Délmagyar logó

2017. 09. 21. csütörtök - Máté, Mirella 12°C | 17°C Még több cikk.

Árpa Attila szomorúan néz volt kollégáira

Élete legjobb döntésének tartja Árpa Attila, hogy már nincs köze kereskedelmi tévé vezetéséhez: jelenleg a Szerencsekerék egyik műsorvezetője, Bruce Willisszel forgat, és a regényírásban is kipróbálta magát – „szellemíró" nélkül.
– Jelenleg a Szerencsekerék egyik műsorvezetőjeként is láthatjuk a Story4-en. Nagyon más személyiség, mint Klausmann Viktor – nem tartott attól, hogyan fogadják a nézők?

– Azt nem tudom, hogy elfogadtak-e, mert én nem vagyok az a klasszikus műsorvezető. Azért vállaltam el a műsort, mert jópofának tűnt. Egy kedves, aranyos, legendás műsorról van szó – nem valóságshow-ról, vagy a Marslakókról, amiben nem szívesen szerepelnék. Nem hiszem, hogy létezik olyan néző, aki azt mondaná rám, hogy televíziós műsorvezető vagyok, ez a foglalkozásom. Nem is leszek soha – úgy tudom, éppen ezért választott ki engem a televízió vezetősége.

– Tíz évet töltött el az RTL Klub vezetésében – most már teljesen a maga ura. Miben változott az élete, hogy már nincs köze ilyen szinten a kereskedelmi televíziózáshoz?

– Egész életem legjobb döntése volt. Egyrészt szabad vagyok, másrészt most már kívülről látom, mekkora elcseszett mókuskerék volt ez az egész, amiben benne voltam. Nincs az a pénz, amiért még egyszer beülnék egy kereskedelmi televízió vezetésébe! Gyakran szomorúan tudok csak nézni az exkollégáimra, sokszor barátaimra, akik még mindig ott vannak, és azt hiszik, a világ arról a tévéről szól, ahol éppen dolgoznak, vagy arról a műsorról, amelyet éppen készítenek. Észre sem veszik, hogy közben az élet elsuhan mellettük, vagy leginkább felettük – mert a kereskedelmi tévék színvonala ott van, ahol.

A film nem egy olyan dolog, amiben kipróbálom magam, hanem a szakmám. Fotó: Story4
A film nem egy olyan dolog, amiben kipróbálom magam, hanem a szakmám. Fotó: Story4


– Mintha vonzódna a bűnügyekhez: rendezett már krimi-akciót az Argóval, most az olajszőkítésről írt regényt. Nem veszélytelen a Holtomiglan témája: miért éppen ezt választotta?

– Az egyik ok, hogy van itt egy olyan magyar kuriózum, amit olajszőkítésnek hívnak. Ami borzasztóan sok kárt okozott Magyarországnak – anyagilag is, és emberek életébe is került. Valamiért mégsem dolgozták fel igazán, nagyon kevés dokumentumfilm, könyv készült róla. Ha belegondolunk, hogy az amerikai, chicagói harmincas évekkel mennyi film, könyv foglalkozott, meglepő volt számomra, hogy ehhez nem igazán nyúltak Magyarországon. A nem titkolt szándékom az volt, hogy létrehozom a Keresztapa című mesterműnek egyfajta magyar megfelelőjét – persze nem gondolom magam ekkora írónak, de ez volt az egyik cél. A másik oka a témaválasztásnak egyébként az, hogy egy regényt szerettem volna írni az alvilágról és a bűnözők lelkéről és szívéről – mert nekik is van ilyen –, ezért kerestem egy olyan környezetet, ami egyrészt borzasztóan hiteles, másrészt közel is áll a magyar olvasóhoz. Ezért van benne sok helyszín konkrétan megjegyezve – az olajszőkítéssel kapcsolatos dolgokra az emberek nagy része még emlékszik. Az Aranykéz utcai robbantást nem fogjuk elfelejteni, ahogy azt sem, hogy kivégeztek különböző vállalkozókat luxusautójukban, gépfegyverekkel. Ténylegesen léteztek ebben a korban alvilági háborúk, maffiakivégzések és egyebek.

– Nem tartott fenyegetésektől – attól, hogy baja esik?

