyalka státuszra nagyon büszkék között pedig a hamis bűntudattal élők, akik később minden bánatot zabálással, nassolással proóbálna enyhíteni, de bűntudatuk lesz, erre jön az újabb zabálás, a hízás, és a kör bezárult. Köszönhetően a jó édesanyáknak, a tömőgép nagymamáknak, nagynéniknek, jó szomszédoknak. MInél erősebb az érzelimi kötés a gyerek és a célszemély felnőtt közöttt, annél tudvább a hatása az ilyen szemét érzelmi zsarolásnak.

    Tehát, amelyik nagymama vagy anyuka ezt teszi, azt nevezzük nyugodtan agresszornak. Amelyik anya tényleg JÓ, az elfogadja a gyerekét olyannak, amilyen: ha kevest esziuk, akkor úgy, ha sokat, akkor úgy. Akit pedig elfogadtak önmagának, annak nemigen lesz bűntudata azért, ami számára, a teste számára a normalitás.

    Szép napot mindenkinek!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A nők felét inzultálják

A nők felét inzultálják, amikor autóval iskolába viszik a gyereküket. Tovább olvasom