Délmagyar logó

2017. 03. 26. vasárnap - Emánuel 5°C | 10°C Még több cikk.

Al-Ghaoui Hesna jól tud működni veszélyes helyzetekben

Nemrég tért vissza Madagaszkárról Al-Ghaoui Hesna, az MTV 32 éves, Kamera Hungária-díjas riportere, előtte Afganisztánban forgatott dokumentumfilmet. Az apai ágon szír származású riporter nem tartja magát haditudósítónak, de ha van rá lehetősége, válságövezetekbe utazik. Azt mondja: az újságírói munka közben nem a részvétre koncentrál. A megrendülés később tör elő.
– A közelmúltban tért vissza Madagaszkárról, előtte Afganisztánban forgatott. Két különböző dokumentumfilmről van szó?
– Afganisztánban a segélyezés bonyolultságáról forgattunk dokumentumfilmet, a magyar segélyszervezetek munkájáról, sikereiről. A madagaszkári film egy magyar orvosmisszió munkáját mutatja be, az AHU (Afrikai–Magyar Egyesület) szervezésében jutottam ki. A dokumentumfilm azt boncolgatja, milyen küzdelmet vívnak az orvosok egy olyan országban, ahol annyira drága a gyógyszer, az ellátás, hogy sokan kuruzslókhoz, varázslókhoz fordulnak.

– Bár nem vallja magát haditudósítónak, Egy frontkóros naplója címmel vezet videoblogot, és gyakran tudósít a köztévének válságövezetekből. Melyik volt az első veszélyes vidék, ahonnan bejelentkezett?
– Soha nem készültem tudatosan arra, hogy haditudósító szeretnék lenni, és nem is szeretem, ha annak titulálnak. Ennél sokrétűbb a munka, amit nap mint nap végzek, és nem is csak válságövezetekben forgatunk. A pályám elején főleg a Közel-Kelettel foglalkoztam, az első válságövezet, ahonnan tudósítottam, Darfúr volt Szudánban. Akkor még nem nagyon engedtek be tévéstábokat, és jött a lehetőség, hogy odautazhatok a Nemzetközi Vöröskereszttel. Nem is gondolkodtam, elvállaljam-e. Megvan ezeknek a forgatásoknak a maguk hangulata, stílusa, érzése, amit vagy megszeret egy újságíró, vagy soha többé nem kerül ilyen helyzetbe. Én jól tudok működni ezekben a helyzetekben. Nem keresem szándékosan a válságövezeteket, de ha van lehetőségem kijutni, megyek.

Al-Ghaoui Hesna: Később jön elő a részvét. Fotó: MTV
Al-Ghaoui Hesna: Később jön elő a részvét.
Fotó: MTV

– Több alkalommal tartott előadást a háborús munka kapcsán veszélyes helyzetekről, közben nyilatkozta: minden helyzet más. Lehet általánosságokat mondani, mire ügyeljen a sajtómunkás?
– Ugyanaz az ország is más-más veszélyt rejt egy-egy konfliktus során. Jó, ha a tudósító gyorsan tud reagálni, és elég nyitott, hogy észrevegye azokat az apróságokat, amelyek sokat mondanak az embereknek egy konfliktusról. Adnom kell némi hátteret is az országról, élethelyzetekre, emberi sorsokra felfűzve próbálom bemutatni az adott területet.

– Hogyan kerüli el, hogy baja essen?
– A gyors reagálás mellett jól kell mérlegelni a kockázatokat is, mert folyamatosan jelen van az életveszély. Amikor például fegyveresek tartóztatnak fel, tudni kell, mit lehet, és mit nem – ezekről a helyzetekről írok a könyvemben is. Nem szabad feltűnni, vagy feleslegesen kockázatot vállalni. Rácz Lajos, az operatőr, akivel dolgozom, tavaly is járt Kabulban. Idén észlelte, mennyivel feszültebb a helyzet, mint tavaly. Volt, hogy gondolkodás nélkül kiszálltam volna forgatni, de Laci rám szólt: ne, mert ezért meg ezért veszélyes. Ilyenkor önmérsékletet kell gyakorolni. Egy-egy jó snitt nem ér annyit, hogy az életünkbe kerüljön.

Az apai ágon szír származású riporter nem tartja magát haditudósítónak. Fotó: MTV
Az apai ágon szír származású riporter nem tartja magát haditudósítónak.
Fotó: MTV

– Hogyan képes egy tudósító végezni a munkáját megrázó, megdöbbentő helyzetekben?
– Szudánban láttam először haldokló embert, miközben forgattunk. Nagyon megindító volt, de az újságíró máshogy „működik", amikor dolgozik. Próbál a munkára koncentrálni – ez jó esetben automatikus folyamat –, a részvét, a megrázkódtatás később jön elő. Szudánban az első pár nap után kétségbeestem: lehet, hogy én nem sírom el magam egy haldokló láttán? Hogy lehetek ennyire érzéketlen? Erre Laci azt mondta, ha nem így lenne, nem lennék képes erre a munkára. Persze mérlegelni kell, melyik az a helyzet, amikor még odatolhatod a mikrofont, és amikor nem teheted meg emberként – mert túlmegy minden határon. Gyorsan kell dönteni, és sokszor nincs jó válasz. A feszültségek pedig előbb-utóbb a felszínre törnek. Sokszor rémálmaim vannak, rám tör a szomorúság, vagy akkor sokkolnak a történtek, amikor visszanézem az anyagot.