– Fenyegetéstől egyrészt azért nem tartottam, mert a regény azt mutatja be, hogy a bűnözők is érző emberek. Egy maffiafőnöknek is akadhat gondja a kamasz lányával, beteg lehet, szerethet főzni vagy éppen komolyzenét hallgatni. Tehát egy figurát sem úgy ábrázolok, hogy az dehonesztáló lehetne. Másrészt azok, akiknek lenne okuk panaszkodni, mert azért bizonyos, olajszőkítéssel kapcsolatos dolgokat leleplezek a regényben, azok nem véletlenül vannak még életben, és nem véletlenül nem tudjuk, kik ők. Elég okosak voltak, hogy a háttérben maradjanak és túléljenek. Tudják, hogy ha velem most történne valami, azzal az ellenkező hatást érnék el, mert a könyvet népszerűsítenék.

– Eddig megjelent könyveit „szellemírók" segítségével hozta létre. Most azonban saját kútfőből írt – mennyire volt nehéz?

Bruce Willis is megöli?

Árpa Attila külföldi produkciókban is több alkalommal szerepet kapott már – így például Jean-Claude Van Damme Weapon című 2010-es filmjében is, amelyben az akciófilm-sztár nem bánt vele kesztyűs kézzel: szamurájkarddal vágta le a fejét. Most leszerződtették a Die Hard ötödik részébe, amelyben a Blikk információja szerint bérgyilkosként szemtől szembe is meg fog küzdeni John McLane-nel. Árpa Attila a szigorú titoktartási nyilatkozat miatt, amelyet aláírt, annyit mondhatott el a lapnak: valóban leszerződtették, több, mint 20 forgatási napra.

– A Ha én ezt a klubban elmesélem és a Macsó papák című könyvemet valóban szellemírók segítségével írtam. Egyrészt a magyar nyelv még nem megy annyira jól nekem, van még mit tanulnom bőven, másrészt nem gondoltam, hogy van írói vénám. Meg aztán a regény, a fikció teljesen más műfaj, amikor az ember komoly érzelmekkel játszik, minél plasztikusabban próbálja kifejezni a karakterleírásokat – ez borzasztóan izgatott engem már régóta. Nehéz volt, ugyanakkor olyannyira izgalmas, hogy nem estem kétségbe egy pillanatra sem.

– Rengeteg dologban kipróbálta magát: filmrendezés, színészet filmvásznon és színpadon, írás, műsorvezetés – mi az, amiben még szívesen tenné?

– A film nem egy olyan dolog, amiben kipróbálom magam, hanem a szakmám. Szeretnék még nagyon sok filmet készíteni, akár kamera előtt, akár kamera mögött – inkább kamera mögött, mint filmkészítő és rendező. Ha olyan dolgokról beszélünk, amelyek szerelmek, hobbik, szenvedélyek – mint mondjuk az amerikai foci, színpadon játszani vagy a regényírás –, van egy interaktív gyermekmusical-tervem. Nagyon remélem, hogy valamelyik nagyobb színház befogadja, már elkészült a librettója. Az alapja nyomokban a mesekönyvem – megmaradt az alaptörténet, miszerint a gyerekek átveszik az uralmat a felnőttek felett, mert úgy gondolják, hogy akkor jobb világ lesz. A könyv inkább ifjúsági regény, a musical azonban a kisebbeknek, a 6-8 éveseknek szól majd.

– Ha már gyerekek: a kislányát is magával vitte a közelmúltban a Túrakommandó című műsor felvételére. Ön is a filmgyártás közelében nőtt fel édesapja révén: örülne, ha a lányát is ez a világ szippantaná magába?

– Nem vagyok teljesen biztos benne. Abban igen, hogy ha a showbiznisz érdekli, nagyon remélem, hogy nem Magyarországon szeretné ezt művelni. Örülnék, ha valami kreatív tevékenységgel, alkotással, művészettel foglalkozna, de ez az ő döntése lesz. Annak speciel nem örülnék, ha színésznő szeretne lenni, arról pedig, hogy egy kereskedelmi tévé közelébe kerüljön, egyenesen le fogom tiltani. Ezen kívül minden másban saját maga dönt majd.

Olvasóink írták

  • 1. Mozimasiniszta 2012. június 24. 22:42
    „Nna...ez engem valamelyik pártra emlékeztet: lezüllesztjük azt a valamit (tv-t vagy országot) azután otthagyják mint eb a szaharát, és kivülről mutogatnak hogy milyen sz@r, és tehetségtelen
    a jelenlegi vezetése... Nos az ilyen médiafenoméneknek kellene átnyalni magukat a nagy tócsa túloldalára !”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Előszilveszteri buli az orfűi fesztiválon, avagy aki nem táncol, az hülye

Semmi flanc, csak zene és pihenés kigombolt ingben, viceházmestertől hideg kézzel – erről szól a Fishing On Orfű. Tovább olvasom