– Érzi előnyét vagy hátrányát annak, hogy nő?
– Főleg újságíróként kell helytállni. Nem érzem, hogy nehezebb dolgom lenne. A Közel-Keleten sokszor előzékenyebbek, figyelmesebbek velem. A női riporter empatikusabb, más dolgokat vesz észre. Nem jobb, mint a férfi, csak más. Hozzáállás, felfogás kérdése is, hogy egy magasabb rangú arab politikussal szemben például magabiztosnak és határozottnak kell lenni, akkor komolyan vesznek.

Al-Ghaoui Hesna a stúdióban. Fotó: MTV
Al-Ghaoui Hesna a stúdióban.
Fotó: MTV

– Húga, Naima a Nemzetközi Vöröskeresztnél dolgozik, az ő tevékenysége sem kockázat nélküli. Hogy viselik a szülők a munkájukat?
– Nem egyszerű, de jól megbirkóznak a feladattal. Nagyon segítőkészek, mindenben mögöttünk állnak. Ehhez a munkához kell egy biztos bázis, és a mi családunk számomra megadja ezt a biztonságot. Sokat jelent a támogatásuk, de bíznak benne, előbb-utóbb kevésbé veszélyes munkát fogunk végezni. Nekem az az életfilozófiám, hogy a baj itthon is megtörténhet.

– Ha már szóba jött a kevésbé veszélyes munka, hogyan viselte a frontkóros a stúdiós műsorvezetést az M1-en?
– Szerettem a műsorvezetést is, egy év alatt sokat tanultam. Annál jobb, minél több területen próbálhatom ki magam. Az is adrenalinsokk, hogy az ember ott ül élő adásban a kamerák előtt. Most dokumentumfilmekkel foglalkozom, és a távlati célom is a dokumentumfilmezés. Tavaly forgattunk Ugandában a gyermekhalandóságról, nagyon szeretnék egyszer filmet készíteni a gyerekkatonákról. A játékfilm, a forgatókönyvírás is érdekelne.

Nem irigylik az életünket

Al-Ghaui Hesnát családi szálak is fűzik a Közel-kelethez, hiszen édesapja Szíriában született. Hesna készített riportokat a szír fiatalok életéről is. Megkérdeztük: csakugyan annyira különböznek a magyar fiataloktól? Elmondta, nem buliznak annyit, de nem irigylik a mi életmódunkat. Ők tudnak úgy táncolni, énekelni, hogy ne legyenek félrészegek, nem olyan „feszült" a szórakozás. Az sem gond, hogy nem járhatnak évekig együtt a házasság előtt – így izgalmasabb, mert még nincsenek túl minden közös élményen. Nálunk gyakran akkor házasodik össze egy pár, ha már lefelé tart a kapcsolat, „megoldásként". Az előre egyeztetett házasság vidéken ugyan él még, de csökkenő tendenciát mutat. Na és családfüggő, ki mennyire szabadon él, nem lehet általánosítani. Ott is látni vízipipázó lányokat a kávézókban, és nálunk is nevelhetik rendkívül szigorúan a gyereket.

Olvasóink írták

  • 6. cselac 2011. február 20. 09:33
    „Ugye Dodókám, ki kéne lépni a 12 órás váltásban nézett Reteklub/TV2 világából...

    Amúgy érdekes, hogy az értékes, jó szakemberek és riporterek mint pl. Hesna, vagy Alinda mégiscsak a gagyizott közszolgálati világban vannak...”
  • 5. Egyolvasó 2011. február 19. 15:02
    „Nem rossz a cím, itt egy gépről írnak vagy egy emberről?”
  • 4. Edina18 2011. február 19. 12:25
    „dodó! Talán ha időnként nem csak az ezek megőrültek és a vv valamennyi közt szörfölnél, hanem a közszolgálati TV-t is választanád, akkor nem tennél fel ilyen kérdést.”
  • 3. Yossarian 2011. február 19. 10:32
    „jó kis bige.”
  • 2. dodó 2011. február 19. 09:28
    „Ki ez? Egy új Trutykó női változatban?”
  • 1. Ajoanyad 2011. február 19. 07:52
    „<moderálva> aranyos kiscsaj!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Borzalom! Elevenen falta fel egyhetes csecsemőjét

A pápua új-guineai Tabubil városát megrázta az a nyilvánosan lezajlott borzasztó jelenet, melynek… Tovább olvasom